71.rész-Reggeli

Yunho P.o.V.

            Reggel fura volt arra ébredni, hogy valaki mellettem szuszog, ugyanis ilyen már rég történt velem. Nem akartam felkelteni, ezért inkább csak nyugton feküdtem… De még valamire felfigyeltem. Olyan volt, mintha a szememet bántották volna a reggeli Nap első sugarai…

   -Mmm…

   -Jó reggelt!

   -Yu-Yunho?! Te…én…Mi folyik itt?

   -Azt ne mondd, hogy nem emlékszel.

   -Nem…vagyis de…azt hiszem…

   -Most tényleg nem csináltam veled semmit…semmi rosszat.

   -Tudom, de…Azt hiszem, most megyek és megmosakszok.

   -Rendben, én addig átöltözök.

   -Oké…

Egyre jobban idegesített a fény. De nem akartam mondani Hannanak, mert akkor egyből csomagolna és elmenne. Ezt pedig nem akarom! Ha hagynám távozni, akkor az egyenlő lenne a vereségemmel. Nem maradhatok alul Maxel szemben…megint…

   -Kész is vagyok. Ha gondolod, te is mehetsz. Aztán nehogy úgy kelljen összeszednem téged a földről!

   -Nagyon vicces…

   -Tudom, de nem hagyhattam ki. Mit kérsz reggelire?

   -Bármit megeszek.

   -Ezzel rengeteget segítettél, de tényleg…

   -Rád van bízva. Nem igazán vagyok válogatós.

   -Hurrá! Mindegy, összedobok valamit, mert utána be kell mennem a céghez egy megbeszélésre.

   -Mi?

   -Ugye nem hitted azt, hogy folyamatosan itt fogok körülötted sertepertélni?! A saját dolgaimat is el kell valamikor intéznem, de az innen nem megy.

   -Mi van, ha Hyori megint felkeres?

   -Egyszerű, ne nyiss neki ajtót!

   -És ha valaki más jön?

   -Ki lenne az?

   -Bárki. Valamelyik haverom, az irodából, a húgom.

   -Volt már bárki is itt a csajaidon kívül?

   -Nem…

   -Akkor miről is beszélünk?

   -Oké, csendben maradok. De siess vissza!

   -Csak reggeli után megyek el.

   -Remek…Mikor jössz vissza?

   -Ha végeztem a dolgommal. Miért, nem tudsz nélkülem meglenni?

   -Hát, jelen helyzetben nem igazán.

   -Mert ha nem lennél vak, akkor tudnál?

   -Naná…Vagyis gondolom.

   -Menj tusolni, addig csinálok valami ehetőt.

Hye Na P.o.V.

            Reggel, ébredezés közben csak arra lettem figyelmes, hogy két erős kar fonódik körém és nem akar elereszteni…

   -Mmm…

   -Jó reggelt!

   -Yu-Yunho?! Te…én…Mi folyik itt?

   -Azt ne mondd, hogy nem emlékszel.

   -Nem…vagyis de…azt hiszem…

   -Most tényleg nem csináltam veled semmit…semmi rosszat.

   -Tudom, de…Azt hiszem, most megyek és megmosakszok.

   -Rendben, én addig átöltözök.

   -Oké…

A fürdőben megnyitottam a hideg vizet és vagy kétszer átmostam az arcom, hogy biztosan magamhoz térjek. Eszembe jutott minden, ami az este történt. A rémálom, ahogy magához ölel… Meglepő módon akkor nagyon jól esett, hogy mellettem van…de így reggelre kelvén nagyon sokkolónak bizonyult…

   -Kész is vagyok. Ha gondolod, te is mehetsz. Aztán nehogy úgy kelljen összeszednem téged a földről!

   -Nagyon vicces…

   -Tudom, de nem hagyhattam ki. Mit kérsz reggelire?

   -Bármit megeszek.

   -Ezzel rengeteget segítettél, de tényleg…

   -Rád van bízva. Nem igazán vagyok válogatós.

   -Hurrá! Mindegy, összedobok valamit, mert utána be kell mennem a céghez egy megbeszélésre.

   -Mi?

   -Ugye nem hitted azt, hogy folyamatosan itt fogok körülötted sertepertélni?! A saját dolgaimat is el kell valamikor intéznem, de az innen nem megy.

   -Mi van, ha Hyori megint felkeres?

   -Egyszerű, ne nyiss neki ajtót!

   -És ha valaki más jön?

   -Ki lenne az?

   -Bárki. Valamelyik haverom, az irodából, a húgom.

   -Volt már bárki is itt a csajaidon kívül?

   -Nem…

   -Akkor miről is beszélünk?

   -Oké, csendben maradok. De siess vissza!

   -Csak reggeli után megyek el.

   -Remek…Mikor jössz vissza?

   -Ha végeztem a dolgommal. Miért, nem tudsz nélkülem meglenni?

   -Hát, jelen helyzetben nem igazán.

   -Mert ha nem lennél vak, akkor tudnál?

   -Naná…Vagyis gondolom.

   -Menj tusolni, addig csinálok valami ehetőt.-ami jelen esetben egyenlő volt a házi készítésű gofrival és egy bögre kávéval…

Mivel még a fürdőben volt, ezért elmentem átöltözni, mert jelenleg csak egy fehér trikó és egy short volt csak rajtam…

   -Itt is vagyok.

   -Egy pillanat és megyek!-kiabáltam ki a szobából-Csak épp a zipzárral vacakolok!

   -Segítsek?

   -Nem kell…mindjárt…megvan…Fent is van!

 -Mit készítettél?

 -Gofri és kávé. Jó lesz?

 -Csodás.

Pár perc csöndet követően végül én szólaltam meg…

   -Javult már valamennyit a szemed?

   -Már mennél haza, igaz?

   -Ez most hogy jön ide?

   -Azért akarod tudni, hogy látok-e, hogy minél hamarabb otthon lehess, nem?

   -Ezt meg honnan szedted?

   -Amint rendbe jövök, te visszaköltözöl, ha jól tudom.

   -Igen, de…

   -Csak, hogy tudd, semmit sem változott az állapotom! Ugyanúgy nem látok!

   -Most meg min kaptad úgy fel a vizet? Azért kérdeztem, mert tényleg kíváncsi voltam rá, minden hátsó szándék nélkül! Megint alaptalanul gyanúsítgatsz!!

   -Én…

   -Inkább maradj csendben! Elment az étvágyam. Jobb, ha indulok az irodába.

   -Várj!

   -Mire?? Hogy újabb hülyeségekkel vádolj meg! Kösz, de nekem erre nincs szükségem.

   -Állj már meg, az Istenért!

   -Nem! Engedd el a karomat! –folyamatosan próbáltam haladni az ajtó felé. Amint sikerült kinyitnom, egy nem várt személlyel találtam szembe magam…

    -Oh, épp most akartam csengetni…