41.rész-Hotel

Yunho P.o.V.

            Talán az 5. pohárnál tarthattam, mikor elkezdtem érezni a hatását. Még viszonylag érthetően tudtam beszélni és a járás sem volt annyira vészes…

       -Yunho, hahó, itt vagy még? Mennünk kéne, már 2 is elmúlt.

       -Csak még egy óra és mehetünk.

       -Nem, most kell. Gyere már! –nyaggatott Hanna.

       -Hagyj!! –löktem kicsit arrébb.

       -Oké, akkor kókadozz itt egyedül. Megyek, megkeresem Shadowt és hazamegyünk. Te meg majd jössz, amikor akarsz.

       -Várj!

Hye Na P.o.V.

       -Várj! –mondta és lekászálódott a székről, bár majdnem egy hatalmas zuhanás lett belőle…

       -Mi van, mégis jönni akarsz?

       -Ittasan mégsem vezethetek…

       -Utálom, hogy igazad van. Na gyere, kikísérlek.

Átkarolta a vállamat én pedig a derekát és elindultunk kifelé. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk a Jung ház felé. De félúton nagyon elkezdtem szédülni, ezért leálltunk egy kisebb utcánál.

       -Jól vagy?

       -Persze, csak egy kicsit forgott velem a világ.

       -Vicces. Pedig te nem is ittál.

       -Tudom. De mehetünk tovább…

       -Nem nézel ki valami jól. Ne menjünk inkább és keressünk egy taxit?

       -Ilyenkor? Már egy sincs a városban.

       -Akkor egy hotel? Biztosan nincs minden szoba megtelve…

       -Mi? Én együtt egy fiúval… Ugye csak viccelsz?

       -Hülye, külön szobát kérnénk.

       -Jah, az más… Azt hiszem, kezdek fáradni…

       -Veszem észre. Gyere, tudok egyet a közelben.

Yunho P.o.V.

            Mikor beértünk a hotelbe, én rögtön a recepcióhoz mentem, miután leültettem Hannat az aulában…

     -Jó estét! Miben segíthetek?

     -Jó estét! 2 egyágyas szobát szeretnék kérni egy éjszakára.

     -Sajnálom, de már csak egyetlen kiadható lakosztályunk van. A többit már mind lefoglalták egy, a napokban folyó konferencia miatt.

Nem lenne jó egy szobában vele…ilyen állapotban. Most mi legyen? Így mégsem mehetünk haza.

     -Rendben, akkor azt a szobát kérném.

A szükséges adminisztráció után megkaptam a kulcsot. Felsegítettem Hannat a fotelből és elindultunk a lifthez. Alig állt a lábán, így –bár én sem voltam a legjobb formámban- átkaroltam őt és úgy kísértem a felvonóhoz.

     -Mmm… H-hova viszel? Hol vagyunk?

     -Nyugi, mindjárt lefekhetsz pihenni. Csak pár percet várj még.

Hye Na P.o.V.

      -Nagyon szédülök, forog az egész vil…-ez az utolsó mondat, amire emlékszek.

Másnap reggel, mikor felébredtem, semmi képem nem volt az előző este végéről. Körbenéztem a szobában, de nem volt más a szobában, csak én… és Yunho…

      -Héé!!! Te meg mit csinálsz itt? –rázogattam meg a vállát.

      -Naa! Csak még 5 percet.

      -Mit csináltál te velem? Miért vagyunk egy ágyban?