65.rész-Tartsd titokban!

Yunho P.o.V.

            A felvetése meglepetésként ért. Sosem gondoltam volna, hogy önszántából ajánlja ezt fel, de úgy tűnik, léteznek még csodák ezen a világon…

   -Tessék?

   -Jól hallottad…Nos, mi a válaszod?

   -Miért nem megyünk inkább az én lakásomra?

   -Perverz!

   -Nem vagyok az, de gondolj bele, ha az apád megtudja, hogy mi történt, akkor csak még jobban megsürgeti majd a dolgokat.

   -Mert egy összeköltözéssel nem ugyanezt a hatást érnénk el??

   -De ott legalább nem kéne minden egyes nap meghallgatnunk a hegyi beszédet.

   -Akkor sem. Vagy te jössz hozzánk, vagy…

   -Vagy?

   -Vagy nem tudom mi. Teljesen össze vagyok zavarodva. Ráadásul így mi lesz Shadowval?

   -Ha jól tudom, holnap reggel hazaengednek, szóval el tudok menni veled. Csak mindig mellettem kell lenned. Talán nem tűnik fel senkinek…

   -Oké, akkor holnapra átgondolom és eljövök érted. –mondta, majd elindult kifelé- Á, és még valami…Ugye 2 szoba van nálad?

   -Nem, de miért?

   -Csak, ha meg kéne győznöm apámat, hogy…Várj, akkor hogy aludnánk??

   -Te a hálóban, én meg a kanapén.

   -De… Mindegy, hagyjuk. Ez csak részletkérdés. Holnap reggel 9 körül itt vagyok. Szia!

   -Rendben, szia!

Még mindig nem akartam elhinni, hogy ha minden jól megy, akkor egy fedél alatt leszek vele. Már csak az a kérdés, hogy meddig. Vajon ha kiderül, hogy soha többé nem fogok látni, akkor végig velem marad majd??

Hye Na P.o.V.

            Én nem vagyok normális! Hogy ajánlhattam fel neki azt, hogy jöjjön oda hozzánk, amíg rendbe nem jön. Mi lesz, ha örökre vak marad? Akkor… Nem, ebbe bele se merek gondolni…

Beültem a kocsiba és haza mentem, hogy kicsit összeszedjem magam. Alig léptem be a házba, Ji-hye máris a nyakamba ugrott…

   -Merre jártál? Az irodában próbáltalak hívni, de azt mondták, hogy sietve távoztál.

   -Igen, volt egy kis elintézni valóm. De miért hiányoltál ennyire?

   -Nagyon unatkoztam egyedül a házban. Még azt az idióta bátyámat sem tudtam elérni…

   -Y-yunho…ő…hát…

   -Történt vele valami?

   -N-nem.

   -Ez nem volt valami meggyőző.

   -Gyere, a szobámban elmondom.

Felmentünk, magunkra zártam az ajtót. Leültünk az ágyra, én pedig regélni kezdtem…

   -Egy kisebb balesetet szenvedett.

   -Mi?? De ugye jól van?

   -Nagyjáb…

   -Mi az, hogy nagyjából? Súlyos?

   -Hát…

   -Mondd már el!

   -Még az orvosok sem biztosak benne, hogy véglegesen vagy csak ideiglenesen, de megvakult.

   -Hogy mi??

   -Nyugodj meg, kérlek. Arra kért, hogy ne mondjam el senkinek, de te mégis a testvére vagy. Szóval ha lehet, akkor előtte próbálj meg úgy viselkedni, mintha nem tudnál róla. Viselkedj vele úgy, ahogy szoktál. Én pedig…

   -Te pedig?

   -Oké, felajánlottam neki, hogy költözzön ide hozzánk, amíg rendben jön. Erre ő azt mondta, hogy inkább én menjek az ő lakására. Nem tudom, mit kéne csinálnom. Ráadásul Shadowhoz is el kéne mennünk.

   -A bátyám komolyan azt mondta, hogy lakj nála??

   -Igen.

   -Hűha, nem gondoltam volna, hogy ilyen későn…

   -Későn?? Inkább hamar.

   -Hát…Már volt olyan csaj, akivel… Mindegy, hagyjuk.

   -Szerintem is. Akkor segítesz titokban tartani? Legalább addig, amíg nem tudunk biztosat.

   -Persze, de akkor engem is vigyetek magatokkal Japánba.

   -Ha csak ezen múlik… Most megyek, és beszélek apummal is.

Ismét lementem a földszintre, mert apám irodája ott volt. Tettem előtte egy kisebb kitérőt a konyha felé, ahonnan egy pohár narancslével a kezemben kopogtattam be hozzá…

   -Appa. –nyitottam be óvatosan.

   -Szervusz, Kincsem. Mit szeretnél?

   -Hoztam neked egy kis frissítőt, és szeretnék is veled beszélni valamiről.

   -Mondjad. Talán valami baj van?

   -Nem, csak ma találkoztam Yunhoval és azon filozofálgattunk, hogy esetleg sokat segítene a kapcsolatunknak, ha egy kis időre összeköltöznénk. Mit gondolsz erről?

   -Kislányom…ez egy remek ötlet! –ugrott szinte a nyakamba.

   -Tehát beleegyezel?

   -Természetesen, de csak egy feltétellel. Ne csináljatok semmi butaságot! –kötötte a lelkemre. Ez könnyebben ment, mint reméltem. Bár gondolhattam volna, hogy nem ellenkezik majd, hiszen a jegyesemről van szó. Más pasi esetében tuti, hogy leharapta volna a fejem és erényövet csatoltat rám.

Miután elköszöntem tőle, felmentem a szobámba, ahol Ji-hye izgatottan várta, hogy mi lesz velünk.

   -Na, mit mondott?

   -Megengedte… Holnap megyek is Yunhoért a kórházba és egyúttal viszem a cuccomat is. Most pedig, ha van kedved, eljöhetsz velem be a műterembe, ahol épp pár ékszeren dolgozok.

   -Persze, hogy van kedvem. Legalább nem itt döglök.

   -Akkor öltözz fel és mehetünk is.

   -Igenis, ”főnök asszony”.

A nap hátralévő részét a cégnél töltöttük. Ji-hye sokat segített nekem, egészen ügyesen tudta használni az eszközöket. Ki tudja, még a végén nagy tervező lesz belőle…