30.rész-Az üzenet...

       -Milyen üzenet???

       -Ne játszd előttem a szőkét!

       -Mióta vagy ennyire bunkó? A hírnév elvette az eszedet vagy mi?

       -„Fogd már fel végre, hogy nem érdekelsz!!” Idézzek még az SMS-ből?

       -Én soha nem írtam neked ilyet. Hogyan vádolhatsz ilyennel?? Ez nevetséges.

       -Nézd csak meg, itt van.

Elolvasva a levélkét még mindig nem tudtam, hogy mi folyik itt…

       -Én tényleg nem írtam ilyet neked. Akár mennyire is a pokolba kívántalak akkoriban, ennyire idióta módszerhez akkor sem folyamodnék. Inkább megmondom szemtől szembe.

       -Akkor mégis ki küldhette a te számodról? Talán Shadow??

       -Miért tenne ilyet?

       -Miért ne? Ő volt az, aki a legjobban támadt engem, mikor kiderültek a dolgok és eljönni kényszerültem.

       -Ebbe ne keverd őt bele! Ez csak a kettőnk ügye. Lehet, hogy elég sok mindenről tud, de nem az egészről. A csókot sem mondtam el neki.

       -Valóban? Pedig azt hittem, az lesz az első, hogy elmeséled neki.

       -Gondoltam rá, de aztán rájöttem, hogy ez csak ránk tartozik. Bár a mai napig nem tudom pontosan, miért is kaptam…

       -Csak… Csak…

       -Csak??

       -Mert akkor menőnek tűnt. Pont, mint a filmekben. A főszereplő búcsúzásképp megcsókolja szíve hölgyét. Ne mond, hogy nem tetszett?

       -Hogyan is tetszhetett volna? Csak 16 voltam és gőzöm se volt arról, milyen a csók. Nem volt mihez hasonlítanom. És még hogy menő volt??? Te teljesen hülye vagy???

       -Most min vagy úgy kiakadva?

       -Azon, hogy mekkora egy barom vagy!! Hagyj végre békén és tűnj el az életemből. Elég lesz belőled annyi is, amennyit a TV-ben meg interneten látok…

       -Most komolyan így akarsz véget vetni ennek az egésznek?? –nézett rám egyre idegesebben.

       -Mégis mi a fenét vársz el tőlem??? Több mint fél éven keresztül vártam arra, hogy végre tisztázhassuk. Mindig próbáltam veled felvenni a kapcsolatot, de semmi reakció. Az üzeneteimre nem jött válasz, vissza nem hívtál. Akkor mit vársz? Na, most legyen nagy a szád!

       -Lányok… Nem lehet rajtatok kiigazodni. Egyszer azt mondod, hogy hagyjalak békén, aztán pont az ellenkezőjét. Ha tudni akarod, azért nem reagáltam, mert azt mondtad, hogy tűnjek el. Így is tettem.

       -Na jó, ezt most fejezzük be. Nem akarom tovább hallgatni. Vegyük úgy, hogy köztünk soha nem volt semmi. Te menj vissza énekelni, én meg élem tovább a saját életemet. Ha esetleg találkoznánk, akkor meg felvesszük a pókerarcot és jópofizunk.

       -És ha én nem akarom befejezni? Mi van, ha én másképp érzek?

       -Ezt hogy ért…

       -Én a helyedben letennék róla, haver…