57.rész-I ♥ U

Changmin P.o.V.

            Nemrég Shadow felhívott és elmondta, hogy mi történt, így azonnal jöttem is Hannahoz…

   -Mi ér meg mit? –kérdeztem tőle, de csak egy meglepett arckifejezést kaptam válaszul.

   -Jó is, hogy jöttél. Szeretnék veled négy szem közt beszélni.

Miután Árnyacska távozott, leültem a helyére és nem tudom miért, de kezdtem izgulni, hogy vajon mit fog mondani. Olyan komolynak tűnt…

   -Nos… Nem nagyon tudom, hogy mit tudsz rólam és Yunhoról, de…

   -Várj, miért jössz ezzel?

   -Kérlek, hallgass végig. Már egy ideje alakulgat köztünk valami, és úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk komolyabb keretek közé terelni a dolgokat. Mától ő és én együtt vagyunk.

   -Nem, ez nem lehet. Most csak viccelsz, ugye?

   -Ilyen témában még véletlenül sem poénkodnék. Teljes mértékben…

   -De, ez nem lehet így! Erről nem volt szó a…

   -Nem értem, min vagy úgy kiakadva, hiszen mi csak barátok vagyunk.

   -Ezek a te érzéseid, de az enyémekről úgy tűnik, fogalmad sincs! –felemeltem rá a hangomat, pedig nem akartam…

   -Miért kiabálsz?

   -Bocsi, de nem tudom elfogadni azt, amit az előbb mondtál.

   -He?

   -Egészen eddig nem voltam benne biztos, de most már világos. Hye Na, én… Több vagy nekem, mint egy egyszerű haver. Ez korábban is így volt és azóta sem változott. Sz-szeretlek! –böktem ki végül, bár elég erőltetettre sikeredett…

Hye Na P.o.V.

  -Ezt miért csak most mondod el, mikor már késő. A döntésemet nem tudod megváltoztatni. –megdöbbentett, amit mondott, de muszáj tartanom magam a terveimhez.

  -Miért lettél hirtelen ilyen…

  -Mert szeretném, ha megértenéd, hogy nekem te csak egy barát vagy. Nem adhatok neked többet ennél. Ha el tudod ezt fogadni, akkor maradhat minden ugyanúgy, de ha nem… Akkor inkább ne is találkozzunk, ha lehet…-életem talán legnehezebb sorait mondtam most ki.

  -Nem értem, hogy tud valaki szinte egyik napról a másikra így megváltozni. De nem adom ám fel ilyen könnyen. Veheted úgy is, hogy ezennel kezdetét vette egy verseny, melynek te vagy a trófeája.

  -Sokkal egyszerűbb lenne, ha nemet mondanál és keresnél egy olyan lányt, aki megérdemli a figyelmedet.

  -Igen, Max. Jó lenne, ha leszállnál róla!

  -Te meg hogy kerülsz ide?

  -A bátyámhoz jöttem, aki mondta, hogy itt vagy.

-Igazán nem kellett volna…

-De-de, most, hogy Shadow visszamegy Japánba, én leszek melletted. Egyébként is a tesóm barátnője vagy, és én többet tudok róla, mint bárki más. Szóval, szeretnél tudni valamit?

-Akkor én most megyek is. A korábbiakról pedig még tárgyalunk. –mondta Max, majd távozott a kórtermemből.

-Ő meg mit keresett itt?

-Hosszú sztori és nem is szeretnék erről túl sokat beszélni. Mesélj inkább te, amíg összeszedem magam valami kulturáltabb kinézetre.

-Nem igazán van miről regélnem. Anyuék teljesen bezsongtak, mikor bátyus felhívta őket, hogy ti együtt vagytok. Bár azt nem értem, hogyan született meg ez a döntés, hiszen ki nem állhatjátok egymást. Vagy azóta ez változott volna?

-Hát, túl sokat valóban nem, de annyit igen, hogy belemenjünk egy kapcsolatba. Nekem is fura még egy kicsit…

-Akkor mostantól hívhatlak nővérkémnek?

-Eh?

-Elvégre is most már te is a családunk része vagy.

A család része…Hm… Ha tudná, hogy mekkorát téved. De mégsem mondhatom meg neki, hogy csak szívatni akarom Yunhot. Ji-hye tényleg olyan nekem, mintha a húgom lenne, akit tulajdonképp mindig is szerettem volna. Csak sajnos…

-Min gondolkodtál el ennyire?

-Semmin. Mehetünk?

-Persze, én rád vártam, hogy elkészülj.

-Meddig maradsz?

-Nem tudom. Bátyuskámnak haza kellett mennie valami üzleti ügyben, ezért szerintem még egy jó darabig boldogítani foglak téged. De csak ha nem baj.

-Már hogy lenne probléma. Mindig is szerettem volna egy húgot, de anyukám korán meghalt, így sosem kaphattam. Most legalább van esélyem arra, hogy valakinek a nővére legyek.

-Szuper! Menjünk gyorsan hozzátok, és vessük bele magunkat a testvérek életébe.

-Azért ne legyél nagyon bezsongva, még pihennem kell.

-Persze-persze. Majd kitalálunk valami nyugisat.

Összeszedtem a csomagjaimat, lementünk a nővérpulthoz, hogy fizessünk, majd gyorsan beszálltunk az értünk küldött kocsiba és elindultunk haza.

Rinko P.o.V.

            Mivel Ji-hye megérkezett a helyemre, így nyugodt szívvel utaztam vissza Japánba. Ha a bátyjában nem is annyira, legalább benne meg lehet bízni, hogy nem fog semmi butaságot csinálni… Reméltem, hogy nem maradtam le sokról az egyetemen, amíg oda voltam, de sajnos nem így történt. Mikor megérkeztem, az egyik tanárom azzal fogadott, hogy a hét végére el kell készítenem egy kisebb kollekciót. Nincs semmi téma megadva, de segítséget sem kapok. Mindent magamnak kell intéznem, modelleket, textileket… Most mégis mi a fenét csináljak???

   -Tanár Nő, ezt mégis hogy érti?

   -Ez a félévi vizsgád. Ha ezen megbuksz…

   -De a vizsgaidőszaknak már rég vége van, nem?

   -Mivel sokat hiányoztál, ezért muszáj valamit letenned az asztalra.

   -Értem. Akkor nincs más hátra, mint előre.

Elindultam az egyik terem felé és közben azon agyalgattam, hogy honnan fogok én ilyen gyorsan ihletet és nem utolsó sorban modellt szerezni??? Legalább 4-5 kéne ahhoz, hogy egy normális showt tudjak csinálni…Aish!

   -Valami baj van? Olyan gondterheltnek tűnsz?