75.rész-A lebukás

Yunho P.o.V.

            Miután Hanna elment, én is összeszedtem magam, felvettem egy nagy napszemüveget, egy baseball sapkát és elindultam szétnézni a környéken. Nem volt sok időm bóklászni, mert Hye Na bármelyik pillanatban visszaérhetett, ezért csak pár boltot néztem meg és néhány alkalmas helyet vasárnap estére…

    -Helló, szépfiú! –szólított le egy meglehetősen kevés ruhát viselő hölgyike-Miért kószálsz erre egyedül?

    -Ezt én is kérdezhetném. Főleg ilyen hiányos öltözetben mit keres itt fényes nappal. Nem gondolt még a közszemérem-sértésre?

    -Oh, egy tanult fiatalurat fogtam ki. Micsoda szerencse. Nem szeretne korrepetálni?

    -Nem. Keressen másik tanárt. Se időm, se kedvem magához hasonló alakokkal foglalkozni. Egyébként is van barátnőm, akinek hamarosan megkérem a kezét.

    -Igazán szerencsésnek mondhatja magát az a kis…hölgy…

    -Én még szerencsésebbnek mondhatom magam, hogy ő velem van. Egy igazi angyal, aki…-én meg mi a fenéről beszélek? Most nem kell színészkednem!- Aki minden hibámmal együtt elfogad és szeret. És nem csak egy alkalomra kellek neki úgy, mint magának.

    -Ki mondta, hogy csak egy alkalomról lenne szó? Kaphat ajándékba még egy menetet, mert olyan dögösen néz ki.

    -Tűnjön el, ha lehet. Nem fogom megcsalni a barátnőmet, főleg nem egy k*rvával.

    -Nem kell gorombáskodni, bár nekem így is nagyon bejön.

    -Szállj le rólam! Nem mondom még egyszer!

    -Oké, vettem az adást. Nem kell kiabálni…

Mikor végre eltűnt a nőszemély a közelemből, egyből indultam vissza a hotelbe, nehogy lebukjak. Ahogy az egyik kis utcában sétáltam, megláttam a lányokat. Gyorsan egy nagyobb kuka mögé bújtam, nehogy meglássanak…

    -Akkor este találkozunk! –mondta az idegen lány, majd Shadowval együtt elindultak egy teljesen más irányba. Hanna a szálló felé ment, ezért nekem is rohannom kellett, hogy előtte érjek vissza…

Csak perceken múlt, hogy időben a szobában legyek. Beszaladtam a fürdőbe és megnyitottam a kád csapját, mintha épp fürdeni készülnék…

    -Hahó, megjöttem!

Hye Na P.o.V.

            Nagyon jó volt a lányokkal sétálni egyet a városban. Rinkot régen láttam már, Ji Na pedig szintén csodás társaságnak bizonyult. Már alig vártam, hogy eljöjjön a 9 óra…

Az egyik útelágazásnál váltunk el egymástól, ők Shadow lakása felé mentek, én pedig visszamentem a hotelbe…

    -Akkor este találkozunk! –elköszöntem tőlük, és sietősre vettem a tempót.

A szobánkba érve csak a víz csobogását hallottam a fürdőből…

    -Hahó, megjöttem! –kiabáltam be hozzá.

    -Mindjárt végzek! –válaszolta, majd 10 perccel később meg is jelent az ajtóban, egy szál törölközőben.

    -Nem öltöznél fel?

    -Talán zavar?

    -Igen.

    -Engem is sok dolog szokott idegesíteni, te mégsem akarsz rajtuk változtatni. Akkor nekem miért kéne, hm?

    -Megint kezded?

    -De nem folytatom.

    -Hurrá! Este elmegyünk egy bárba a lányokkal és te is velünk jössz.

    -Ez most parancs?

    -Veheted annak is.

    -Miért is kéne?

    -Inkább itt szenvedsz bent a szobában, egyedül?

    -Jobb, mint a hülyeségeiteket hallgatni.

    -Oké, akkor esetleg majd félre találok lépni…

    -Úgyse mersz…

    -Azt hiszed? Akkor még nem ismersz eléggé. Hidd el, rengeteg jóképű pasi mászkál fel s alá Japánban, nem lesz nehéz találni egy kalandvágyó srácot. Ki tudja, talán pont belefutok Maxékbe. Nem kizárt, hogy pont itt lesz nekik is fotózásuk a napokban. Előtte egy kis iszogatás csak jót tesz, nemde?

    -Jó, megyek.

    -Látod, meg lehet téged győzni ész érvekkel.

    -Ez inkább zsarolás.

    -Te is megtetted már párszor, most én vagyok a soros. Aztán dögös legyél…

    -Te se hozz rám szégyent és legyél olyan sexy, hogy tényleg minden csávó megforduljon utánad…

    -Meglesz, ne aggódj.

Átöltöztem a bikinimbe, fölé vettem egy bő fehér felsőt és elindultam lefelé a partra…

    -Mi ez a motoszkálás? Készülsz valahova?

    -Csak lemegyek a partra. Megnézem, hogy milyen a víz.

    -Nem mehetsz egyedül!

    -Mégis miért??

    -Nem emlékszel a múltkorira? Amikor a kisfiú…

    -Akkor elkísérsz?

    -Felőlem…

    -Ez esetben gyere.- megfogtam a kezét és húztam kifelé a szobából. Olyan voltam, mint egy kisgyerek, aki először jár valahol, és nem tud egy pillanatig sem egy helyben maradni…

Annyira jó érzés volt, ahogy a puha homok simogatta a lábamat, hogy még gyorsabban kezdtem magammal rángatni Yunhot…

    -Ne kéresd már magad! Szedd a lábad!

    -Ennek így nem lesz jó vége…El fogunk esni.

    -Nem érdekel! –nyújtottam ki a nyelvem felé, bár tudom, hogy úgyse látja…

    -Remélem vállalod a felelősséget is.

    -Ugyan mi történhetne?

    -Ki tudja…még a homokban is könnyen fel lehet bukni…

    -A szemeddel van baj, nem a füleddel. Tartsd meg az egyensúlyodat!

    -Hehehe, nagyon viccesnek hiszed magad, igaz?

    -Igen.-előre szaladtam, egész közel a vízhez, de végül megtorpantam.

Yunho P.o.V.

            Úgy húzott kifelé a szobából, mintha legalábbis valami hatalmas baj lenne, ami elől menekülnünk kéne…

    -Ne kéresd már magad! Szedd a lábad!

    -Ennek így nem lesz jó vége…El fogunk esni.

    -Nem érdekel! –öltötte ki rám a nyelvét.

    -Remélem vállalod a felelősséget is.

    -Ugyan mi történhetne?

    -Ki tudja…még a homokban is könnyen fel lehet bukni…

    -A szemeddel van baj, nem a füleddel. Tartsd meg az egyensúlyodat!

    -Hehehe, nagyon viccesnek hiszed magad, igaz?

    -Igen. -hátrahagyva engem a vízhez szaladt és nagyjából fél méterre a haboktól megállt.

    -Várj meg! Ne csinálj semmi hirtelen mozdulatot!

    -Ugyan mit tennék?

    -Csak maradj…-alig pár centire voltam tőle, mikor megláttam, hogy egy röplabda repül felé a háta mögül…-Vigyázz!-elkiáltottam magam, majd amint a közelébe értem, elrántottam, így mindketten elterültünk a homokban…-Jól vagy?

    -Y-Yunho…te mióta látsz??