Hye Na P.o.V.
-Mit csinálsz…?
Nem válaszoltam neki, csak
hüvelyujjaimmal lecsuktam szemeit és megpusziltam először az egyiket, aztán a
másikat…
-Mikor
még anyu élt, mindig puszit adott oda, ahol fájt. Azt mondta, gyógyító ereje
van a pusziknak. Ha nem is gyógyított meg, de legalább éreztem, hogy törődik
velem…
-Hye Na…
-Hm?
-Csikized a nyakam…
-Ó, valóban…-elengedtem arcát és csiklandozni kezdtem, ahol csak értem.
-Ne, állj! –próbált elmenekülni, de megint elkaptam hátulról és
folytattam a ”kínzást”. Fel-le rohangáltunk a lakásban egymást kergetve…
-Vigyázz! –kiáltottam el magam, mikor láttam, hogy fel fog bukni az
egyik bőröndben. Hatalmas puffanással terült el a földön…
-Jesszus, jól vagy? Nem ütötted meg magad nagyon?
-Túlélem, de felsegítenél?
-Persze. -megfogtam a jobb karját és elkezdtem felhúzni…
Yunho P.o.V.
Nem
volt épp kellemes a földön landolni, főleg, hogy a hátamat be is ütöttem…
-Jesszus, jól vagy? Nem ütötted meg magad nagyon?
-Túlélem, de felsegítenél?
-Persze. –ahogy megfogta a karomat, egyből lerántottam őt is a padlóra
és fölé hajoltam…
-Ugye tudod, hogy ha látnék, akkor most nagy pácban lennél…
-Nem mintha így nem lennék…Épp rám nehezedsz…Viszont jó lenne, ha
lemásznál, mert még el kell mennem a céghez, mivel van egy kis dolgom.
Megleszel nélkülem?
-Feltalálom magam, de ne maradj sokáig. Mi lesz, ha valaki most állít
be?
-Ugyan ki jönne? Senki nem tudja, hogy mi van veled. Már mint, hogy
beteg vagy.
-Pont azért. Ha sokat hiányzok az irodából, előbb vagy utóbb valaki el
fog ide jönni.
-Legfeljebb fél óra és itt leszek, rendben? Ha valami van, akkor hívj.
Most pedig lennél szíves elengedni?
-Mit csinálsz, ha nem?
-Ne kezd, vége van a gyereknapnak.
-És ha nincs?
-Arra kértelek, hogy engedj el…Yunho, elég!
-Miért lettél hirtelen ilyen durci? Az előbb még…
-Az az előbb volt. Örülnék neki, ha nem akarnád kihasználni a helyzetet.
-Egy szóval se mondtam, hogy ki akarom használni.
-Mégis úgy viselkedsz…
-Rendben, menj csak. –elengedtem a karját és felálltam -Hazafelé
hozhatnál valami ebédet is…
-Nem fogok.
-Mit mondtál?
-Azt, hogy nem fogok, mert én főzök majd.
-Tényleg?
-Csak ha jó kisfiú leszel, és nyugton maradsz, amíg visszaérek.
Ellenkező esetben éhen maradsz.
-Igenis, Főnökasszony. –szalutáltam és elindultam a háló felé.
Hye Na P.o.V.
Amikor
maga alá gyűrt, kis híján kiugrott a szívem a helyéről. Túl közel volt
hozzám…Még jó, hogy nem látta, mennyire elpirultam…Olyan fura ez az egész
helyzet. De most nem szabad erre gondolnom!
Beugrottam a GiD-hez, hogy elhozzak
még pár dokumentumot, majd hazamentem, hogy beszéljek hugival…
-Ji-hye, egy szívességet szeretnék kérni.
-Mi lenne az?
-A bátyád irodájából el tudnád hozni nekem a nagyon sürgős papírokat?
Elvinném hozzá és segítenék neki megcsinálni, nehogy valamivel lemaradjon.
-Persze, de nem gondolod, hogy egy kicsit túl sokat teszel meg érte?
-Te is tisztában vagy a helyzetével. Egyébként csak nem szeretném, hogy
a cégeteknél valami gubanc legyen azért, mert bent nem tud dolgozni.
-Oké, vedd úgy, hogy nem mondtam semmit. De vigyázz vele, nagyon ravasz
tud ám lenni…
-Ne aggódj, engem sem kell félteni. Főleg azok után…
-Hm?
-Semmi, hagyjuk. A segítségedet még egyszer nagyon köszönöm. Viszont
most mennem kell, mert különben az uraság éhen hal. –kuncogtam halkan.
-Nem mintha az olyan nagy baj lenne…
-Ya, Ji-hye!
-Oké-oké, tudom, ez gonosz volt.
-Az…de egy egészen picit egyet kell értenem.
-Na ugye… Azonnal hívj, ha van valami!
-Ez csak természetes. Szia, csajszi!
-Viszlát, nővérkém!
Yunho lakása felé menet megálltam
egy boltnál is, ahol vettem zöldségeket, csirkét, halat meg még pár szükséges
dolgot, és már indultam is tovább…
-Ez több volt, mint fél óra…-közölte szemrehányóan.
-Oh, bocsáss meg, 40 perc lett. De csak azért, mert…Mindegy.
-Naa, tudod, hogy nem azért mondtam.
-Nem, nem tudom. Mit csináltál, amíg odavoltam?
-Aludtam egy kicsit, mert a kórházi ágyon nem igazán ment.
-Oké, még egy kicsit foglald el magad, amíg befejezek pár tervet. Utána
elkészítem az ebédet.
-Komolyan úgy gondoltad, hogy itt fogsz dolgozni?
-Az irodába nem tudok menni, mert téged kell pesztrálnom, szóval igen.
-De…
-Ha tetszik, ha nem, akkor is itt fogom elintézni a dolgaimat.
-Rendben, akkor ne foglalkozz velem…
-Istenem, ne legyél már ennyire gyerekes. Rosszabb vagy, mint egy
óvodás.
Nem mondott semmit, csak
kiöltötte rám nyelvét és eltűnt a fürdőben. „Végre egy kis nyugalom!” Kezdem magam tényleg bébiszitternek
érezni…
Előszedtem a szükséges papírokat és
leültem az étkezőasztalhoz. A sok dokumentummal beterítettem az egészet, de nem
érdekelt különösebben. Minél hamarabb végezni akartam velük, de ha Yunhon
múlik, akkor még el sem kezdtem volna…
Talán fél órája szöszmötölhettem
a tervekkel, mikor halottam a zuhanykabin ajtajának zörgését. Odamentem a fürdő
ajtajához és bekopogtam…
-Yunho, minden rendben? –nem kaptam választ-Hahó, jól vagy?-kérdeztem
még egyszer…Mivel nem jött semmi reakció, így óvatosan benyitottam, szemeimet
kezemmel eltakarva.
-Yun…ho…-mikor megláttam, hogy kábultan ül a fülkében, egyből odaléptem
hozzá, kinyitottam az ajtaját és szólongatni kezdtem…
-Yunho! Yunho!-pofozgattam finoman, hátha magához tér.
-H-hanna…
-Mi történt?
-Nem…nem tudom. Váratlanul elkezdett fájni a fejem, aztán jött a
szédülés…végül pedig minden elsötétült…
-Gyere, segítek felállni.- nagy nehezen feltápászkodott, magára csavart
egy törülközőt és rám támaszkodva átment a hálóba. Leültettem az ágyra és
elindultam kifelé…
-Várj, hova mész?
-Csak a nappaliba a bőröndömhöz. Ugyanis hála valakinek, csupa víz lett a
ruhám, szóval kell valami, amire lecserélhetem.
-Ja, sajnálom. Előtte adnál nekem is valamit, amit felvehetek?
-Persze.-gyorsan kerestem neki pár ruhadarabot, utána pedig kimentem a
bőröndömhöz…Épp a pulcsimat vettem fel, mikor valaki csöngetett…
-Azonnal megyek! –kiáltottam, majd miután megigazítottam magamon a
felsőt s ajtót nyitottam…
-Te meg…
-Ezt én is kérdezhetném…
*_* A titokzatos idegen!! >_<
VálaszTörlésAnnyira nem is titokzatos...>_<"
Törlés