32.rész-Egy furcsa reggel

Hye Na P.o.V.

Kedden reggel mikor felébredtem, kivánszorogtam a fürdőbe. Belenézve a tükörbe mintha egy szörnyet láttam volna… A hajam egy hatalmas csomó, szemeim alatt sötét karikák… Hát igen, nem aludtam túl sokat az éjjel. Folyamatosan azon járt az agyam, hogy vajon miért történt az, ami. De nem sikerült még csak elfogadhatónak mondható magyarázattal sem előhozakodnom. Hogy gondolataimat eltereljem, gyorsan jó hideg vízzel megmostam az arcom. Csak ajánlani tudom minden hasonló helyzetben lévő lánynak, a hűvös víz csodákra képes… Megfésülködtem, enyhe sminket dobtam fel, aztán kimentem a ruháim közt kutatni, valami viselhetőt kerestem… Végül egy bő, combközépig érő halvány rózsaszín felső mellett döntöttem, alá pedig egy fehér sortot vettem fel. Úgy nézett ki, mintha nem is lenne alatta az a gatya…

       -Te meg hova készülsz ilyen kis csinosan? –nézett rám kissé még kómásan Shadow.

       -Azt beszéltük este, hogy ma csajos napot tartunk, nem?

       -De-de… Bocsi, csak még nagyon reggel van…

       -Semmi gond. 10 körül indulhatunk is, ha gondolod.

       -Persze. Mindjárt én is összeszedem magam.

       -Oké, én addig lemegyek és megnézem, hogy mi van reggelire.

       -Ha valami finom, akkor hozol fel nekem?

       -Igen, de mire visszaérek, szedd összébb magad. -válaszoltam, majd elindultam lefelé.

A konyhában egy lélek sem volt, így kutakodni kezdtem. Először a hűtőbe néztem be, aztán a szekrényekbe, hátha lelek valami táplálékot… De semmi… Épp a felső tárolók egyikében matattam, mikor valaki köszönt…

       -Jó… reggelt…-hallatszott egy kissé nyűgösnek tűnő üdvözlés.

Yunho P.o.V.

            Nem mondhatnám, hogy kockásra aludtam a fejem. Egész este azon agyaltam, hogy miért is tettem pontosan. Tényleg csak azért, hogy Changmin leszálljon róla? Vagy lettek volna a háttérben halovány érzelmek is? Nem, azok biztos nem… De akkor mi okom volt megcsókolni??? Hisz ki sem állhatjuk egymást!! Kikászálódtam az ágyamból és elindultam lefelé egy szál kockás pizsigatyában… Ilyen korán még senki nem szokott ébren lenni, így nem lehet belőle gond… A konyha ajtajához érve egy nem várt személybe botlottam…

      -Jó… reggelt…-mondtam akadozva. Amint megláttam, szinte meg sem tudtam szólalni. Először azt hittem, hogy csak a póló meg maximum fehérnemű van rajta… jah, a perverz férfi fantázia…

      -Szia! –köszönt vissza, miközben még mindig a szekrény felé nyújtózkodott.

      -Segíthetek? Mit keresel?

      -Csak valami regge… Te meg mit csinálsz? –kérdezte tőlem meglepetten. Talán a tudatalattim irányítása alá kerültem, nem tudom. Csak azt vettem észre, hogy kezeim átkarolják derekát, hogy feljebb tudjam őt emelni.

      -Umm… Bocsika, ha zavarok…