83.rész-Minden csoda egy napig tart...vagy mégsem...

Shadow P.o.V.

            Ahogy közelebb húzott magához, egy pillanatra még levegőt is elfelejtettem venni…Először el akartam lökni, de végül átadtam magam az érzésnek és beengedtem nyelvét, hogy szenvedélyes táncra hívhassa enyémet…

   -Ezt…nem kéne…-toltam óvatosan arrébb.

   -Miért?

   -Nem szabad hagyni, hogy a pillanatnyi érzelemkitörések vezessenek minket…

   -Ki mondta, hogy pillanatnyi?

   -Te…Úgy érted, hogy…

   -Értsd, ahogy szeretnéd.

   -Legalább tényleg látszik rajtad, hogy jobban vagy.

   -Öm…Zavarok? –nyitott be a szobába Hye Na.

   -Nem, gyere csak be.

   -Hogy vagy, Hero?

   -Már sokkal jobban. Feltöltődtem.

   -Úgy, hogy közben más energiáját szívtad le…-fintorogtam.

   -Nem ellenkeztél…

   -Mennyire örültél volna neki, hogyha gyomorszájba váglak?

   -Azt hiszem, én most megyek, Yunho már vár.

   -Yunho? Itt van?

   -Lent ül a kocsiban. Szétnézünk a környéken.

   -Mióta vagytok ilyen jóban?

   -Majd máskor elmesélem, most a gyógyulással törődj. Sziasztok!

   -Szia!

   -Ugye te maradsz még?

   -Egy kicsit el kell mennem, de nemsoká jövök.

   -Hova?

   -Fürdeni, átöltözni…2. napja ugyanabban a ruhában vagyok, és ez leendő divattervezőként elég kínos, nem gondolod?

   -Van benne valami…

   -Most úgyis inkább pihenned kéne, hogy mihamarabb kezdhesd a tornát. Aludj egy kicsit, én pedig igyekszek vissza.

   -Igenis, főnökasszony!

   -Lüke!

   -Te vetted el az eszemet.

   -Fogd rám ezt is…

   -Azt teszem.- vigyorgott rám.

   -Töröld le a képedről, különben én teszem meg és az fájni fog!

   -Értettem, Őrmester asszony!

   -Helyes. Bye!

   -Szia!

Felszálltam a buszra, ami szinte a ház előtt rakott le, így nem kellett sokat sétálnom. Felmentem a lakásomhoz és egyből a fürdő felé vettem az irányt. Remek érzés volt a tus alatt állni, a testemen végigfutó vízcseppek szinte kényeztették bőrömet…Egy gyors hajmosást követően kész is voltam a tisztálkodással…

Átmentem a hálóba és eldőltem az ágyon mondván, hogy egy picit lazítok és szikkadok…de elaludtam. Délután 3 körül ébredtem fel, még mindig köntösben és türcsivel félig-meddig a fejemen feküdtem…

   -Jesszus, már rég vissza kellett volna mennem! –morgolódtam hangosan- Bár…Nem is kéne visszamennem hozzá, hiszen nincs túl sok közünk egymáshoz…

Végül mégis úgy döntöttem, hogy összeszedem magam. Elindultam a kórházba, ahol nem egyedül találtam. Max volt bent vele, ezért inkább leültem kint, hagy beszélgessenek kettesben…

Jae Joong P.o.V.

            Miután Shadow elment, sokáig csak egyedül ücsörögtem a szobában. Hogy miért is tettem pontosan, magam sem tudom, de nem ellenkezett, szóval ez akár jelenthet is valamit…

   -Hogy vagy?

   -Szia, Max! Voltam már jobban is, de túlélem.

   -Akkor jó. Az ügynökségnek szóltam, nem örültek neki,de azt mondták, hogy most ne figyelj másra, csak a gyógyulásra.

   -Ilyen dögös nővérkék mellett gyorsabban fog menni, mint gondolnád.

   -Már is remekül vagy, ha ezen gondolkodsz. De mi lesz Shadowval?

   -Róla beszélek…

   -Tényleg? Nem is láttam tegnap este óta.

   -Végig velem volt, csak hazament átöltözni. Itt aludt az ágyam szélén.

   -Akkor ez már jelent valamit, nem?

   -Gondolom, de nem bízom el magam. Bár azt hiszem, elég mély benyomást tettem reggel nála…

   -Mit csináltál vele?

   -Semmit, csak megcsókoltam.

   -Az neked semmi? Hogy lehet, hogy még élsz?

   -Na ez az, nem ellenkezett.

   -Akkor hamarosan őt is megszerzed a szokásos egy éjszakára és dobod is?

   -Még nem tudom, hogy mit kezdjek vele…Egyelőre csak magamhoz édesgetem, a többi meg majd később kiderül…

   -Ezt te sem gondolhatod komolyan, ugye???

   -S-Shadow, te meg…