45.rész-Carl

Mivel az utóbbi napokban folyamatosan csak dolgoztam, így a pénteket megkaptam szabadnapnak. 11 körül keltem fel, összeszedtem magam és lementem a konyhába, hogy megnézzem, mi van a hűtőben. Úgy gondoltam, ma én készítem el az ebédemet, hogy a szakácsnő is pihenhessen egy kicsit. De a frigó sivárabb volt, mint a Szahara. Felvettem a csizmám és a kabátomat, majd elindultam a bolt felé. Gyalog mentem, mert a hóesésben akartam sétálni egy kicsit. Olyan szépek voltak a fák, ahogy a fehér lepel eltakarta őket… Az üzletben megvettem mindent, amire szükségem volt, de nem akartam még hazamenni. Ezért úgy döntöttem, hogy bóklászok egy kicsit a városban, hiszen ki támadna meg fényes nappal. Meg egyébként is álcázott a kapucnim. Épp egy elektronikai cikkekkel foglalkozó bolt előtt álltam le, ahol a kirakatba helyezett tévéken különböző műsorok mentek. Az egyik képernyőn épp Koreáról volt szó és az új divatházakról. Több, már korábban is létező cég szerzett magának nevet az utóbbi években. Mivel mondhatni én is a divatszakmában dolgozok, így végignéztem a riportot. De arra nem számítottam, amit láttam…

      -Mi??? Y-Yunho??? –kezdtem el hangosan beszélni. Gyorsan körbenéztem, de szerencsére nem voltak sokan a közelben. Amilyen hamar csak lehetett, továbbmentem onnan. Már félúton voltam hazafelé, mikor megcsörrent a telefonom…

      -Igen, tessék!

      -Szia! Én vagyok az Max.

      -M-Max? Szia! Mondjad!

      -Csak azt akartam kérdezni, hogy nem jössz-e le este az H2O klubba?

      -Miért pont oda? Csajokat akarsz felszedni? Akkor nem én vagyok a megfelelő társaság…

      -Nem azért. Csak gondoltam beszélgethetnénk egy kicsit. De mehetünk máshova is, ha gondolod.

      -Gyere el inkább hozzám. Sokkal nyugodtabb és a ”Főnök úr” is késő estig dolgozik.

      -De… Nem lesz belőle baj?

      -Ugyan mi lenne? Két régi ismerős egy tea mellett beszélget. Hacsak nincsenek hátsó szándékaid??

      -Hova gondolsz?? Ilyenről szó sincs! Mikorra mehetek?

      -Ha neked is jó, akkor gyere 7-re. Összedobok valami vacsorát addigra.

      -Te főzni fogsz? Ne mérgezz meg, kérlek!

      -Te is meglepődsz majd, milyen jól főzök. De akkor most sietnem kell haza.

      -Nem otthon vagy?

      -Úton hazafelé. Volt egy kis dolgom. Viszont tényleg le kell tennünk. Várlak 7-re. Szia!

      -Oké. Szia!

Gyorsítottam a tempómon, hogy mihamarabb főzni kezdhessek. Nem tudtam eldönteni, hogy mit is kéne készíteni, így maradtam egy hagyományos koreai ételnél, a tteokbokkinál. Ez egy eléggé fűszeres fogás, de szerintem nem lesz vele gond. Nálam legalábbis biztos nem. Mikor kész voltam vele már majdnem fél 7 volt. Gyorsan megterítettem, aztán elmentem átöltözni. Egy szűk farmer és egy fehér, hosszított derekú blúzt vettem fel. Megigazítottam a hajamat és a sminkemet is, végül pedig leültem a nappaliban. Alig telt el 2 perc és már csöngettek is…

      -Azonnal ott vagyok. –mondtam és elindultam az ajtó felé.

      -Szi…a! Te meg hogy kerülsz ide?

Mikor csengettek, nem pont rá számítottam. Egyáltalán hogy kerül pont ő ide? Már rég tisztáztuk vagy nem?

      -Mit akarsz még mindig? Azt hittem, megértetted, hogy vége.

      -És ha nem? Nem szabadulsz meg tőlem olyan könnyen, mint azt szeretnéd.

      -Carl, azt mondtam, hogy menj el innen. Semmi közöm többé hozzád. –próbáltam volna rácsapni az ajtót, de ő megakadályozta.

      -Akkor sem megyek, amíg meg nem kaptam azt, ami engem illet. Azaz téged.

      -Arról ne is álmodj, hogy veled bármikor is lefekszek. Nem leszek a századik trófeád.

      -Ezt meg honnan tudod?

      -A kismadarak csiripelték. De egészen mostanáig nem akartam elhinni. Viszont most elárultad magad. Úgyhogy a viszont nem látásra!

      -Már pedig akkor is az enyém leszel. –lépett oda hozzám és szorosan magához húzva próbált megcsókolni.

      -Te meg ki vagy és mit csinálsz Hannaval?

Changmin P.o.V.

            Nagyon meglepődtem, mikor megláttam azt az idegen alakot rátapadva Hye Nara. Eldurrant az agyam és csak azt vettem észre, hogy teljes erőmből behúzok a fickónak egyet, aki ettől vérző szájjal terült el a földön.

      -Max! –fogott le Hanna, mielőtt még egyszer üthettem volna –Nyugi! Már épp menni készült.

      -Ajánlom is. Te jól vagy? Nem tett veled semmit ez az állat?

      -Minden rendben. Carl, kérlek, menj el.

      -Hogy tudsz vele ezek után még mindig kedvesen beszélni.

      -Ne aggódj, nem történt semmi. Menj csak be, én is mindjárt követlek.

Mivel nem akartam nagyobb balhét, így engedtem Hannanak és leültem a nappaliban.

Hye Na P.o.V.

            Miután sikerült Maxet beljebb terelnem, még váltottam pár szót a váratlan vendéggel is. Nagyon nem akartam, hogy itt maradjon és reménykedtem benne, hogy ezt végre ő is felfogja.

     -Hol tudtál pont egy bájgúnárt összeszedni? –fordult oda hozzám Carl.

     -Ezerszer jobb ember, mint te valaha is leszel. Ő legalább nem fogad a haverjaival…

     -Még mindig nem értem, honnan szedted ezt, de az enyém leszel, akármennyire is ellenkezel. Ezt még az újdonsült ”pasid” sem tudja meg akadályozni.

     -Te teljesen meg vagy kattanva. Soha többé nem lesz köztünk semmi. Ha kell, kérek távoltartási végzést is. Elég jó ügyvédeink vannak.

     -Álmodozz csak, csajszi! Bye!

     -Remélem sosem látjuk egymást újra. Szia!

Becsuktam és bezártam az ajtót, majd csatlakoztam Changminhoz a kanapén. Nagyon idegesnek tűnt, pedig tényleg nem történt semmi komoly.

     -Ki volt ez a vadbarom??? –nézett rám szikrát szóró szemekkel.

     -Az exem, akinek úgy tűnik, kicsit lassú a felfogása.

     -Nem is kicsit… Mitől volt ennyire felpörögve?

     -Egy közös ismerősünktől megtudtam, hogy csak azért volt velem, mert én voltam a nagy hal a sok kicsi között. Fogadott a haverjaival. El akarták dönteni, hogy ki a nagyobb Casanova a környéken, azaz ki tud a leghamarabb 100 lánnyal lefeküdni. Én lettem volna a századik. Azonban korábban derült ki ez az egész, mint hogy megtörtént volna köztünk, így most csorba esett a büszkeségén, és a haverjai folyamatosan baszogatják emiatt.

     -És mégis miért nem szóltál eddig a hatóságoknak? El is durvulhat.

     -Szerintem most már le fog szállni rólam, mert úgy véli, hogy te vagy a pasim.

     -Ezt már eljátszottuk egyszer és akkor sem lett túl szép vége.

     -Igen, de mikor is volt az? 3 vagy 4 éve?

     -Már rég nem érdekelnek az akkor történtek. Talán téged igen?

     -N-nem, dehogy is. Mi a vacsi?

     -Tteokbokki jó csípősen.

     -Uhh, tudtam én, hogy meg akarsz mérgezni.

     -Természetesen, feltett szándékom. De gyere inkább az étkezőbe.

Míg ő helyet foglalt, addig én gyorsan hoztam is a ”mérget”. Szedtem mindkettőnknek egy keveset, aztán én is leültem. Negyedórányi hülyeségekről folytatott beszélgetésünket követően megint feljött az a téma, amit szívem szerint kihagytam volna…

     -És mi újság Yunhoval?