Hye Na P.o.V.
Én
meg hol vagyok? Mikor felébredtem, csak a fehér plafont és egy erős fényű
lámpát láttam. Fel akartam ülni, de teljesen körbe voltam bugyolálva a
takaróval és az egyik oldalon valaki le is súlyozta. Shadow feküdt az ágy
szélére borulva…
-Rinko, Rinko. -szólongattam, hátha felébred.
-Hanna! Minden rendben? –ugrott egyből a nyakamba.
-Ha megfojtasz, akkor nem lesz. –viccelődtem vele –Mégis mi történt,
hogy a kórházban vagyok.
-Nem emlékszel semmire, igaz?
-Hát… Nem mondhatnám.
-Bunkócska hozatott be, mert elájultál a tengerparton. Valami olyasmit
magyarázott, hogy egy kisfiút akartál megmenteni, de hirtelen megtorpantál és
se kép, se hang. Ő beszaladt, kimentette a fiút, de mire kiért, te már a
homokban feküdtél. Ez meg mi volt?
-Nem tu…-ekkor eszembe jutott, hogy mi lehetett az ok –Anyu.
-Hm?
-Édesanyám… 5 éves voltam, mikor épp hazafelé tartottunk egy
tárgyalásról. Hajóval jöttünk, ami viharba keveredett és oldalra borult.
Miközben engem próbált menteni, ő…-itt csordogálni kezdtek könnyeim-…meghalt.
Azóta is magamat okolom és víziszonyom van.
-Szegénykém. Igazán nem kellett volna elmondanod…
-Hidd el, jobb így. Egyébként sem tudják sokan. Mikor mehetek haza?
-Szerintem még ma.
-Remek, de…Neked nem Japánban kéne lenned, vagy legalábbis a repülőn?
–még csak most esett le, hogy nem itt lenne a helye.
-Beszéltem apuval, hogy szóljon az igazgatónak. Csak holnap megyek
vissza. Nem akartalak magadra hagyni.
-Dinka, inkább mentél volna haza tanulni. Fontosabb a tudás megszerzése,
mint az, hogy egy egyébként csak pillanatnyilag beteg valaki mellett szundikálj
el.
-Jajj, előjött a stréber éned! Segítsééé~g!
-Khm…
-Te meg mit csinálsz itt?
Yunho P.o.V.
Eléggé
meglepett, amit hallottam. Nem volt szándékomban kifülelni őket, de… Mindegy,
így jött ki. Reméltem, hogy tudok vele végre normálisan beszélni, mert eddig
akárhányszor megpróbáltuk, mindig veszekedésbe fulladt.
-Khm…
-Te meg mit csinálsz itt?
-Így illik köszönteni a megmentődet?
-Na, azért ne vidd túlzásba. Már így is csoda, hogy a hatalmas egóddal
befértél az ajtón.
-Chh…Shadow, ha megkérhetnélek…
-Persze, már megyek is… De ha csak egy ujjal is hozzáérsz, neked véged.
-Nos, szeretném tudni a végleges döntésedet. Ha most azt mondod, hogy
nem, akkor elmegyek, és soha többé nem kell találkoznunk. Ellenkező válasz
esetén készülj fel, hogy teljesen megváltozik az életed.
-Az életem már akkor megváltozott, mikor megismertelek és… Inkább hagyjuk.
-Akkor? Menjek? Maradjak?
-Miért érzem magam sarokba szorítva. Egyébként
mégis hogyan tervezed a távol maradást? Te talán nem tudsz a szerződésről,
amiben egy közös kollekcióról egyeztek meg.
-Ez mikori?
-Nagyjából 3 napos. Te tényleg…
-Nem szóltak róla. Mindegy, ez nem igazán
tartozik a mai témához.
-Csak egyet nem értek még mindig, miért akarod
ennyire ezt az egész hajcihőt?
-Mert…Le akarom végre rázni Hyorit. Ehhez
pedig te kellesz. –nem akartam neki megmondani az igazat, jobb, ha csak ennyit
tud.
-Miért lyukadunk ki mindig a kihasználáshoz?
Kezd egy kicsit uncsi lenni…
-Nem kihasználás, együttműködés. Rólam leszáll
Hyori, te pedig meg tudod menteni a cégeteket.
-Mit csinálsz, ha esetleg igent mondok?
-Akkor magamra erőltetek egy boldog mosolyt és
úgy újságolom el a szüleimnek.
-És ha nemet?
-Ezesetben hasonló színpadias módon úgy
teszek, mintha rosszul esne, de mégis férfiasan tűröm.
-Hm, férfiasan… Válási okod van már?
-Még nincs, de azon ráérünk gondolkodni. Nos?
-El ne felejtsd, hogy nem lehetnek érzelmek
ebben a kapcsolatban. Csak akkor mondok igent, ha ezt garantálni tudod.
-Teljes mértékben. Nem kell félned attól, hogy
én valaha is érezni fogok irántad valamit. Ha mégis, akkor azonnal megszakítjuk
a dolgokat.
-Remek. Vedd fel a pókerarcod és mondd el az
ősöknek, hogy együtt vagyunk.
-Rendben, de mi okozta a pálfordulást?
-Tekintsd ezt hálám jelének, amiért
megmentetted a kisfiút és amiért engem sem hagytál ott.
-Készülj fel, mert nem lesz egyszerű menet.
Most haza megyek, és elmesélem, hogy kezdhetnek tervezgetni.
-Én is így teszek majd, amint újra apám
közelében leszek.
Hye Na P.o.V.
Én most komolyan tényleg ennyire hülye
lennék?? Miért mondtam neki igent?? Nagy valószínűséggel a mostanában történt
események befolyásoltak… Vagy… Nem, kizárt, hogy érezzek iránta valamit. Egy
ilyen önközpontú marha csak az üres fejű libákat képes bármire rávenni, én
pedig nem tartozok közéjük… vagy talán mégis…-merengtem el az ablakon kifelé
bámulva.
-Minden rendben van, csajszi?
-Oh, Rinko.
-Most jövök a dokitól, azt mondta, hogy még ma
este elmehetsz, csak pár napig inkább még pihenj.
-Szuper…
-Valami gond van?
-Belementem…
-He?
-Elfogadtam az ajánlatát.
-Hogy mi??
-Jól hallottad, mostantól együtt vagyunk.
-Eszednél vagy, te lány?
-Teljesen…vagyis nem tudom, de ez tűnt a
helyes döntésnek.
-Miért is? Kínozni akarod magad egy éven
keresztül vagy mi?
-Hát… Nem, de csak így tudom neki megmutatni,
hogy nem olyan egyszerű ám megkapnia minden lányt.
-Tudod, hogy most ellent mondtál saját
magadnak? Ha nem akarsz könnyen kapható lenni, akkor miért mondtál igent?
-Csak… Mert… Max pusztán barát nekem és
szeretném, ha ezt végre ő is megértené.
-Te tiszta hülye vagy… Nem hiszem el, hogy
képes vagy ezért az egy indokért eldobni őt. Remélem tudod, hogy ha most véget
vetsz kettőtök kapcsolatának, legalábbis ilyen téren, akkor meg van az esélye
annak, hogy soha többé nem lesztek ugyanolyan jóban. Így is vállalod?
-I-igen. Kész vagyok rá, hogy kikészítsem
Yunhot. Tudja csak meg, milyen az, amikor egy hárpia van mellette. Mondhatni
most bosszulom meg azt az estét.
-A diagnózis…Elmebaaaa~j!
-Tisztában vagyok vele, de megéri, hidd el.
-Mi ér meg mit?
(Y)
VálaszTörlés:3 ^_^
Törlés