19.rész- Meglepetééés~

      -Igen, tess… YAAA!! Hol vagy, te idióta?? Hogy hol???

      -Mondd már, kislányom! Hol van a bátyád?

      -Seoul…

      -Hogyan került oda??

      -Felszállt az első gépre, amit elért. Valami csajról is magyarázott, aki jól kiosztotta.

      -Upssz… Most lebuktál, Hanna. –mutogatott rám Shadow.

      -Köszi. Nem pont ez volt a célom…

      -Akkor mégis mehetünk együtt holnap Koreába. Yuppi!!! –örvendezett Ji-hye.

      -Elnézést, hogy megzavarom a beszélgetést, de perceken belül ideérhet a vihar, ezért javaslom, húzódjunk fedett helyre. –mondta a falu vezetője.

      -Anyu, ugye alhatok a lányokkal?

      -Persze, kicsim, menj csak.

      -És apu, nem baj, ha holnap ők is velünk jönnek Seoulba?

      -Természetesen nem.

A vezetőnek igaza lett. Alig értünk be egy házba, máris úgy esett az eső, mintha dézsából öntenék. Az egész ég feketébe burkolózott, villámok csattogtak mindenhol, amiket pedig hatalmas dörgések kísérték…

Az égzengésnek köszönhetően nem tudtunk elaludni, így beszélgetéssel ütöttük el az időt. Természetesen leginkább a fiúkról, divatról és a zenéről volt szó…

       -Képzeljétek, mielőtt ide jöttünk volna, volt egy Masqueraders koncert, amit az első sorból élvezhettem. –mesélte Ji-hye.

       -Tényleg? Az jó… Ismered esetleg a fiúkat? –igyekeztem leplezni valós érzéseimet, több-kevesebb sikerrel.

       -Persze. Hero és Max. Mindketten 19 évesek és irtó édesek.

       -Ezt miből gondolod, hisz mindig maszkot viselnek. Láttad már őket álarc nélkül?

       -Nem, de csak a szemükbe kell nézni…És azok az angyali hangok, melyek azokon a meseszép ajkakon keresztül szállnak a levegőben…-áradozott a hugi.

       -Ha te mondod… kezdek álmos lenni, aludjunk most már. –javasolta Rinko, mi pedig nem ellenkeztünk.

            Másnap reggel korán indultunk, hogy mihamarabb Seoulba érhessünk. A landolást követően felhívtam aput, hogy megmondjam neki, sikeresen megérkeztünk Koreába, és társaságunk is volt.

       -Hol fogtok megszállni? –kérdezte az anyuka.

       -Hát… Eredetileg szállodá…

       -Na azt már nem! Eljöttök hozzánk. Ellenkezést nem fogadunk el.

Shadowval együtt beleegyeztünk, így csomagjaink megszerzése után elindultunk a Jung birtokra. Egy hatalmas, kastély-szerű épület fogadott minket. Belépve, az apuka rögtön fiát kezdte szólongatni…

        -Yunho-ya! Yunho-ya! Gyere le és üdvözöld a vendégeinket!

A fiú perceken belül meg is jelent a lépcső tetejénél. Elindult lefelé, de az utolsó pár fok előtt megtorpant…

        -T-T-Te…-mutogatott remegő kézzel felém.

        -Micsoda meglepetés! Örülök, hogy újra találkozunk, U-Know-ssi.