43.rész-3 év

3 év telt el az óta a bizonyos nap óta. Most 20 éves vagyok, és apám cégénél dolgozgatok az egyetem mellett. Az ékszerek tervezésében segédkezek, sőt néha én magam vagyok a modell a reklámanyagokban. Shadowval nem szakítottam meg a kapcsolatot az érettségi után sem, minden nap beszélünk web kamerán keresztül, mert ő Japánban jár egyetemre. Nem tudom, hogy sejti-e, ki valójában JJ, én még nem mondtam el neki. Talán jobb is…

            Mint minden hétfő, ez is ugyanúgy indult. 7 körül felkeltem, rendbe szedtem magam, bekaptam pár falat reggelit, majd elindultam a céghez, ahol az asztalomon szokás szerint mappahegy várt. Nem én voltam az egyetlen designer, mégis minden hozzám futott be…

       -Apa! Itt van pár új terv. Mit szólsz hozzájuk? –nyitottam be irodájába.

       -Tedd csak le őket ide, mindjárt megnézem. Ne felejtsd el, hogy ma este fotózás lesz az új katalógus címlapjához.

       -Tudom. Te meg ne felejtsd el, hogy valamikor pihenned is kell egy kicsit. Ebédszünetben hozok neked valami finomat és addig nem mozdulok, míg meg nem eszed az egészet.

       -Köszönöm, Kicsim. Mi lenne velem nélküled?

       -Már rég éhen haltál volna. –kuncogtam, majd visszatértem az asztalomhoz. Bekapcsoltam a gépet és megnéztem az aktuális híreket a neten. Az első cím: A Masqueraders csúcsot döntött Japánban!! … A második: A maszkos fiúk elvarázsolták a tajvani közönséget és elindultak Indonézia felé…

       -Még a csapból is ők folynak… De mégis miért?

       -Hanna kérlek, gyere. Megérkeztek a férfi modellek a mai fotózáshoz.

       -Tényleg? Nem is tudtam, hogy lesznek. Apa már megint elfelejtett szólni… Rendben, egy perc és ott vagyok. –mondtam Tiffanynak, aki mondhatni a szárnysegédem.

       -Oké, mondom nekik, hogy a stúdióban találkoztok.

       -Köszi, imádlak.

„Férfi modellek? Hmm, jó tudni. Még úgysem dolgoztam fiúkkal. Vajon kik lehetnek azok? Talán hírességek, vagy csak egyszerű modellek?” –ilyen gondolatok motoszkáltak a fejemben, míg a terem felé tartottam. A nagy, tömör ajtót kinyitva először csak a fel-alá rohangáló segédeket láttam meg…

        -Mi folyik itt? Mi ez a fejetlenség? –kérdeztem tőlük.

        -Mindjárt itt vannak a modellek, de még nem vagyunk kész mindennel.

        -Nyugi, majd én lefoglalom őket. Úgyis meg szeretném őket ismerni, mielőtt belefognánk a munkába. Merről jönnek?

        -C6-os lift.

        -Köszi. Ne kapkodjatok, csináljatok mindent rendesen.

Elindultam a felvonó felé. 1-2 perc múlva a számláló jelezte, hogy valaki vagy valakik felfelé tartanak. Egyre jobban izgultam… Hirtelen a számlálás megállt, a liftajtó pedig nyílni kezdett…

        -Üdvözlöm Önöket! A nevem Kang Hye Na. –hajoltam meg előttük, így az arcukat nem láttam.

        -Üdv!