51.rész-Ékszerdoboz

Miután sikerült lenyugodnom egy kicsit, rögtön visszamentem apám kórtermébe. Nem tudtam hova tenni a történteket. „Miért öleltem meg? Miért hagytam magam?”-agyalgattam, miközben az említett helyiség felé tartottam. Ott feküdt az ágyon mozdulatlanul, mindenféle gépre kötve…

    -Appa! –megfogtam a kezét és simogatni kezdtem –Ha most magadhoz térsz, akkor ígérem, hogy nem leszek annyira önfejű, mint korábban. Mindent úgy fogok tenni, ahogy szeretnéd. Csak kérlek, ne hagyj egyedül!

    -Hanna, bocs, hogy zavarlak, de valaki szeretne veled beszélni telefonon. –jött oda hozzám Rinko.

    -Ki az? Mondd meg neki, hogy nem érek rá.

    -Nevet nem mondott, csak annyit, hogy fontos lenne.

    -Rendben, adhatod.

    -Helló, Cicus! Mi újság veled?

    -Most nem alkalmas szóval, ha csak hülyülni akarsz, akkor keress egy jobb időpontot. Sőt, inkább egy másik személyt.

    -Miért vagy ennyire zaklatott? Történt valami?

    -Nem neked fogom ecsetelgetni magánéleti problémáimat. Térj a lényegre vagy rakjuk le.

    -Nem hagytál el véletlenül valamit?

    -Mi van?

    -Egy nagyon fontos és értékes dolgot…

    -Nincs időm barkóbázni, szóval ha volnál szíves kibökni végre.

    -D2.

    -Mi van vele?

    -Shanghaiban hagytad.

    -Ezt meg honnan veszed?

    -Onnan, hogy megtaláltam.

    -Vidd el a házunkhoz, majd ott valaki átveszi.

    -De én itthonról hívtalak.

    -Te nem vagy komplett, komolyan képes voltál emiatt Koreából felhívni?

    -Azt hittem, fontos neked a nyaklánc.

    -Az, de most van jobb dolgom is, mint ezzel foglalkozni. Az apám… -jobbnak láttam itt abbahagyni.

     -Mi van vele?

     -Semmi közöd hozzá.

     -Miért is, mikor az apósomról van szó?

     -Csak jöven… Várj, már te is tudsz róla? –olyan furán közelinek tűnt a hangja.

     -Nem fordulnál meg?

     -T-te meg hogy kerülsz ide? Hisz az előbb még azt…

Nem válaszolt, csak egyre közelebb jött hozzám. Én folyamatosan hátráltam, de ő még mindig csak lépdelt felém. Egyre jobban kezdtem félni attól, hogy mit fog csinálni. Egész addig hátráltam, míg a falnak nem ütköztem…

     -M-mit akarsz?

     -Ezt. –mondta és szorosan magához ölelt, majd a fülembe súgta…

     -Hamarosan riporterek egész hada fogja elárasztani a kórházat, mert a titkos kis akcióm nem pont úgy sült el, ahogy akartam. Mivel nemsokára úgyis összetartozunk majd, ezért próbálj meg úgy tenni, mintha komoly lenne köztünk a dolog.

     -Nem, ebbe soha többé nem megyek bele –löktem távolabb magamtól- Nem leszek senki álcsaja.

     -Milyen álcsaj? Álfeleség…

     -Chh… Te tényleg nagyon nem ismersz, ha azt hiszed, hogy ezt vállalni fogom.

     -Én a helyedben belemennék, hiszen a cégeteken csak a miénk tud segíteni.

     -De nagyra vagy magaddal, bár ezen már meg sem lepődök…

     -Ha nekem nem hiszel, akkor kérdezd meg a pénzügyeseiteket. Pont ezt fogják ők is mondani.

     -Akkor sem fogok épp tőled kölcsön kérni.

     -Nem is kölcsönről lenne szó, hanem együttműködésről.

     -Ezt ne akard nekem bemesélni, biztosan van valami hátsó szándékod.

     -Ha nekem nem is akarsz, akkor higgy az apádnak.

     -Menj ki kérlek!

     -Nem érted, hogy én vagyok az egyetlen esélyed?!

     -Nem, most pedig nyomás! –kezdtem el kifelé tuszkolni, ám mikor az ajtót kinyitottuk legalább egy tucat kamerával találtuk magunkat szembe.

     -Kedvesem, ne aggódj! Édesapád hamarosan jobban lesz. –karolta át a derekamat.

     -É-én…

     -Yunho-ssi, megkérdezhetjük, hogy mióta alkotnak egy párt? Hye Na-ssi, hogy van az édesapja?

     -Egyelőre nem szeretnénk nyilatkozni. Kérem, tartsák tiszteletben, hogy egy kórházban vagyunk és a betegeknek pihenésre van szükségük. Ami valljuk be őszintén, ilyen felhajtás mellett nem egyszerű. További szép napot Önöknek!

     -Ez meg mire volt jó??

     -Másképp nem hagytak volna minket békén. Most legalább egy időre nyugi lesz.

     -Ja, de meddig?

     -Addig, amíg be nem jelentjük, hogy együtt vagyunk. Vagy addig, amíg el nem jegyezzük egymást.

     -Te tényleg nem fogtad fel, hogy én soha nem leszek veled semmiféle kapcsolatban sem??

     -Még akkor sem, ha azt mondom, hogy kössünk egy titkos szerződést kettőnk között??

     -Mi???

     -Jól hallottad. Egyezzünk meg a házassággal kapcsolatban!

     -Mit akarsz ezzel elérni?

     -Azt hiszem, ezt nem itt kéne megbeszélnünk. Gyere le este a folyópartra!

     -Van más választásom?

     -Nincs. Este 6-kor várlak.

Changmin P.o.V.

            Amikor megláttam Yunhot kijönni a kórteremből, nagyon meglepődtem. Honnan tudta vajon, hogy itt vagyunk? Egyáltalán minek volt itt?

      -Te meg mit keresel itt?

     -Nem hiszem, hogy sok közöd lenne hozzá…

     -Pedig van, mert Hannaval együtt vagyunk.

     -Ó, tényleg? És ezt ki mondta?

     -Közösen döntöttünk így.

     -Már nem sokáig lesztek egy pár. Hamarosan mellettem áll majd a fotókon.

     -Te meg mi a fenéről beszélsz???