10.rész-Irány a nagyvilág!

Miután végre sikerült magamhoz térnem a sokkból, egyből elindultam haza. Mint egy zombi felvánszorogtam a szobámba, magamra csuktam az ajtót és… csak bámultam ki a fejemből…

Hónapokkal később még mindig nem tudtam elfelejteni azt a jelenetet… Újra és újra lepergett szemeim előtt. Folyamatosan figyeltem a neten a híreket, tudni akartam, hogy mi van vele, illetve velük. De semmi…

Szerencsére Shadow végig mellettem volt. Végighallgatta az összes nyafogásomat, hisztimet és kirohanásomat. Nem is tudom, hol lennék nélküle…^^

            A családban is zajlottak az események. A bosziról kiderült, hogy az utóbbi időben folyamatosan csalta apámat más, szintén befolyásos férfiakkal. Mikor ezt megtudta, édesapám azonnal kezdeményezte a válást. Bár atyámat sajnálom, de én iszonyatosan boldog vagyok, hogy végre megszabadultam a banyától…

Áprilisi születésnapomra a lehető legjobb ajándékot kaptam… Shadowval együtt elmehettem életemben először Koreába. Sőt, apu még Japánt is beletette az útitervbe, így mindketten meglátogathattuk a másik országát. Azonnal fel is hívtam barátnőmet…

       -Szia! Remélem, ráérsz a tavaszi szünetben.

       -Helló! Mire is kéne időt szakítanom?

       -Hát… Apum befizette mindkettőnket egy utazásra…

       -Milyen utazásra? Jajj, ne csigázz már!

       -Hát… Az egyik helyen hanbokot viselnek…

       -Koreába??? Ez most komoly? Várj, de hogy érted azt, hogy az egyik hely? Megyünk máshova is?

       -Konnichiwa! Welcome to Japan!

       -Veled mehetek haza?

       -Igen, de ne zsongj be nagyon… Egy-egy hét jut mindkét országra.

       -Az is több mint a semmi… Úristen, ez szuper!! –sikítozott örömében.

       -Héé, megsüketülök!!

       -Bocsi… Mikor indulunk?

       -Április 10-én.

       -De hisz az már csak 3 nap…

       -Bizony, szóval készülődnünk kell. Holnap elmehetnénk szétnézni egy-két jó cuccért. Mit szólsz?

       -Rendben, 10-re gyere hozzánk.

       -Oké, holnap találkozunk. Puszi.

       -Már alig várom. Imádom az apukádat!! Szia!

            El is mentünk vásárolni, majd 10-én hajnalban felszálltunk a gépre, mellyel meg sem álltunk Tokyoig… Kalandjaink egy új földrészen pedig itt kezdődnek…