54.rész-Chu~

Changmin Po.V.

            Amikor megláttam, hogy Shadow Heroval veszekszik, már tudtam, hogy nem lesz jó vége. De hogy ennyire… Jobbnak láttam a lány után menni, nehogy valami baja legyen, mert akkor tuti, hogy Hye Na a fejemet szedte volna. Ahogy kiértem a klub elé megláttam, hol áll, ezért amilyen gyorsan csak tudtam szaladtam hozzá. Megragadtam a csuklóját és visszarántottam. Teljesen ki volt készülve, ennek okát azonban nem ismertem. Úgy gondoltam, hogy jobb lesz hazakísérni őt, mert ilyen állapotban bármi történhetne vele. Szereztem egy taxit, és egészen Hannaék házáig mentünk együtt…

     -Nem jössz be egy teára vagy kávéra?

     -Nem hiszem, hogy túl jó ötlet lenne…

     -Ennyivel minimum tartozok neked, amiért megmentettél.

     -Mi ez a hirtelen jött kedvesség? Bár, ha jól érzem, te ittál.

     -Na és? Nem vagyok részeg, csak felszabadult. Akkor bejössz?

     -Ahogy látom, addig úgysem hagysz békén…

     -Jól látod.

Mivel folyamatosan unszolt, ezért végül elindultam vele felfelé a szobájába. Még mindig elég instabilan közlekedett, a lépcső pedig elég veszélyes hely tud ám lenni…

     -De miért a hálód felé megyünk?

     -Honnan tud…Ja persze, már jártál itt korábban. Azért viszlek oda, mert az az egyetlen hely, ahol végre nyugodtan, normális körülmények között tudok veled beszélni… Mert van miről.

     -Jó tudni…

Rinko P.o.V.

     -Gyere, ülj csak le ide. –ütögettem meg magam mellett az ágyat.

     -Szóval… Miről szeretnél beszélni?

     -Miért hagytad itt Hye Nat akkor?

     -Most tényleg erről…

     -Igen. Ugye tudod, hogy nagyon fontos voltál számára, sőt, még most is az vagy. Igyekszik palástolni, de még mindig fáj neki.

     -Tudom és hidd el, nagyon sajnálom. De nem volt más választásom. Ha akkor nem hagyom el, akkor vagy a paparazzik vagy az ügynökségem zaklatásába őrült volna bele.

     -Ennél erősebb. Kibírta volna… Vagy legalábbis nem mutatta volna ki, hogy zavarja valami.

     -Már tudom, de anno ez tűnt a legjobb döntésnek. Nem akartam azt, hogy csak azért szenvedjen miattam, mert szer…

     -Hogy mi? Te… beleszerettél Hannaba?

     -Igen. Tudom, hogy fura, mégis így van. De én is kérdezhetek tőled?

     -Persze, mondd.

     -Mi volt az a kirohanás a klubban? Min veszekedtetek Jae Joonggal?

     -Az elsőre túl hosszú és bonyolult a válasz, a másodikról pedig csak annyit mondhatok, hogy JJ azt hiszi, hülye vagyok. Pedig nem. Mondás nélkül is tudom nagyon jól, hogy ki ő.

     -Ezt úgy érted…

     -Igen, tudom, hogy Jae Joong egyenlő Heroval, a Masqueraders másik tagjával. Csak gondoltam kivárom, hogy ő mondja el, de most sem jött össze neki. De… Nem, nem szabad azokra gondolnom…

     -Mikre? Miért sápadtál el megint? Rosszul érzed magad?

     -Mindjárt jól leszek, csak… Nem lett volna szabad megfognom JJ kezét.

     -He?

     -Úgysem hinnéd el nekem, ha elmondanám, akkor se.

     -Ezt hagy döntsem el én…

     -Látnok vagyok.

     -Mi van?

     -Ezt mondtam…

     -Várj, félreérted. Megértettem, amit mondtál, csak fura, hogy minden kertelés nélkül bökted ki.

     -Miért kéne körülírnom?

     -Tud erről még valaki?

     -Természetesen. Hanna volt az első, akinek elmondtam. Meg persze a családom is tisztában van vele. De kérlek, ne mondd el senkinek.

     -Nem fogom. Várj, még JJ sem tudhatja meg?

     -Nem, ő főleg nem, pláne addig, amíg biztos nem leszek abban, hogy amit láttam, az teljesülni fog.

     -Miről beszélsz?

     -Arról… nem szeretek erről beszélni, de… Mikor megfogtam a kezét, akkor fura képek villantak be… Egy színpad, egy reflektor és rengeteg…

     -Rengeteg mi?

     -V-vér…-itt megint nem bírtam tovább, a könnyeim ismét potyogni kezdtek.

     -Nyugi, minden rendben lesz. –mondta és magához ölelt.

Ugyanolyan érzés volt, mint korábban. A szívem hevesebben vert, a pulzusom valahol az egekben járt… Nem tudom miért, de kezdtem egyre közelebb hajolni hozzá. A testem magától mozgott, nem tudtam kontrollálni… Mikor csak pár milliméter választott el tőle… megcsókoltam… Talán csak azért, mert a pia még mindig bennem volt, vagy azért mert tényleg vágytam rá… Óvatosan kezdtem el szívogatni alsó ajkát, majd mikor bebocsájtást nyertem, keringőzni hívtam nyelvét… Meglepő módon nem ellenkezett…

     -S-sajnálom, én…-löktem végül arrébb…

     -Itt meg mi folyik??

Hye Na P.o.V.

            Miután a vacsorának vége lett, apumat felkísértem a szobájába, hogy pihenhessen, mert még mindig elég gyenge volt. Yunho megvárt lent a nappaliban, mert a szüleinek azt mondta, hogy még kettesben elmegyünk sétálni. El is mentünk… Sok dologról beszélgettünk, és tulajdonképp nem vesztünk össze semmin, ami nálunk elég szokatlan. Hazaérve egyből mentem Rinko szobájához, hogy bocsánatot kérjek tőle, de amit ott láttam, arra nem számítottam…

    -Itt meg mi folyik?? –kérdeztem tőlük meglepetten.

    -E-ez nem az, aminek látszik…-mentegetőzött Changmin.

    -Nem szoktál kopogni??

    -Shadow! Én kopogtam többször is, de nem kaptam választ, ezért benyitottam. Nem mintha sok közöm lenne hozzá, de mégis mit csinál itt Max?

    -É-én csak…Hazakísértem őt, mert rosszul lett a klubban.

    -Értem. Azért vagy még 1 órakor is a szobájában?

    -Már annyi lenne az idő?

    -Igen, ezért megköszönném, ha hazamennél végre. Innentől átveszem Shadow ápolgatását.

    -Nem vagyok a halálomon, nem kell pátyolgatni.

    -Mindjárt jövök, el ne mozdulj innen.

    Nem mintha akartam volna bárhova is menni…

Megragadtam Changmin csuklóját és elkezdtem lefelé húzni az ajtóhoz. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy mit érzek, de abban biztos voltam, hogy ha nem akarok balhét, akkor nagyon gyorsan ki kell paterolnom…

    -Hanna, várj!

    -Nem, nem vagyok rá kíváncsi, hogy mi volt az az előbb. Csak annyit szeretnék, hogy most elmenj. Kérlek…

    -De…

    -Tűnés!!

    -Rendben, de erről még beszélnünk kell.

    -Majd máskor. Szia! –mondtam, majd becsaptam az ajtót. Felszaladtam Rinkohoz, aki ugyanúgy ült az ágyon, ahogy otthagytuk.

    -Ez a kis jelenet meg mi volt?

    -Semmi, csak… Most min vagy úgy kiakadva? Nincs köztetek barátságnál több és egyébként is, hamarosan férjhez mégy az egyik haverjához.

    -Yunhonak ehhez nincs köze, ő egy teljesen más téma. Viszont azt nem gondoltam volna, hogy pont ezt titkolod majd el előlem. Mégis miért nem mondtad el nekem, hogy kedveled Maxet??

    -Talán azért, mert nem is kedvelem?! Tudom nagyon jól, hogy mi van köztetek, és akármennyire is próbáljátok tagadni, látszik rajtatok. Csak nem meritek felvállalni.

    -Te meg miről beszélsz??

    -Arról, hogy szeretitek egymást és nem csak barátként, sokkal több van a dolgok mögött. Komolyan nekem kell megmondanom neked, hogy te hogyan érzel???

    -Mi van? Én nem… sze…nem szeretem őt. Csak a barátom! –kezdtem kételkedni már most abban, amit mondtam. Talán  Shadownak igaza van… Lehetséges, hogy én többnek tartom Changmint puszta barátnál?