84.rész-Kifogások

Jae Joong P.o.V.

            Shadow meg mit keres itt? Azt hittem, nem fog visszajönni. Azt hiszem, most jól elástam magam előtte…

   -Ezt te sem gondoltad komolyan, ugye???

   -S-Shadow, te meg…Mit csinálsz itt? Azt hit…

   -Én is sok mindent hittem, de azt a templomban kell, és mivel én nem vagyok vallásos, így most sem hiszek. Tényleg csak arra kellek neked?

   -Várj, félreérted!

   -Mit is? Ja azt, hogy olyan vagyok neked, mint egy új autó a szalonban? Elviszel egy próbakörre, és utána döntöd el, hogy megveszel-e vagy sem??

   -Szép megfogalmazás, de nem erről van szó. Egy másik lányról, akit Koreában ismertem meg.

   -Ne próbálj meg beetetni ilyen marhaságokkal, nem most találkozok ilyen kamudumásokkal.

   -De…Tényleg egy másik csajról beszélgettünk.

   -Max, hihetek neki?

   -Engem hagyjatok ki a vitátokból, inkább el is megyek.

   -Kössz, haver…

   -Ha ennyire le akar lépni, az azt jelenti, hogy hazudsz nekem. Erre pedig nincs szükségem, ezért én is lelépek…

   -Mi Soo…Mi Soonak hívják és egy háttértáncos az ügynökségünknél. Párszor találkoztam vele esténként ”próba” címszó alatt, de nem igazán vagyunk egy hullámhosszon…

   -Ez kéne, hogy érdekeljen engem?!

   -Igen!

   -Miért is?

   -Mert…szeretném…ha itt maradnál. Nagyon unalmas egyedül.

   -Hívd vissza Changmint.

   -De az nem olyan, te sokkal…hogy is mondjam…mutatósabb vagy.

   -Hozak egy cserép virágot? Az is mutatós tud lenni.

   -De azzal nem lehet beszélgetni.

   -Ó, dehogynem. Kifejezetten jó hallgatóság, és nem is szól vissza.

   -Ha már úgyis ilyen jól tudunk társalogni, akkor megmondanád, hogy tulajdonképp min is kaptad fel a vizet? Mert ha jól emlékszem, akkor régebben azt mondtad, hogy nem akarsz tőlem semmit.

   -Én…Csak…Mert…

   -Igen? Hallgatlak.

   -Oké, most nem tudok racionálisan gondolkozni, mert még mindig a történtek hatása alatt vagyok. Szerintem ezért leszek most könnyebben ideges, és csinálok a bolhából elefántot.

   -Ennyi lenne az egész mögött? Más nincs?

   -Ha arra gondolsz, hogy én érzek-e irántad valamit, akkor el kell, hogy szomorítsalak, az undoron kívül nem sokat.

   -Akkor miért nem löktél el egyből a csókunknál? És miért hagytad, hogy ne csak egy ártatlan, drámába illő szájra puszi legyen?

   -Hirtelen történt az egész, reagálni se volt időm.

   -Jó kifogás…

   -Te most azt mondod, hogy hazudok?

   -Elsősorban nem nekem, hanem saját magadnak.

   -Már a legelején megmondtam, hogy veled semmi pénzért nem kezdenék ki. Ez azóta sem változott.

   -Te tudod…Pedig most könnyen megkörnyékezhető vagyok.

   -Igen, én tudom, és nem kívánok élni a lehetőséggel!

   -Akkor miért vagy még mindig itt?

   -Mert…Felelős vagyok a történtekért! Ha időben szólok, akkor most nem feküdnél kórházban…

   -Legalább végre pihenhetek egy kicsit, szóval inkább meg kéne köszönnöm neked.

   -Azt hiszem, nem csak a lábaddal van baj…Az agyad is sérült, méghozzá nem is kicsit.

   -Ez valószínűleg akkor következett be, mikor találkoztam veled…-mondtam halkan.

   -Mi?

   -Semmi-semmi.

   -Hívsz egy ápolót, vagy segítesz te megmosakodni?

   -Szeretnéd, mi?

   -Igen, főleg, hogy így megmutathatnád, mennyire is sajnálod a dolgokat.

   -Ne is álmodj!

   -Pedig nyugton ültem volna…de ha nem, hát nem. –lehajtottam fejemet, mintha csalódott lennék, ez a legtöbbször be szokott jönni…

   -Te most zsarolsz?

   -Eh? –kaptam fel a fejem.

   -Azt hiszed, hogy ha úgy csinálsz, mintha nagyon zavarna, hogy nem vetkőztetlek le és fürdetlek meg, akkor majd megteszem? El kell, hogy keserítselek, rám nem hat az ilyesfajta szerepjáték.

   -És mi hat meg? Egy újabb csók talán?

   -Menj a fenébe a hülyeségeiddel! Nem akarlak tovább hallgatni, szia!

   -Hel…ló…

Úgy tűnik, a tervem, miszerint „megszerzem magamnak”, nem is valósul majd meg olyan könnyedén… Lehet, hogy kevésbé kéne nyomulnom? Vagy csak úgy kéne beszélnem vele, mint egy lánnyal és nem úgy, mint egy haverral…

   -Min agyalsz ennyire pihenés helyett?

   -Azon, hogy miért rontom el mindig az esélyeimet, mikor olyan közel volt most is hozzám Shadow.

   -Mert nem is te lennél…

   -Köszi, igazán jó barát vagy, mondták már?

   -Tudom.

   -Hannaval tudtál beszélni?

   -Nem, mert Yunhoval vannak valahol vidéken…

   -Mióta vannak ennyire jóban?

   -Nem tudom, de már el is jegyezte…

   -Ki kéne…MI VAN??? Eljegyezte?

   -Te nem láttad, hogy mindketten ugyanolyan gyűrűt viselnek?

   -Nem igazán figyeltem…Viszont így nagyon kicsi esélyed van arra, hogy vissza-, illetve megszerezd őt. Ugye ezzel tisztában vagy?

   -Hogyne lennék!!

   -Oké, nem kell egyből nekem esni…

   -Bocs, de nagyon zavar a dolog. Én tényleg szeretem őt, és sokkal jobb élete lenne mellettem, mert nem kéne butaságokon stresszelnie és törődnék vele, és…

   -Max, most állj le! Ne sajnáltasd itt magad, hanem fogadd el, hogy ő mást választott. Keress magadnak egy másik lányt, hidd el, minden napra kaphatsz újat.

   -De nekem csak ő kell!

   -Ne játszd már a hősszerelmest!

   -Te mégis kinek a pártján állsz??

   -Senkién.

   -Nem az enyémen kéne?

   -Nem, jól teszi, hogy pártatlan marad.