72.rész-Csak nem...

Hye Na P.o.V.

            Nem elég, hogy Yunho felhúzott, most még ez is. Komolyan, mikor lesz már nyugtom tőlük? Így hogy menjek el, ha ő itt van? Megint problémázni fog, már előre látom…

   -Oh, épp most akartam csengetni…

   -Mit akarsz?

   -Beszélgetni, mi mást.

   -Hyori, ne nézz hülyének. Nálad nincs olyan, hogy csak csevegni akarsz valakivel. Biztosan van valami hátsó szándékod is…

   -Miért gyanúsítgatsz? Nem tettem ellened semmit.

   -Még mindig visszajársz ide? –lépett oda hozzánk Yunho.

   -Talán baj?

   -Őszintén szólva igen. Örülnék neki, ha végre megértenéd, hogy nem érdekelsz már.

   -Na jó, nekem most mennem kell, várnak az irodában. Amint tudok, jövök.

   -De…

   -Nyugi, nem lesz semmi baj. –súgtam a fülébe, majd egy puszit nyomtam arcára.

   -Siess vissza! –elkapta karomat, visszarántott és megcsókolt.

   -Igyekszek. Szia, drága!

Yunho P.o.V.

            Ahogy meghallottam Hyori hangját, egyből tudtam, hogy megint színészkednünk kell…

   -Nyugi, nem lesz semmi baj. –a fülembe súgta és megpuszilt.

   -Siess vissza! –elkaptam a karját, visszarántottam és megcsókoltam. Tudom, hogy ezért még kapni fogok, de hitelesnek kell lennünk.

   -Igyekszek. Szia, drága!

   -Pfuj, ezt csak miattam csináltad, ugye?

   -Még mindig itt vagy?

   -Hamár idáig jöttem, akkor nem megyek el ilyen könnyen. Be sem hívsz?

   -Muszáj? Szeretnék aludni, mert az előző éjszaka kicsit hosszúra nyúlt…

   -Szóval ismét megfektetted a kiscsajt?

   -Mi az, hogy ismét?

   -Hát…Gondolom nem ez volt az első alkalom. Vagy igen?

   -P-persze, hogy nem.

   -És, jobb, mint én vagyok?

   -Össze sem lehet hasonlítani titeket.

   -Ennyivel rosszabb lenne nálam?

   -Épp ellenkezőleg. Te maradsz jóval alul.

   -Nem hiszem el!

   -Pedig jobban tennéd.

   -Mégis miben jobb??

   -Hagy ne részletezzem, oké? Nem szeretem kiteregetni a magánéletemet. Neked meg főleg nem.

   -Oh, még mindig itt van? –hallottam meg Hanna hangját az előszoba felől.

   -Nem azt mondtad, hogy dolgozni mész?

   -Nem arra kért, hogy tűnj el? Szívem, nem láttad a kis noteszemet?

   -Nem, de szerintem a dolgozóban hagytad.

   -Megnézem, köszi.

   -Cica? –szóltam utána.

   -Hm?

   -Ha már úgyis hazajöttél, nem maradnál egy kicsit csevegni a „kedves” vendégünkkel?

   -Sietnem kéne, mert bent már biztosan várnak.

   -Hogy mennyire sajnálom.

   -Hyori, téged nem kérdeztelek.

   -Ha ennyire marasztalsz…ám legyen. De ha apu leszid, téged hibáztatlak majd.

   -Vállalom a felelősséget.

   -Abba tudnátok hagyni a ”cukiskodást”? Elég undorító.

   -Ha zavar, tudod, merre van a kijárat.

   -Hye Na, ne legyél ennyire gonosz. Mutasd meg neki szépen, hogy hol is van az a bizonyos ajtó.

   -Nem kell, egyedül is megtalálom.

   -Na ugye, tudtam én.

   -Te mindent tudsz, Cicuskám. Ezért is vagy velem.

   -Ezt most vehetem bóknak?

   -Természetesen.

   -Na jó, tényleg megyek, mert ez gyomorforgató.

   -A soha viszont nem látásra!

Miután becsukódott az ajtó, Hanna egyből arrébb húzódott mellőlem.

Hye Na P.o.V.

            A kocsiban vettem csak észre, hogy nincs nálam a jegyzetem, ami a fontosabb időpontokat, határidőket tartalmazza…

   -Oh, még mindig itt van? –lepődtem meg, mikor még mindig láttam Hyorit a fotelban ücsörögni.

   -Nem azt mondtad, hogy dolgozni mész?-kérdezett vissza egyből.

   -Nem arra kért, hogy tűnj el? Szívem, nem láttad a kis noteszemet?

   -Nem, de szerintem a dolgozóban hagytad.

   -Megnézem, köszi.-bementem a kis helyiségbe és keresni kezdtem.

   -Cica?

   -Hm?

   -Ha már úgyis hazajöttél, nem maradnál egy kicsit csevegni a „kedves” vendégünkkel?

   -Sietnem kéne, mert bent már biztosan várnak.

   -Hogy mennyire sajnálom.

   -Hyori, téged nem kérdeztelek.

   -Ha ennyire marasztalsz…ám legyen. De ha apu leszid, téged hibáztatlak majd.

   -Vállalom a felelősséget.

   -Abba tudnátok hagyni a ”cukiskodást”? Elég undorító.

   -Ha zavar, tudod, merre van a kijárat.

   -Hye Na, ne legyél ennyire gonosz. Mutasd meg neki szépen, hogy hol is van az a bizonyos ajtó.

   -Nem kell, egyedül is megtalálom.

   -Na ugye, tudtam én.

   -Te mindent tudsz, Cicuskám. Ezért is vagy velem.

   -Ezt most vehetem bóknak?

   -Természetesen.

   -Na jó, tényleg megyek, mert ez gyomorforgató.

   -A soha viszont nem látásra! –köszöntem el tőle. Amint becsukódott az ajtó, rögtön elcsúsztam Yunhotól.

   -Miért megy ennyire természetesen a színészkedés? –talán túlságosan is hitelesen adtuk elő magunkat.

   -Mert…tehetségesek vagyunk?

   -Nem tudom, lehet…Most viszont tényleg mennem kell.

   -És ha még nem lépett le?

   -Akkor hívom az őröket, ennyi.

   -De…

   -Semmi de, szia.

Szerencsére Hyori már nem volt sehol, így nyugodtan beszállhattam a kocsiba és elindulhattam a céghez…

Egész úton azon agyaltam, ami nemrég történt. Miért mentem bele megint a játékba? Miért nem tudok kitartani a kezdeti elhatározásom mellett? Ha nem fejezem be sürgősen, akkor az is lehet, hogy…