81.rész-Csillag

Rinko P.o.V.

            Nem, ez nem lehet igaz! Megint bekövetkezett! Miért pont velem történik ez? Jae Joong ott fekszik a földön és…én…nem tehettem elenne semmit!!

   -Hívjátok a mentőket! Gyorsan!

   -Max már elment telefonálni. Nyugodj meg, kérlek! –Hye Na megpróbált arrébb húzni.

   -Nem, nem hagyom itt!!

   -Rinko, nagyon szépen kérlek, gyere innen!

   -NEM!!!

   -Elég, ne hisztizz, így csak gátolni fogod a mentősöket is. Nem lesz semmi baja attól, hogy nem ücsörögsz mellette. Majd Yunhoval beviszünk a kórházba hozzá és ott addig maradsz, amíg csak akarsz. Oké?

   -Rendben…

   -Hogy történhetett ez?

   -Van egy öteltem…-lépett oda mellénk Yunho –Changmin, tudnál nekem segíteni?

   -Persze, miről lenne szó?

   -Felmegyünk és megnézzük, hogy miért nem tartotta rendesen a reflektort a keret.

   -Oké, menjünk.

A két fiú pár perccel később már vissza is jött, de nem volt túl bíztató az ábrázatuk…

   -Na?

   -A kábeleket elvágták, a csavarokat pedig kilazították…

   -Hogy mi? Mégis ki tenne ilyet? –pattant fel mellőlem Hanna.

   -Nem tudom. Shadow, van itt kamera?

   -Igen, ez egész épületben van. –jött oda hozzánk az egyik tanár.

   -Hye Na, te maradj itt a lányokkal együtt, mi pedig a pedagógusokkal elmegyünk megnézni a felvételeket.

   -Ne, várj! Lehet, hogy inkább nekem kéne menni veletek. Hátha én ismerem…

Hye Na P.o.V.

   -Max maradjon itt Ji Naval és a húgoddal együtt vigyázzanak Shadowra.

   -Rendben, gyere.

Elmentünk az iskola biztonsági központjába, ahol az utóbbi pár nap felvételeit kezdtük vizsgálni. Egészen a tegnap esti képkockákig nem találtunk semmi gyanúsat, de előző éjszaka, nem sokkal 10 után valaki bejött a terembe…

   -Az meg ki? –kérdezte Yunho.

   -Nem tudom, nekem nem ismerős…csak az a csillag a jobb csuklóján…Mintha már láttam volna valahol.

   -Most, hogy mondod. De ötletem sincs, kin láttam már ilyet.

   -Ez mostanság egy elég elterjedt motívum, szinte minden második embernek ilyen van.

   -Akkor esélytelen rájönni, hogy ki lehet az…

   -Mindenképp értesítjük a rendőrséget, ők majd kiderítik, mi is történt pontosan. A felvételeket továbbítjuk nekik.

   -A tanárnőnek igaza van, menjünk vissza a többiekhez. –Yunho átkarolta a vállam és úgy kísért ki, de már csak Ji Nat találtuk az egyik széken ücsörögve…

   -Az előbb vitte el a mentő, Shadow vele ment, Ji-hyet pedig Changmin vitte el a szállodába.

   -És te?

   -Azt mondták, hogy maradjak és szóljak nektek. Haza tudnátok vinni?

   -Persze.

   -Köszönöm.

   -Utána pedig bemehetnénk Shadowékhoz.

   -Oké, induljunk is.

Beültünk a bérelt kocsiba és fél óra múlva már ott is voltunk Ji Na lakásánál. Amíg felkísértem, addig Yunho a kocsiban várt rám…

   -Minden rendben lesz veled?

   -Igen, csak egy forró fürdőre és egy hosszú alvásra van szükségem. Holnap bemegyek Rinkohoz és megnézem, hogy tehetek-e érte valamit.

   -Oké. Jó éjt! –elköszöntem tőle és siettem vissza U-Knowhoz.

   -Mehetünk?

   -Igen. –beszálltam az autóba és Yunho már rá is lépett a gázra.

   -Te jól vagy?

   -Persze. Miért, talán nem úgy nézek ki?

   -Csak túl csöndes vagy.

   -Valahogy nekem is fel kell dolgoznom a történteket. Elvégre is nem minden nap esik rá valakire egy reflektor a szemem láttára…

   -Biztos most menjünk be hozzá?

   -Ez még kérdés??

   -Jobb lenne, ha most inkább aludnál egyet és holnap végig Shadow mellett tudnál lenni.

   -Nem, mindenképp be akarok hozzá menni!

   -Rendben, de nem maradunk sokáig.

   -Köszönöm.

   -Mit?

   -Hogy hagyod, hogy butaságot csináljak, és pihenés helyett bemenjek a barátnőmhöz, akinek most szüksége van a támogatásomra.

   -Te is sok hibámmal együtt fogadsz el, nem?

   -De.

   -Ez esetben nincs miért hálásnak lenned. Viszont ne értsd félre, jól esik.

   -Ezt jó tudni…Oh, megérkeztünk. Te is feljössz?

   -Természetesen, elvégre is Hero a haverom.

   -Akkor menjünk.

Mikor felértünk, egyből Shadowt kezdtem keresni, aki Max vállára dőlve aludt. Olyan édesek voltak együtt, ezért nem is akartam felkelteni…

   -Szia! Mióta szunyókál?

   -Pár perce lehet…

   -Mit mondott a doki?

   -Még a műtőben vannak, de nemrég kijött egy ápoló és azt mondta, hogy megmarad.

   -Ez remek hír, nemde? Yunho, figyelsz? –belekaroltam, hogy végre észrevegye magát.

   -Persze, csak egy kicsit elkalandoztam.

   -Hye Na, mi az a…

Changmin P.o.V.

            Amint Hanna átcsúsztatta karját Yunhoén, egyből megláttam az ő ujján is egy ugyanolyan gyűrűt, mint az öltözőben…

   -Hye Na, mi az a…

   -Mire gondolsz?

   -A gyűrűdre…

   -Tegnap este kaptam, Yunho megkérte a kezem és én igent mondtam.

Leírhatatlan érzések kavarogtak bennem. Egyrészt örültem, hogy Hanna boldog. Másrészt viszont fel tudtam volna robbanni a dühtől…Ha hamarabb mondom el neki…Ha korábban lépek…Akkor most velem lenne és nem mással. De talán ezt szánta nekem a sors, amiért anno azt tettem Yunhoval…