Hye Na P.o.V.
-Üdvözlöm Önöket! A nevem Kang Hye Na.
–hajoltam meg előttük, így az arcukat nem láttam.
-Üdv! De előttünk igazán nem kell
hajolgatnod. –kaptam válaszként.
Felegyenesedve meglepetten
láttam, hogy a 2 modell nem más, mint Changmin és Jae Joong…
-Micsoda meglepetés! Régen
találkoztunk. –igyekeztem ”normálisan”
reagálni a jelenlétükre.
-Ejha, ez aztán a szívélyes fogadtatás.
Mit csinálsz te itt? Nem tanulnod kéne? –kezdte egyből a faggatózást JJ.
-Azt csinálom. Épp szakmai gyakorlaton
vagyok az apám cégénél.
-Oh, értem. Gondolhattam volna…
-Mit szólnátok egy kávéhoz a fotózás
előtt. Jó lenne beszélgetni egy kicsit.
-Remek, de… Changmin, te miért nem
mondasz semmit?
Changmin P.o.V.
Azok
után, ami régebben történt köztünk, nem igazán akartam vele beszélgetni. Mi
van, ha egyikünk érzékeny témára tapint? De ha ellent mondok, az gyanús lenne
Heronak, így kénytelen voltam velük menni.
-Nos, mi jót csináltatok az elmúlt 3
évben? –kérdezte Hanna.
-Semmi különöset. Belevetettük magunkat a
modellkedés rejtelmeibe. Egyre több felkérést kapunk a különböző cégektől.
-Azt láttam. Minden magazint, TV-s
reklámot megnézek, hogy jobban tudjam, mi kelti fel az emberek figyelmét. Mi
van Max, talán elvitte a cica a nyelvedet?
-Ja, nem. Csak nem akartam megszakítani a
monológodat. De többet én sem mondhatok, mint amit Jae Joong már elmesélt.
-Most jut eszembe…-kezdett bele Hero –Mi
van Yunhoval? Együtt vagytok még?
Hye Na P.o.V.
Ahogy
meghallottam ezeket a kérdéseket, a kezdeti boldogságom egyből átment
komorságba. Nem akartam erről beszélni… Már szinte el is felejtettem…
-Már nem… -Ahogy ránéztem Maxre, láttam
rajta, hogy mennyire meglepődött.
-Az hogy lehet? Olyan jól megvoltatok.
–ugrott kis híján a nyakamba JJ.
-Nem ide tartozik és nem is szeretném
pont veletek megosztani. Vége és kész. Nincs mit ragozni ezen.
-Bocsi. Nem gondoltam, hogy érzékeny
terepre tévedek.
-Semmi gond. Beszéljünk inkább a
katalógusról. Mivel világszerte most van a bálok és bankettek időszaka, így
arra gondoltunk, hogy mi is ehhez igazodnánk. A fő szál egy álarcosbál lenne.
-MI??? –néztek rám mindketten.
-Nem, ezt nem lehet. –kezdett tiltakozni
Jae Joong.
-Feleslegesen ellenkezel Hero. Már úgyis
tud mindent…
Jae Joong P.o.V.
Hogy érti azt Max, hogy Hanna tud
mindent? Én sosem árultam el neki, hogy ki vagyok én. Lehetséges, hogy Changmin
mondta el neki, hogy kiket is rejtenek a maszkok?
-Mi van? Honnan tudhatná?
-Maxről az óta tudom, amióta ismerem. Azaz
kb. 4 éve. Rólad is nagyjából ennyi ideje. Nagyon jellegzetes illatú kölnit
használsz.
-Akkor te végig tudtad, hogy én voltam a
maszk mögött?
-Fogjuk rá. Igazából csak sejtettem. Aztán
később Yunho igazolta, hogy valóban te vagy az.
-Az a kis… Akkor már Shadow is tudja?
-Nyugi, nem mondtam se neki, se másnak
semmit rólatok.
-Hál’ Istennek.
-De miért érdekel annyira, hogy a
barátnőmnek elmondtam-e?
-Csak… Mert…
-Oké, hagyjuk. Inkább menjünk, mert még
sok dolgunk van. –szólt közbe Max.
Changmin P.o.V.
Átmentünk a stúdióba, ahol már a
teljes csapat készen állt. Sminkesek, fodrászok, stylistok egész hadserege
sorakozott fel. Az eltervezett koncepciónak megfelelően kaptuk a ruhákat, bár
ezek sokkal inkább jelmezeknek voltak mondhatók. A maszkokat könnyen
használtuk, hiszen már volt bennük gyakorlatunk. Míg Heroval együtt, illetve
külön-külön fotóztak minket, addig Hannat egy másik, kisebb helyiségben
sminkelték és öltöztették. Már egy órája is lehet, mióta elmentek vele…
-Nos… -lépett be az ajtón -Hogy nézek ki?
-Azta. Igazán csodásan.-vágta rá egyből
JJ.
Én jóformán
megszólalni sem tudtam a látványtól. A hosszú, fehér ruha remekül állt rajta.
Olyan volt, mint egy angyal. A maszktól pedig sokkal titokzatosabbnak tűnt.
Perceken keresztül csak álltam vele szemben és meg se mukkantam…
-Csukd be a szádat, mert kifolyik az
összes nyálad! –lökött meg egy kicsit Jae Joong.
-B-bocsi, csak… -nem tudtam, mit is
mondhatnék. Ha nem ott tartana kapcsolatunk, ahol, akkor most azonnal oltárhoz
vezetném. De nem szabad… -N-nagyon csinos vagy. Kezdhetjük?
-Persze, rajtam ne múljon.
Hye Na P.o.V.
Először Heroval készültek a páros
képek. Minden probléma nélkül zajlott. Annak ellenére, hogy általában csak
ugratjuk egymást, most mégis úgy tudtunk tenni, mintha lenne köztünk valami. A
fotók remekül sikerültek…5 perc szünet után következett Max. Ahogy megállt
mellettem, rögtön éreztem a feszültséget mind benne, mind saját magamban. Ám
ezt igyekeztünk ”profikhoz” illően leplezni.
-Changmin-ssi, kérhetném, hogy vigyen bele
egy kicsivel több szenvedélyt! –javasolta a fényképész.
-Rendben, megpróbálom. –válaszolta, majd
finoman benyúlt az állam alá, felemelte a fejem és olyan közel hajolt hozzám,
hogy szinte csak milliméterek választottak el minket.
-Csodás. Kérem, forduljanak egy kicsit a
kamera felé! –adta ki újabb utasítását a mester. Mi azt is tettük, amit
mondott. Miután velünk végzett, már csak a hármas fotózása maradt hátra…
Késő este végeztünk, nagyjából 10
óra lehetett. A pakolást követően mindenki elköszönt és hazament. Otthon csak
gyorsan megfürödtem és ágyba is bújtam, mert elég hosszúra nyúlt a nap…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése