77.rész-Békülés...talán...

Yunho P.o.V.

            Hanna ott ficánkolt a kezemben, miközben én –kezdeti ötletemet megváltoztatva – a fürdőszoba felé ballagtam. Erősen tartottam, nehogy lepottyanjon, majd mikor beértem vele, beültettem a kádba és megnyitottam a hideg vizet…

   -Eszednél vagy??

   -Legalább kijózanodsz.

   -És közben meg is fagyok, nagyon kössz! Azonnal szedj ki innen!!

   -Magadhoz tértél már? A részeges p*csa szerep nem áll jól neked!

   -Mit mondtál?

   -Jól hallottad, pont azt.

   -Hogy mered, főleg azok után, amit tettél??

   -Pontosan azért. Ezzel már nem árthatok a nem létező kapcsolatunknak.

   -Te teljesen bekattantál!

   -Igen, és tudod miért? Mert… Mert valaki olyat bántottam meg, akit nem kellett volna!

   -Késő bánat, már örökre elástad magad. Soha többé nem fogok megbízni benned!

   -Soha ne mondd, hogy soha.

   -Igaza volt Shadownak, hogy inkább válasszam Changmint. Ő nem tette volna ezt velem, SOHA!!

   -Meghallgatnál végre közbeszólás nélkül?

   -Nem!!

   -Akkor pancsikolj még itt egy kicsit a hűs vízben, én addig rendelek valami kaját.-elindultam kifelé a fürdőből…

   -Azonnal állj meg ott, ahol vagy!!!

   -Miért kéne?

   -Mert én azt mondtam…

   -Nem a legjobb érv.

   -Kapsz 5 percet, hogy elmond az újabb hazugságodat.

   -Na, gyere! –benyúltam térdhajlatához és a háta mögé, majd felemeltem és a mosdó pultjára ültettem. Előszedtem pár törölközőt és jól betekertem velük…

   -Már csak 4 perced van.

Hye Na P.o.V.

            Azt hittem, hogy ott fogok megfagyni a kádban. A hideg víznek tényleg kijózanító hatása volt, szinte teljesen normálisan tudtam beszélni és gondolkodni pár perc ”ázás” után…

   -Meghallgatnál végre közbeszólás nélkül?

   -Nem!!

   -Akkor pancsikolj még itt egy kicsit a hűs vízben, én addig rendelek valami kaját.-elindult kifelé a fürdőből…

   -Azonnal állj meg ott, ahol vagy!!!

   -Miért kéne?

   -Mert én azt mondtam…

   -Nem a legjobb érv.

   -Kapsz 5 percet, hogy elmond az újabb hazugságodat.

   -Na, gyere!-kiemelt a kádból, átültetett a pultra és bebugyolált vagy egy tucat törölközővel. Sokkal jobb volt így, de levegőt nem igazán kaptam…

   -Már csak 4 perced van.

 -Először is lenne egy kérdésem.

 -Mondjad…

 -Miért lettél annyira ideges?

 -Ez miért is kérdés? Azt hiszem, minden jogom megvolt rá, hiszen egy nagyon fontos tényt nem mondtál el nekem valami olyan indokkal, aminek nem volt valóságalapja.

 -Tényleg nem mentél volna el?

 -Akkor igen, ha nagyon nem bírtam volna tovább cérnával.

 -Mert eddig bírtad?

 -Igen. Egészen megszoktam, hogy ott nyüzsögsz körülöttem és már-már hiányzott is, mikor nem voltál a közelben…

 -Ezt úgy ért…

 -Ne érts félre, nincsenek különleges érzéseim irántad, csak jól esett, hogy volt mellettem valaki. Ennyi, semmi több.

 -Értem. És nagyon sajnálom, hogy nem mondtam el, de nem akartam, hogy elhagyj.

 -Miért ragaszkodsz ennyire hozzám? Van kismillió másik lány is, akiket egy pillanat alatt megkaphatnál…

 -Mert…Nem tudom, de te valamiért más vagy, mint a többi…

 -Pedig nem.

 -De, csak azt nem tudom, hogy miért.

 -Hinnem kéne neked?

 -Adtam rá indokot, hogy ne?

 -Igen…Eltitkoltad, hogy látsz. Nem tudod meg mondani, hogy miért kötődsz hozzám ennyire.

 -Mivel érhetném el, hogy megint bízz bennem, legalább annyira, mint a délelőtti incidens előtt…

 -Hagyj gondolkodni. Időre van szükségem és egy nagy alvásra.

 -Rendben, átkísérjelek az ágyhoz vagy egyedül is menni fog?

 -Azt hiszem, meg tudom oldani…De ha kimennél, akkor megfürödnék végre normálisan is.

 -Oh…Persze.

 -Köszi. –mikor kiment, egyből megnyitottam a meleg vizet és vettem egy kellemes habfürdőt. Nem csak a testemet, de a gondolataimat is megtisztítottam, így miután végre ágyba bújtam, sokkal könnyebben tudtam elaludni. Még az sem zavart, hogy ő ott mocorgott az fekhely másik felén…

Yunho P.o.V.

            Reggel hamarabb ébredtem, mint ő, így rendeltem valami harapni valót és kávét, mert az most jól fog jönni nem csak nekem, de neki is….

   -Jó reggelt! Kávét? –húzogattam kómás feje előtt a csészét.

   -Mhmm…-bólogatott óvatosan.

   -Egyben maradsz?

   -Azt hiszem…Mennyi az idő?

   -10 múlt nem sokkal.

   -Már? Akkor jó sokat aludtam. De a fejem mindjárt robban.

   -Megértem. Mit ittál este?

   -3 whisky után már nem számoltam…

   -Ez esetben ne csodálkozz, hogy így kivagy.

   -Mi a reggeli?

   -Pirítós, tojás, gyümölcsök és a kávé.

   -Ha ilyen állapotban megyek el a műterembe, akkor biztos csodásan fog állni rajtam a ruha…

   -Holnapra kutya bajod se lesz, és az a lényeg, hisz a tényleges show csak akkor kerül megrendezésre.

    -Igazad van.

    -Elég sokszor…De ma este vár még rád egy másik feladat is, amit majd csak később árulok el.

    -Na, már belekezdtél…Fejezd is be!

    -Egyelőre ez az én titkom marad.

    -Másnapos emberrel ne gonoszkodj! És legközelebb ne hagyd, hogy ennyit igyak!

    -Ott se voltam, mert rám parancsoltál, hogy ne menjek. Hogy állítottalak volna le?

    -Akkor is…

    -Rendben, legközelebb figyelek rád…ha hagyod, hogy csatlakozzak…

    -Ne csinálj olyat, amiért eltiltanálak.

    -Duma helyett inkább egyél pár falatot, hogy valami emberi kinézetet tudj varázsolni magadra, délutánig.

    -Igenis, kapitány!

Amíg Hanna evett, addig én kimentem a fürdőbe, hogy nyugodtan tudjak telefonálni…

    -Szia, Shadow! Lenne egy kérésem…