Hye Na P.o.V.
3
körül ébredtem fel, de mikor körbenéztem, nem a nappaliban voltam, hanem a
hálóban. Pedig tisztán emlékszek, hogy a kanapéra feküdtem le. Akkor hogy… Csak
nem Yunho hozott be ide?? Nyújtózkodtam egyet és elindultam kifelé…
-Yunho, hol vagy? –szólongattam, de semmi válasz. Szétnéztem mindenhol,
mire az erkélyen végre megtaláltam. Az egyik nyugágyon feküdt és aludt- Szóval
ezért nem hallottad, hogy hívlak…
-Mmm…Hanna, te vagy az?
-Szerinted ki más állna melletted az erkélyen?
-Nem tudom…Mióta vagy itt?
-Egy perce sincs. Te vittél be az ágyba?
-Igen, mert a kanapén nagyon forgolódtál és olyan volt, mintha álmodnál
is valamit.
-Tényleg? Nem emlékszek semmi ilyenre, de ha te mondod. Pihenj csak
nyugodtan, én addig folytatom a tervezgetést.
-Nem segítenél inkább egy kicsit az én papírjaimban?
-Mégis hogy?
-Felolvasnád, én meg mondanám, hogy mit jelölj be. Aztán valahogy
aláírnám. Na?
-Rendben, mindjárt odaviszem őket az asztalhoz. Te addig ülj le oda.
Bementem a dolgozó szobájába és a
dokumentumokat kezdtem keresni. Minden fiókot átnéztem, mire megtaláltam az
iratokat, de mást is leltem…-Ez meg mi??
-Jössz?
-P-persze.-gyorsan felkaptam a papírokat és kimentem az étkezőasztalhoz.
-Ennyire elástam volna őket?
-N-nem…-még mindig nem tudom mire vélni azt, amit láttam.
-Valami baj van?
-Te már voltál komolyabb kapcsolatban lánnyal?
-Eh? Ez most hogy jött ide?
-Láttam…
-Mit?
-A képet a jobb felső fiókban. Changmin, te és egy lány. Rajtad meg a csajszin
ugyanolyan gyűrű volt…
-Ja, az. Már egy elég ősi fotó. Még csak 16 voltam…De várjunk, te most
féltékeny vagy?
-Dehogyis! Csak nem értettem, hogy miért van a fiókban, elásva a
dokumentumok alá. Ennyi, semmi több.
-Ha te mondod…Nos, mit ír az első adathalmaz?
Azt hittem, hogy az én munkám a
nehéz, de az övé ezerszer rosszabb. Órákon keresztül nyálaztuk át a papírokat,
de még így sem végeztünk.
-Mennyi az idő?
-10 múlt. Lassan ráhagyhatnánk, mert már fáj a fejem a sok adattól.
-Rendben, menj csak fürdeni, én addig összerendezem őket egy kupacba.
Ennyire talán látás nélkül is képes vagyok.
-De…
-Semmi de, már így is rengeteget segítettél. Nyomás!
-Oké-oké. De nehogy leskelődj!-kuncogtam halkan.
-Hehe, nagyon vicces.
-Szerintem is.-összeszedtem a szükséges dolgaimat és bementem a fürdőbe.
Jól esett végre egy kicsit ellazulni a langyos vízben…
Yunho P.o.V.
Nem
volt olyan egyszerű feladat összerendezni a papírokat, mint azt először
gondoltam. Nem tudtam ugyanis, hogy melyik kupac melyik, ezért csak az összes
kicsi halmazt külön-külön igazgattam egybe. Mikor végeztem, átmentem a hálóba,
hogy keressek egy párnát és egy plédet…
-Mit csinálsz?
-Meg akarok ágyazni a kanapén, mert ott fogok aludni.
-De nem én vagyok odakint?
-A délutáni tapasztalatok alapján nem. Egyébként is, általában a pasikat
küldik a kanapéra. Én önként vállalkoztam.
-Oh, milyen lovagias cselekedet…
-Aludhatunk együtt is, ha szeretnéd.
-Isten ments!
-Akkor én most megyek is a nappaliba. Jó éjt, Királylány!
Ledobtam a párnát és a plédet az
garnitúrára, majd elvetődtem rajta. Nem kellett sok hozzá, hogy elaludjak…
Hajnalban fura hangokra lettem
figyelmes, melyek a hálóból jöttek. Halkan odasétáltam és benyitottam…
-Ne! Nem hagyhatsz itt!
-Hye Na, minden rendben?
Választ nem kaptam tőle, ezért
közelebb mentem az ágyhoz…
-O-omma! Ne!!
Elkezdtem tapogatni az ágyat, hogy
megtaláljam… Rosszat álmodhatott, mert össze-vissza kapálózott és forgolódott…
Óvatosan megfogtam a vállait és
ébresztgetni próbáltam…
-Hye Na…Hye Na…
Hirtelen riadt fel…Zihált, azt se
tudta, hol van…
-N-nem akarom… Nem hagyhatsz el…
-Hanna, én vagyok az, Yunho.
-F-félek…
-Ne aggódj, itt vagyok veled. –szorosan magamhoz öleltem és a hátát
simogattam-Itt maradjak, amíg elalszol?
Válasz helyett csak hozzám bújt,
fejét a mellkasomba fúrta és úgy sírta magát álomba. Percekkel később én is nagyon
elálmosodtam, de mivel nem akartam felébreszteni most, hogy végre elaludt, így
mellette szunyókáltam én is el…
*_* Kis cukik :3
VálaszTörlésNem árt a cukiság a nagyobb "gyilkolászások" előtt. >_<"
Törlés