29.rész-Ne ölelgess!!!

Nagyon féltem megfordulni, de egyre jobban fájt a karom… Nem tudtam, kire gondoljak… Mikor végre összeszedtem a bátorságom, megfordultam…

       -Elnézést, volna szíves elengedni!

       -Úgy gondolom, hogy volna pár dolog, amit még tisztáznunk kell. Vagy tévednék? –válaszolt a maszkos alak.

       -Pontosan. Nincs miről beszélnem Önnel, ezért ha megkérhetném, engedjen végre el.

       -Hanna, minden rendben? –lépett oda hozzánk Bunkócska.

       -Persze, az úr már épp el akart engedni. Ugye?

       -Y-Yunho, te meg mit keresel itt? Vele?-kérdezte az idol.

       -Elnézést, talán ismerjük egymást?

       -Nem hiszem, Drágám, hogy ismered őt. Én is csak annyit tudok, hogy a Masqueraders egyik tagja. Örülök a találkozásnak, de most mennünk kell.

       -De Hanna…

       -Mit csinálsz, Max? –jött oda hozzánk a duó másik tagja –Kik ők?

       -Csak rajongók. Azonnal mehetünk is a találkozóra, csak valamit mondanom kell még nekik.

       -Rendben, de ne nyújtsd hosszúra.

       -Mit szólnál egy öleléshez, kedves Hanna?

       -Ne… -már késő volt, megölelt és a fülembe súgta…

       -A tetőteraszon várlak 9-kor.

       -Mehetünk? –kérdezte Yunho türelmetlenül.

       -Persze.

       -Akkor 8-ra jövök érted. Ne kelljen sokat várnom rád.

       -Várj! Azt mondta, hogy 9-kor akar velem találkozni. Ez azt jelenti, hogy vagy nem tudok veled menni, vagy késni fogok.

       -Oké, akkor fél 10-re jövök. Addigra tudd le vele a dolgokat. –nézett rám morcosan.

       -Most meg miért duzzogsz? Semmi közünk egymáshoz.

       -De ezt Hyori nem így tudja. És jobb lenne, ha ez így is maradna.

       -Oké-oké, felfogtam. Megyek és összepakolok megint. Szegény Shadowt már teljesen ki fogom akasztani ezzel az oda-vissza cipekedéssel.

       -Fél 10-re legyetek készen. Egy perccel sem maradok itt tovább.

       -Értettem, főnök. De most tényleg mennem kell.

Pár órával később már fent ácsorogtam a tetőn, várva arra, hogy Max megjelenjen. Kb. percenként néztem az órámat… 8:56…8:57…

       -Mi van, ha csak ugratott? Vajon tényleg eljön? –gondolkodtam a kelleténél hangosabban.

       -Be szoktam tartani azt, amit ígérek.

       -Te jó ég! –ugrottam egyet ijedtemben.

       -Mi az, talán nem tiszta a lelkiismereted? Bár azok után, amit írtál az üzenetben, nem is csodálnám…

       -Milyen üzenet???