Hye Na P.o.V.
Csak
arra lettem figyelmes, hogy rohan felém, a következő pillanatban pedig
mindketten a homokban fekszünk. Gyorsan felültem, mert nem akartam elhinni,
hogy minden segítség nélkül megtalált engem, pedig elvileg nem jó a szeme…
-Y-Yunho…te mióta látsz??
-Hanna, várj, megmagyarázom!
-Ezen nincs mit magyarázni! Hazudtál nekem, pont nekem!! –felpattantam a
homokból és sietősen megindultam…nem tudtam merre megyek, csak el akartam onnan
tűnni…
-Állj meg, kérlek! –elkapta a csuklómat és megpróbált visszahúzni…
-Takarodj!! Nem akarlak látni!!
-Hye Na, nagyon szépen kérlek, nyugodj meg és tisztázzuk a dolgokat.
-Nincs mit tisztázni. Már majdnem bíztam benned, de…Á, minek is tépem a
szám?? Tűnj el az életemből!!
-Légy szíves hallgass meg! Azért nem mondtam el, mert nem akartam,
hogy…hogy elmenj.
-Mi van??
-Ha elmondtam volna már korábban is, hogy látok, akkor egyből
hazaköltöztél volna…
-Ezt már megint honnan szedted?? Mondtam én valaha is ilyet??
-Nem rémlik…
-Akkor?? Komolyan ennyire hülye vagy, vagy csak tetteted? Inkább ne
válaszolj, csak hagyj végre elmenni… Ja, és este nem kell eljönnöd velem, jobb
lesz nekem egyedül.
-De…
-Semmi de, fogd be és szállj le rólam! Nem akarom látni a hazug képedet!!
-Sajnálom, tényleg! –megint megfogta a karom, de én kirántottam és azzal
a lendülettel pofon vágtam, majd zokogva rohantam vissza a szállodába…
-Shadow…tudnánk…hamarabb találkozni?
-Mi a baj? Miért sírsz?
-Szem-személyesen szeretném elmondani…
-Még bent vagyok a műteremben, de kb. fél óra és végzek. Egy óra múlva
legyél nálam, oké?
-Mhm…-hümmögtem beleegyezően.
Miután letettem a telefont csak
leroskadtam a padlóra és úgy sírtam tovább…
Yunho P.o.V.
„Hogy lehettem ekkora hülye?? Akár
el is áshatom magam! Miért nem mondtam el neki előbb?? Akkor most minden
rendben lenne… Még ha vissza is költözött volna az apjához, de legalább nem
utálna… Ezek után hogy vigyem véghez a tervemet?” –a gondolatok össze-vissza
cikáztak a fejemben. Nem mehettem vissza a hotelbe, mert Hanna is ott van és
most a háta közepére sem kíván…
Jobbnak láttam, ha inkább
sétálgatok a városban, addig is legalább rendezem a fejemben uralkodó
zűrzavart…
5 óra körül értem a szobánkba,
ahol minden rendben volt, de Hye Nat sehol sem találtam. Gondolom elment ő is
kerülni egyet, vagy felhívta Shadowt, hogy találkozzanak…
Shadow P.o.V.
Hanna
4-re ért oda hozzám. Látszott rajta, hogy komoly dolog történt, mert teljesen
ki volt készülve. Lemerném fogadni, hogy Bunkócska áll az incidens mögött…
-Mi a baj?
-Hazudott…
-Yunho?
-Igen…
-Miben?
-Már…már lát…
-Mi??
-Képes volt eltitkolni, pont előlem, hogy már minden rendben van a
szemével!
-Komolyan?
-Igen.
-De tulajdonképp miért is vagy ezen úgy kiakadva? Jó, értem én, hogy nem
mondta el, viszont ha nem érzel iránta semmit, akkor nem kéne így kibuknod…
-Maga a tény, hogy kamuzott, az zavar iszonyatosan! Azt hittem, te meg
fogsz érteni…
-Elhiszem, hogy rosszul esik, de ne foglalkozz vele. Már a kezdetekkor
megmondtam, hogy Maxel maradj, ne Bunkócskával. Ha akkor hallgatsz rám, akkor
most nem tartanánk ott, ahol.
-Vigasztalásért jöttem, nem cseszegetésért…
-Bocsi, de mikor mondjam el, ha nem most? Majd a bárban elfeledtetem
veled! Mit szólsz?
-Képes leszel rá?
-Bízhatsz bennem…és persze Ji Naban is.
-Akkor szedjük is össze magunkat és…
-Mit szólnál előtte egy kis alváshoz? Még 5 óra sincs.
-Itt legalább nyugtom lesz.
-Ez esetben isten hozott a ”nyugalom szigetén”…
Nagyjából 7 körül keltünk fel,
hogy időben elkészüljünk. Tusolás, felöltözés, haj- és sminkkészítés várt ránk,
ezért korán kellet kezdenünk…
-Csini a ruhád.
-Köszi. Ji Naval hol találkozunk? Ide jön ő is?
-Igen, 8 és fél 9 között bármikor beeshet.
-Értem. Hm, a te szerelésed is dögös.
-Ugye? Nem túl merész?
-Dehogyis!
-Akkor jó. Ma kirúgunk a hámból, és senki sem akadályozhat meg benne.
-Jesszus, mire készülsz te…velem?
-Majd meglátod. –mosolyogtam rá sokatmondóan.
-Féljek?
-Lehet, hogy nem árt…-ekkor megszólalt a csengő –Oh, ez biztos Ji Na.
Kinyitod?
-Persze…Szia, gyere beljebb!
-Sziasztok! Hogy álltok?
-Remekül, már csak az utolsó simítások vannak hátra, ahogy láthatod
Rinkon.
-Hello, csajszi! Mindjárt kész vagyok én is.
-Rendben. Már nagyon várom, hogy egy jót bulizzunk együtt! Ti is?
-Igen, főleg Hye Na, mert ráfér.
-Köszi, de én is tudok válaszolni… Régen voltam már partyban, mert sokat
kell segítenem apum cégénél és egyetemre is járok közben…szóval rendesen be
vagyok táblázva…
-Nem lehet könnyű ennyi helyszín között ingázni…
-Nem, de már hozzászoktam.
-Kész vagyok, mehetünk.
-Rendben, induljunk is!
Hívtunk egy taxit, beültünk és
meg sem álltunk a klubig, ahonnan már kiszűrődött némi zene. Szinte szaladtam
befelé, magam után húzva a két lányt…
-Úgy látom, jó esténk lesz.
-Remélem, mert el akarom felejteni azt, ami korábban történt.
-Akkor…-odaléptem a pulthoz -3 whiskyt kérnék.
-Tudod, hogy én sosem iszok.
-Ha felejteni akarsz, ez a legegyszerűbb módja. Bár holnap elég szörnyű
fejfájással fogsz ébredni, de megéri, hidd el.
-De…
-Semmi de! –megfogtam az egyik poharat és megitattam vele- Ezért egyszer
még hálás leszel nekem.
Hye Na P.o.V.
A
pia marta a torkomat, azt hittem, hogy mindjárt tüzet okádó sárkány lesz
belőlem. De a kezdeti nehézségeken átlendülve jobban kezdtem érezni magam.
Sorra csúsztak le az újabb és újabb kupicák…
-Hanna, ne vidd túlzásba! –fogta meg a
kezem Ji Na.
-H-hagyj…mhég…theljesen jhó-jhózan vagyok…
-Nem, egyáltal…
-Vigyázz rá, mindjárt jövök. –lépett oda
hozzánk Shadow.
-Rendben. –bólintott Ji Na.
Pár perccel később visszajött
Rinko és közölte, hogy visszakísérnek a hotelbe…
-Nhem ahkarhom!! Ehngedjhetek ehl!!
-Hanna, többet ittál a kelleténél. Bár így
biztosan felejtesz majd…-karolt belém Shadow.
-Segítek én is.-tartott meg a másik
oldalról Ji Na.
Betuszkoltak egy taxiba,
elvitettek a szállóig és a szobáig kísértek…
-Mostantól rád bízzuk. Ne baltázd el ennél
is jobban!
-Igyekszek majd.
-Sha-shadow…h-hova hoztatok??
-A vőlegényedhez.
-Khihez??
-Hozzám.
-Holnap délután várunk titeket a
műteremben. Jó éjt!
-Sziasztok!
-Mmm…
-Gyere, feküdj le aludni.
-Nhe éhrj hozzám!! –löktem le magamról a
kezét, de elvesztettem az egyensúlyomat és a falnak dőltem, majd lecsúsztam
mellette.
-Ne hisztizz, inkább menj pihenni!
–megfogta mindkét karomat és megpróbált felhúzni.
-Nhaa~!
-Ha nem hagyod magad, akkor átviszlek
kézben. –felkapott és elindult velem.
-Thegyél lhe!
-Nem, van egy sokkal jobb ötletem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése