53.rész-Látomás

Hye Na P.o.V.

            Nem elég, hogy a csuklómat szorongatta, most még a kocsinak is nekilökött. Fájtak a vállaim az ütődéstől, de az sokkal jobban zavart, hogy egyre közelebb jött hozzám…

    -M-mit akarsz??

    -Szerinted??

    -Meg ne me…-meg sem várva mondatom végét, egyből ajkaimra tapadt. Akárhogy próbáltam ellenkezni vagy ellökni, túl erősen fogott ahhoz, hogy sikerrel járhassak. Jobb karja folyamatosan csúszott lejjebb a hátamon, míg el nem érte derekamat. Bal kezével pedig arcomat simogatta. Nem akartam, sőt, kifejezetten undorodtam tőle… de végül engedtem. Bebocsájtást kért és én megadtam neki. Mint egy éhes vadállat, úgy marcangolta számat… Mikor már mindketten majdnem megfulladtunk, végre sikerült ellöknöm magamtól. Reflexből vágtam pofon…

    -Ez meg mi a fene volt??? –akadtam ki, nem is kicsit.

    -Egy hatásos és jól eső módszer a szád befogására.

    -Menj a… Tudod mit, inkább térjünk a lényegre. Gondolom, szeretnéd tudni, hogyan is döntöttem.

    -Ez nem is kérdéses.

    -Nos, belemegyek a játékba, de több feltételem is lenne.

    -Hallgatlak…

Rinko P.o.V.

            Nemsoká mennem kell vissza Japánba, hiszen mégsem hiányozhatok sokat az egyetemről. Hye Nara most nem számíthatok, mivel neki is megvan a maga baja. Más ismerősöm viszont nem igazán van itt az Államokban…

     -Kivel tudnék találkozni? –gondolkodtam hangosan az ágyamon heverészve- Talán… Nem, biztos ő is elfoglalt, meg hogy nézne már ki, hogy én hívom fel őt, és kérek tőle egy… Uh, még a hideg is kirázott a gondolattól. Esetleg csak egyszerűen elmehetnék az egyik klubba, aztán lesz, ami lesz. De az se jó, mert egy lánynak veszélyes egyedül menni, főleg este… Aish…

Pár perce már a netet böngésztem, mikor megakadt a szemem egy buli felhíváson. Az egyik belvárosi szórakozóhelyen nagyszabású K-Pop partyt tartanak szombat este, különleges fellépőkre is lehet számítani.

      -Szia, Hanna! Ugye azt mondtad, hogy holnap van a vacsora?

      -Igen. Miért?

      -Csak mert este lesz egy buli… a Number One-ban…és…

      -Oké, majd meglátom, de most van egy kis dolgom. Később beszélünk.

      -Oké. Szia!

            Eljött a szombat. Hannaval úgy beszéltük meg, hogy a klub előtt találkozunk háromnegyed 10 körül. Egész délelőtt lustálkodtam és azon törtem a fejem, hogy vajon mit vegyek fel? Végül egy fekete csőtop mellett döntöttem, hozzá egy fekete szűk szabású farmer, Kiegészítőnek egy ezüstös-fehér nyaklánc és egy hasonló árnyalatú cipő. A hajamat kicsit besütöttem és jobb oldalra fésültem. Természetes hatású sminket készítettem magamnak, majd mikor mindennel elkészültem, hívtam egy taxit, felvettem a kabátomat és elindultam a Number One-ba. Folyamatosan figyeltem az órámat, hogy mennyi az idő, de Hye Na még mindig nem volt sehol, ezért felhívtam…

     -Hogy mi??? Nem tudsz jönni? Miért nem szóltál hamarabb?

     -Nagyon sajnálom, de appa nem hagyja, hogy lelépjek. Ezerszer is bocsi, én tényleg akartam, de most nem fog menni.

     -Hát ez van… Nincs mit tenni. Jó szórakozást a jövendőbeliddel.

     -Kö…szi…Neked is!

Remek, most mégis mi a fenét csináljak? Menjek haza? Maradjak és próbáljam meg jól érezni magam? Miért nem jön össze mostanság semmi se???

Jae Joong P.o.V.

            Épp a hátsó bejárat felé tartottunk Changminnal, mikor megláttam Shadowt elől ácsorogni a hidegben. Nem volt túl melegen öltözve, az biztos…

   -Téged is látni errefelé? –léptem oda hozzá hátulról.

   -Te jó ég!! A szívbajt hoztad rám. Egyébként nem hiszem, hogy túl sok közöd lenne hozzá.

   -Most meg mi bajod van? A múltkor sokkal normálisabban tudtunk beszélni…

   -Az akkor volt. Most elég rossz passzban vagyok, szóval inkább hagyj békén, ha kérhetem.

   -Mi lesz, ha nem?

   -Szerintem nem szeretnéd tudni.

   -JJ, nem jössz? –jött oda hozzánk Max is –Oh, szia Shadow!

   -Szia, Max!

   -Akkor mi most megyünk is, majd bent találkozunk még…

Rinko P.o.V.

            Persze, majd pont veletek akarok találkozgatni. Akkor inkább hazamegyek. Bár, ha már idáig eljöttem és várakoztam hiába, akkor be is mehetek. Csak találok valakit, akivel ellehetek. Beérve azonnal megcéloztam a bárpultot, mert onnan remekül fel lehet mérni a terepet. Persze Changminékat egyből kiszúrtam… Nem mintha őket kerestem volna…

      -Szia! Nem ismerjük véletlenül egymást? –ült le a mellettem lévő székre egy lány.

      -Nem tudom, kéne?

      -Igen, egy egyetemre járunk, csak én modell vagyok. A nevem Shin Ji Na.

      -Most, hogy mondod, tényleg láttalak már párszor. Megiszunk valamit?

      -Mit szólsz a Bailey’s-hez?

      -Remek választás.

Pár pohárka után egészen felszabadultunk… nem voltunk részegek, csak nem voltunk annyira gátlásosak… Épp nagyon jó zenéket adtak, így bementünk a parkett közepére és táncolni kezdtünk. Egyből minden szingli pasi körénk gyűlt, de mi nem foglakoztunk velük, csak hagytuk, hogy a dallam vezessen minket. Hirtelen két kezet éreztem meg a derekamon… Megfogott és magához húzott…Fejét a nyakamba fúrta és úgy kezdett el velem lassúzni. Olyan ismerős volt az illata…

      -Jae Joong, te vagy az?

      -Miért, talán másra számítottál?

      -Nem is tudom… Jobban örültem volna egy nem-egoista idiótának.

      -Mi van?

      -Lassú a felfogásod, csak annyi. De mondd csak, nem érzed a ritmust vagy mi?

      -Csak beszólogatni tudsz? Egyébként tökéletesen hallok mindent. Elvégre is zenész vagyok.

       -Mi? Te meg miről beszélsz?

       -Jajj, ne játszd itt a butuskát. Tudom, hogy Hanna elmondta neked.

       -He? Nekem semmit sem mondott rólad. Miért is tenné?

       -Ne próbáld meg nekem bemesélni, hogy nem fecsegte ki, hogy… De tudod mit, nem is lényeges… Előbb –utóbb úgyis megismersz majd…

       -Add ide a kezed!

       -Minek?

       -Ne kérdezd, csak add ide!! –mondtam neki már egy kicsit erélyesebben.

       -Nem tudom, mit akarsz vele, de tessék…

Ahogy megfogtam, egyből képek jelentek meg előttem. Egy színpad… A reflektor… Ahogy folyik a vér… Nem tudtam ezt mire vélni, de talán pont a pia hatása miatt érzékenyebben reagáltam rá. Amilyen gyorsan csak tudtam, rohantam kifelé az épületből egyenesen a forgalmas utcára. Csak mentem előre, nem törődve a környezetemmel. Éreztem, hogy több embernek is nekimentem, de mint egy zombi, csak haladtam tovább. Hirtelen megálltam és sírni kezdtem… Nem tudtam, hogy miért, de patakokban folytak a könnyeim… Aztán csak hangos dudálásra lettem figyelmes, majd egy erős kézre, mely elkapja a csuklóm és elránt a közeledő kocsi elől…

        -Jól vagy? –kérdezte a férfi, de még minden homályos volt, így nem tudtam kivenni az arcát. Elgyengültek a lábaim, és ha ő nem fogott volna, akkor biztosan a földön landolok.

        -Minden rendben? Mi történt?

        -Persze, csak… -ekkor megint bevillant a képsor, amit JJ kezének megfogásakor láttam.

        -Nem akarsz hazamenni inkább? –mikor végre kezdett kitisztulni a látásom, rájöttem, hogy Changmin volt az, aki visszarántott a járdára. Ahogy a szemébe néztem, egyből megnyugodtam. Olyan fura érzés volt… Lehetséges lenne, hogy…én… pont Maxbe… Nem, az kizárt…