9.rész-Az első...

Nem hittem a szememnek… Egy színpadon Max és a titokzatos lovagom. De ha együtt jöttek, akkor a másik srác Changmin haverja lehet… sőt, a duóban… Na neee!!!!

Elindult az alap… Ők énekelni kezdtek… Teljesen elvarázsolt a hangjuk… 2 vagy 3 szám után azonban megszakadt a mágia. Vége lett az előadásnak… Mindketten meghajoltak, majd eltűntek az estélyről. Mivel már hajnal 1 felé járt az idő, így a boszi is úgy döntött, hogy ideje hazamennünk. Kivételesen egyet kellett értsek vele, már nagyon fáradt voltam. Otthon igyekeztem mihamarabb ágyba kerülni, de valahogy nem jött álom a szememre.

Délután 2 lehetett, mikor felkeltem. Felhívtam Shadowt, hogy elmeséljem neki az este történteket…

        -Helló, csajszi! Na, milyen volt az estéd? –kezdte egyből a faggatást.

        -Szia! Hát… Hol is kezdjem??

        -Miért érzem úgy, hogy nagyon is sok történt pár óra leforgása alatt…

        -Emlékszel arra a kijelentésedre, hogy még fogok Maxel találkozni? Igazad lett…

        -Az esetek 99,9%-ban igazam van… De mi volt?

        -Kiderült, hogy a Carter fiú barátai.

        -Hogy érted azt, hogy barátai? Ki volt még ott?

        -Nem tudom pontosan, de szerintem Changmin haverja… legalábbis ő szintén Koreából jött. Meg együtt is énekeltek…

        -Akkor nagy a valószínűsége. Más esemény?

        -Hát… Táncoltam a haverjával… Bár akkor még nem tudtam, hogy van köztük bármiféle kapcsolat is.

        -Ezt veheted jelnek… De van valami, amit be kell vallanom…

        -M-mi lenne az?

        -Tudtam, hogy ott lesz, mert én mondtam, hol találhat meg téged…

        -Miért?? Azt hittem velem vagy…

        -Meg volt rá az okom. A cédulát átadta?

        -Igen. Arról is tudtál?

        -Igen. Azt is elmondta, hogy a ma este 7-kor induló géppel megy haza, és talán sose jön ide vissza…

        -Mi??? Ezt egy szóval sem említette!!!

        -Hagytad neki, hogy megszólaljon?

        -Nem, de… Lehetett volna erélyesebb is…Aish.

        -Akkor meg az lett volna a bajod, hogy miért erőszakoskodik. Ha el akarsz tőle búcsúzni, akkor most teheted meg utoljára.

        -Köszi, megyek is. Szia!

        -Szia és sok sikert!

Leraktam a telót, magamra kaptam valamit, ami épp a kezem ügyébe akadt, és már indultam is. Nem érdekelt, hogy nincs rajtam smink, hogy kissé kuszán áll a hajam… Csak el akartam őt érni… Mire kiértem a reptérre, már 5 óra is elmúlt.

        -Max!! Hol vagy, Max?? –kiáltoztam, ahogy csak tudtam- Nem hagyhatsz itt így!!- rohangáltam fel s alá, de sehol sem láttam… Már épp feladtam, mikor valaki hátulról megölelt…

        -Sajnálom, de muszáj elmennem.

        -Paboyaa… Tudod, hogy mindig a barátom maradsz…

        -Nem, az biztos nem.

        -Ezt meg ho…-mondatom végét egy ajkaimra lehelt csókkal törölte el. Karjaival szorosan magához húzott a derekamnál fogva…Perceken keresztül tágra nyílt szemekkel álltam a váró közepén, miközben ő számat kényeztette. Végül elszakadt tőlem, s csak annyit mondott…

        -Viszlát! Talán még látjuk egymást! –intett és eltűnt az ajtók mögött…

        -Ya! –kiáltottam utána- Ez volt az első csókom…-suttogtam.