23.rész-Whoops~

Olyan hirtelen kapta vissza felém a fejét, hogy meglepetésünkre ajkaink egymáshoz értek…

        -Yun…Ho…ya… Bocsánat, majd visszajövök később!

Zavarodottan ugrottunk szét, pedig semmi sem történt… Csak egy apró baleset…

        -Ömm… Akkor most megyek. –rohantam ki a szobájából teljesen összezavarodva.

        -Fiam, ez meg mi volt az előbb? Ilyen komoly lenne már a kapcsolatotok? Ugye tudod, hogy még csak 17, tehát fiatalkorú.

        -Tudom, de nem volt és nem is lesz köztünk semmi. Megbeszéltük a dolgokat. Ez pusztán a véletlen játéka volt.

        -Remélem is, hogy egyelőre nincs köztetek több ártatlan barátságnál.

        -Mi az, hogy egyelőre? Később sem lesz!

        -Azt majd még meglátjuk…-motyogta az anyja.

        -Mit mondtál?

        -Semmit, csak azt, hogy megkeresem Hye Na-ssit. Beszélnem kell vele, mint nő a nővel.

        -Ha te mondod…

Eközben én a kertben kötöttem ki. Nem értettem, hogy tulajdonképp mi zaklatott fel ennyire. Már ebédnél is nagyon fura volt a helyzet, de ez… ez túltett még azon is. Vajon mit gondolhat most az anyja???

        -Min agyalsz ennyire? –ült le mellém Shadow.

        -S-Semmin…

        -Ismerlek már annyira, hogy tudjam, történt veled valami. Bökd csak ki.

        -Csak le akartam állítani…és az ágy… meg a kopogás… az ajkai…

        -Mi van?? Ti meg mit csináltatok? Úgy mondd, hogy én is értsem.

        -Miután azt mondta, hogy felhívja Maxet, bementem a szobájába és próbáltam tőle elvenni a telefont. Ekkor megbotlott az ágyban és engem magával rántva terült el, én pedig rajta landoltam. Szerencsére meg tudtam támaszkodni. Felültünk és megbeszéltük, hogy ő nem szól egy szót sem arról, hogy Changmin valójában nem is a pasim. Aztán váratlanul kopogtatott az anyja… Hirtelen fordultunk egymás felé, és… csak súroltuk egymás száját, de… A mama egyből rosszra gondolt… Most mit csináljak? Miért kellett azt mondanod, hogy Max a barátom?

        -Jobban örültél volna, ha a pici fiacskájukat sózzák rád?? Mondd meg őszintén!

        -Nem, de…

        -Semmi de. Ismerd el, hogy megmentettem azt a csinos kis popódat!

        -Hát, nem igazán tudom azt mondani, hogy köszönöm… Nem szeretek hazudni.

        -Miben is hazudtál?

        -J-Jung asszony!!!

        -Nos lányok, halljam…