2013. január 14., hétfő

40.rész-Legalább te...



Yunho P.o.V.
       -Pedig ő az.
       -Mi?? –látszott rajta, hogy teljesen ki van akadva.
       -Menjünk, szerezzünk valami italt. Mindjárt kiszáradok.
       -Csak ne vidd túlzásba. Nem viszlek haza.
       -Chh… Majd a haverok elintézik a szállításomat. Egyébként meg nem tartozik rád, hogy mennyit iszok, vagy mennyit nem.
        -Jól van, na. Nem kell leharapni a fejem.
        -Ne szólj be, csak gyere a pulthoz.
        -Nem tehetek mást, ugye?
        -Pontosan.
Végül szó nélkül követett engem a bárhoz. Hyori ott ücsörgött az egyik széken, és egy sráccal beszélgetett. Mi a pult túlsó végén foglaltunk helyet.
        -Te kérsz valamit? –kérdeztem tőle.

Hye Na P.o.V.
        -Nem, köszi. Sosem iszok alkoholt. Eleve sem vagyok még nagykorú, de nem is akarok.
        -Rendben. Esetleg egy narancslé?
        -Mivel gondolom, úgysem tágítasz, ezért azt elfogadom.
Hyori folyamatosan szugerálta Yunhot. Míg a másik fiú a nyakát csókolgatta, addig ő csak Bunkócskát bámulta, jóformán szemezett vele.
        -Hahó… Figyelsz rám? –kezdtem el csápolni az arca előtt.
        -Persze-persze, itt vagyok, csak…
        -Csak a 3. lábad után mész. Értem én… Végül is egész szép lány Hyori. Meg volt is köztetek valami régen…
Hyori
        -Ezt most hagyd abba! Nem vagyok erre kíváncsi…
Nem mondtam semmit, csak beleszürcsöltem a gyümölcslébe. Ám az összes majdnem a pultos srácon kötött ki, mikor Hyori odajött hozzánk…
        -Szia, Yunho! Úgy tudtam, hogy nem jössz el.
        -Úgy volt, de nem akartam Hannat egyedül hagyni egy olyan helyen, ahol életében először jár.
        -Oh, micsoda lovag? Nem baj, ha én is csatlakozok hozzátok? Két tequilát, legyen szíves!
        -De Yunho… -fogtam meg kezét, mellyel a pohár után nyúlt.
        -Nyugi, egy pohárkával még nem lehet engem kiütni.
        -Ha te mondod… Inkább maradok a narancsomnál.
        -A kislányoknak, mint te, az való. –vigyorgott rám Hyori.
        -Kiszaladok a mosdóba. Mindjárt jövök. –mondtam neki, bár nem akartam egyedül hagyni őket.
        -Várj, én is megyek. Úgy is mondanom kell valamit négy szem közt. –pattant fel Bunkócska, majd megfogva a csuklómat elkezdett húzni.
        -Engedj el, ez fáj! Túl erősen szorítod!
        -Bocsi. Akármi is történik ma este, azt felejtsd el. Elég stresszes az utóbbi időben az életem. Lehet, hogy többet is fogok inni.
        -De…
        -Legalább te józan maradsz, így ha gáz van, tudsz intézkedni.

Foxy P.o.V.
            Nos, remélem felkészültél életed legrosszabb estéjére. Pár órán belül mindketten a hatása alá kerültök… Jó szórakozást!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése