47.rész-Shanghai

Hye Na P.o.V.

     -Micsoda??? Azt hittem, ezt már megbeszéltük…

     -Én nem emlékszek ilyenre, mert eddig igyekeztem hanyagolni a témát.

     -De appa… Várj egy percet! Kikísérem Maxet és utána folytatjuk.

     -Ma biztos nem. Holnap fontos tárgyalásom lesz, ezért aludnom kell.

     -Csodás. Egyszer szeretnék komoly dolgokról beszélni, erre tessék… Mindegy.

     -Gyere, Max!

     -Persze, máris. Viszont látásra! Jó éjszakát!

     -Neked is, fiam, neked is.

Minél hamarabb a szobámban akartam lenni, így Maxet igyekeztem gyorsan lerázni.

     -Bocsi a jelenet miatt. De ha valami nagyon ki tud akasztani, akkor az az érdekházasság puszta gondolata.

      -Nyugi, semmi gáz. Bár azért kicsit megijedtem, mikor azt hitte, hogy a kezedért jöttem.

      -Lassan már minden körülöttem lévő pasiban a férj-jelöltet látja, vagy épp csak keresi. De könyörgöm, még csak 20 vagyok… Hova rohanjak??

      -Sehova. De ha gondolod, szívesen…

      -Szívesen mi?

      -Semmi-semmi. Butaságra gondoltam.

      -Tudsz másra? –bokszoltam bele a vállába, amit ő persze meg se érzett.

      -Azt hiszem, indulnom kéne. Jó volt egy kicsit beszélgetni. Remélem, hamarosan megismételjük!

      -Örülök és én is remélem. Szia és jó éjt! –lezárásként még egy puszit is nyomtam az arcára.

Changmin P.o.V.

            Ahogy odahajolt és megpuszilt… Inkább ne tette volna. Próbáltam higgadt maradni, legalább addig, amíg el nem tűnök a látóteréből.

      -A-akkor én most megyek is. Szia!

      -Szia! –ahogy mosolygott, az egyszerűen… annyira édes volt.

A szállodába érve Jae Joong egyből kiszúrta, hogy valami nem stimmel. Nem akartam neki elmondani… sőt, talán magamnak nem akartam beismerni, de addig piszkált, amíg ki nem szedte belőlem.

      -Na, hogy ment a vacsi?

      -J-jól. Beszélgettünk meg…-ekkor megint eszembe jutott a búcsúzás.

      -Meg mi? Mit csináltál vele?

      -S-semmit.

      -Haver, engem próbálsz átverni? Ennél jobban ismerlek.

      -Azt hiszem, eddig csak áltattam magam…

      -Ne ködösíts, beszélj nyíltan!

      -Csak… talán… még mindig…sz-sz-szeretem…-Miket is beszélek? Jobb, ha letusolok és gyorsan lefekszek aludni, hátha az segít kitörölni a ma történtek kellemetlen részét…

Hye Na P.o.V.

Másnap reggel elég nehezen keltem fel… Mondhatni, megmozdulni se volt kedvem. Folyamatosan azon rágódtam, amit apám mondott. Még hogy érdekből? Na nem, az teljesen kizárt! De sajnos nem volt elég időm ilyeneken mélyebben elgondolkodni, mert eszembe jutott, hogy Shanghaiba kell utaznom egy ékszerbemutatóra, ahol akár még szponzorokat is találhatok a cég számára. Elszaladtam letusolni, rendbe szedtem magam és elindultam a céghez, hogy összerakjam a szükséges dokumentumokat és termékeket.

     -Hye Na-ya! –szólt édesapám- A D2-t el ne felejtsd, az a még be nem mutatott egyik legjobb termékünk. Vigyázz rá nagyon! És persze magadra is!

     -Rendben, nem felejtem el. És ígérem, odafigyelek majd.

Két nagy táskával a kezemben és egy biztonsági őr kíséretében hagytam el az épületet. Kivételesen magángéppel repültem Kínába, hogy elkerüljem a bonyodalmakat. A reptéren már egy fekete Audi A6-os várt, ami a szállodába vitt. A szobámban gyorsan átöltöztem a kosztümömbe, majd elindultam a konferencia terem felé.

     -Üdvözlöm! Jó szórakozást! –köszöntött a rendezvény egyik alkalmazottja.

     -Köszönöm!

     -Nocsak, kit látnak szemeim? –hallottam a hátam mögül egy hangot.

     -Hyori?

     -Igen, én vagyok. Nem reméltem, hogy találkozunk még valaha. –vigyorgott rám azzal a tipikus fejjel, ahogy régen is.

     -Én sem gondoltam volna. Mi szél hozott erre?

     -A páromat kísértem el.

     -A párodat? Gratulálok! Ki a szerencsés?

     -Nem hiszem, hogy ismered. Divatcége van Koreában.

     -Valóban? Mi a márkanév?

     -J4U, Just for you.

     -Róluk már hallottam. Nagyon jó termékeik vannak. De ha most megbocsájtasz, nekem mennem kell. Még köszöntenem kell pár embert.

     -Persze, menj csak. Majd később még beszélünk.

Meghajoltam búcsúképp, majd beléptem a hatalmas terembe. Nagyjából 20 stand volt felállítva a nevesebbnél nevesebb cégek részére. Megtaláltam a mi asztalunkat is, ahol már a kijelölt modellek ültek. A középpontban pedig ott volt a D2. Különlegessége, hogy a medál egyetlen hatalmas rózsaszín gyémántból áll, körülötte pedig több apró fehér gyémánt fehérarany foglalatban.

     -Igazán szép lánc.

     -Köszö… -ahogy megfordultam, teljesen lefagytam.

     -Régen találkoztunk, Hanna…

     -Y-Yunho, te meg hogy kerülsz ide??

     -A céget kép…

     -Drágám, hát itt vagy! Már mindenhol kerestelek…

     -Te… Ti…