Hye Na P.o.V.
Mikor
meghallottam a hangot, féltem megfordulni, és mint kiderült, volt is okom rá.
Ott állt velem szemben az, aki miatt napokig nem tudtam aludni…
-Igazán szép lánc.
-Köszö… -ahogy megfordultam, teljesen
lefagytam.
-Régen találkoztunk, Hanna…
-Y-Yunho, te meg hogy kerülsz ide??
-A céget kép…
-Drágám, hát itt vagy! Már mindenhol
kerestelek…
-Te… Ti… Együtt vagytok? –néztem felváltva
hol egyikre, hol a másikra.
-Megőrü…-Hyori a szavába vágott- Igen,
együtt. Megőrülünk egymásért. –mondta és még erősebben szorította magához
U-Know karját.
-Gratulálok! Tényleg.
-Köszi. Veled mi újság? Egyedül jöttél?
–kezdett kérdezősködni Hyori.
-Nem egyedül, hanem a munkatársaimmal. Nem
szórakozni jöttem, hanem dolgozni, és ez egy férfi társaságában nem lett volna
olyan egyszerű.
-Chh, ezt most komolyan mondod? –vágta rá
felháborodva Yunho.
-Teljes mértékben. És ha most
megbocsájtotok, mennem kell.
-Persze, menj csak. Majd a vacsoránál
találkozunk.
Bólintottam egyet és sietve
távoztam. Nem akartam túl sokáig a közelükben lenni. Nagyjából délután 5-ig
járkáltam a standok között, ismerkedtem a többi cég kínálatával, és igyekeztem
új kapcsolatokra is szert tenni. Ezután felmentem a szobámba pihenni egy
kicsit.6 óra körül átöltöztem, és hogy biztos helyen tudhassam a D2-t, így a
nyakamba akasztottam. Megigazítottam a sminkemet és a hajamat, majd elindultam
a vacsora helyszínére. A legtöbb ember már ott volt, mindenki elegánsan
kiöltözve.
Yunho P.o.V.
Nem
értettem sem Hyori, sem Hanna megnyilvánulását délután. Talán eleve a nőket nem
értem igazán. De miért is kéne érdekeljen, hogy mit gondol Hye Na. Hisz semmi
közünk egymáshoz. Inkább megyek és megnézem, hogy áll a vacsora, Hyori úgyis
azt mondta, hogy nem érzi jól magát.
A terembe érve csak sok puccosan
kiöltözött embert találtam, ezért úgy döntöttem, hogy kimegyek a kertbe.
Leültem az egyik padra és az eget bámultam, mikor lépteket hallottam a
kavicsban…
-Persze, már én is nagyon várom, hogy
találkozhassunk. Rendben, szia!–mondta egy női hang.
Mikor előrébb ért, akkor láttam
csak, hogy Hye Na az.
-Kivel beszéltél?
-Nem mintha rád tartozna, de Shadowval.
-Gyere, ülj ide mellém!
-Miért?
-Csak. Muszáj indoknak lennie?
-Rendben. –leült a pad túlsó végére és
keresztbe tette a lábait.
-Nem fázol?
-Nem. Jól vagyok.
-Ugye nem hittél Hyorinak?
-Eh… Ezt meg hogy érted?
-Nincs köztünk semmi.
-És ez mégis mióta érdekel engem?! Tudomásom
szerint köztünk sincs több…
-Azt hittem, ennél jobb emberismerő vagy.
Kamuzta az egészet. Csak azért őt hoztam el, mert az anyám nem hagyott békén.
-De ez engem még mindig nem izgat. Hányszor
mondjam el, hogy közted és köztem soha többé nem lesz semmi.
-Még mindig a kis baleset miatt vagy ilyen
velem?
-Neked lehet, hogy csak egy ”kis baleset”,
de számomra nem. Viszont nem azért jöttem el egészen Shanghai-ig, hogy
ilyenekről diskuráljak, és főképp nem veled. Úgyhogy ha most megbocsájtasz,
visszamegyek az asztalomhoz.
-Úgyis találkozunk még… További kellemes
estét!
-Meglesz, köszi.
Hye Na P.o.V.
„Ekkora
egy idiótát még nem hordott a hátán a Föld. Kit érdekelnek a különböző
nőügyei??? Beszélje meg a haverjaival, de ne velem! Talán azt gondolta, hogy
majd félté… Nem, az teljességgel lehetetlen. Nincs az az isten… Jobb lesz, ha
inkább visszamegyek a szobámba.” –eléggé felhúzott Yunho, így jobbnak
láttam mihamarabb lefeküdni, hátha az kitisztítja a fejemet. El is aludtam, de
hajnalban egy nem várt hívást kaptam otthonról…
-Agasshi! Bocsásson meg, hogy ilyen korán
zavarom, de az édesapját bevitték a kórházba.
-Hogy mi? Mégis miért? –alig tudtam
reagálni az ijedtségtől.
-Szúró fájdalmat érzett a mellkasában,
később pedig eszméletét vesztette.
-Ez meg hogy történhetett? Azonnal indulok
haza.
Letettem a telefont
és azonnal becsomagoltam az összes holmimat. Felöltöztem és mentem is a
reptérre, hogy az első géppel otthon lehessek.
Yunho P.o.V.
Bár nem igazán éreztem magam
hibásnak a korábban történtekért, mégis tisztázni akartam Hannaval a dolgokat.
Megtudtam a szobájának a számát a portán, így el is mentem oda. Kopogtam, de
nem jött semmi válasz… Megpróbáltam még egyszer, de ismét nem kaptam rá
reakciót, így óvatosan benyitottam…
-Hye Na? Itt vagy? Én vagyok az, U-Know.
–körbenéztem, de nem találtam senkit a szobában. Vajon hova mehetett ilyen
későn? Benéztem minden lehetséges helyre, de sehol sem volt. Mikor már épp
elhagytam volna a helyiséget, észrevettem egy kisebb dobozkát az egyik éjjeli
szekrényen.
-Ez meg mi lehet? –odamentem hozzá és
kinyitottam. Legnagyobb meglepetésemre a korábban bemutatott D2 volt benne –Ezt
direkt hagyta volna itt? Az lesz a legjobb, ha magammal viszem és személyesen
adom vissza.
-Te meg mit csinálsz ebben a szobában?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése