2.rész-Ezt komolyan gondolta?

        -A nevem Shim Changmin. De hívj csak nyugodtan Maxnek. És mi lenne a te becses neved?

        -Engem Kang Hye Nanak hívnak és a bará… ja, nekem olyanok nincsenek, de maradjunk a Hannanál. -miután felsegített a földről, arrébb sétáltunk és beszélgetni kezdtünk.

        -Köszönöm, hogy megmentettél. Jövök eggyel.

        -Ugyan, semmiség. Hiszen ahogy a banya is mondta, csak ”fajtársat” óvtam.

        -Hehe, tetszik a hozzáállásod. Amúgy új fiú vagy itt? Eddig még nem láttalak…

        -Igen, mától járok én is ide. Cserediák vagyok Dél-Koreából.

        -Wow…-tátottam el a számat- Meglepő, de koreai létemre még sosem voltam ott…- szontyolodtam el.

        -Ez most komoly???- nézett rám hatalmas szemekkel, miközben megragadta vállaimat. Akkor muszáj lesz velem eljönnöd… Mmm, mikor érnél rá?

        -Nyugi…-szedtem le magamról kezeit- Miért kéne pont veled mennem? Nem vagyunk olyan kapcsolatban. Ismerlek nagyjából negyed órája és te máris utazgatni akarsz velem? Tudod, fura egy srác vagy…

        -Tudom, de nem igazán érdekel. A barátaim így fogadnak el… Bár ők éppenséggel nincsenek itt…

        -Na ugye… Otthon vannak barátaid? Nem lepődtek meg, mikor mondtad nekik, hogy Amerikába jössz?? Biztos hiányzol nekik…

        -A legtöbben nem is igazi barátaim, inkább csak spanok. Egyedül a legjobb haverom véleménye érdekel. Ha majd eljössz Koreába, bemutatlak neki.

        -Ha ez olyan egyszerű is lenne…-sóhajtottam fel- Az apám folyton dolgozik, a nevelőanyám meg… na róla ne is beszéljünk… Egyébként hogyan tudsz ilyen jól harcolni?

        -A szüleim mindenféle küzdősportra járattak, akaratom ellenére… Nem szoktam erőszakoskodni, csak ha a szükség úgy kívánja.

        -Ezek szerint most azt kívánta…-mosolyodtam el.

        -Természetesen. Elvégre is egy lovag nem hagyhat bajban egy hercegnőt.

        -Pabooo~…-löktem meg a vállánál. Ekkor azonban megszólalt a csengő.

        -Oh, mennünk kell, kezdődnek az órák.

Délután, mikor végre végeztünk szinte rohantam ki az iskola kapuján, mert tudtam, hogy a kocsi már vár rám… De valaki elkapott… Éreztem, ahogy valami éles a bőrömbe nyomódik…

        -Lola! Engedj el!!

        -Miért kéne? Van egy kis elintézni valónk egymással, nem gondolod?

        -Mégis mi lenne az? Nem emlékszek semmiféle tartozásra.

        -Az újdonsült kis pasikád csúnyán leütötte az én édes Travis macimat. Szóval most megfizetsz érte…

        -Én inkább tuloknak mondanám medve helyett, de… -ekkor egy hatalmas pofon csattant az arcomon.

        -Ezt ne merd még egyszer mondani az egyetlenemre.

        -Ha annyira az egyetlened, mint ahogy mondod, akkor miért vagy minden buliban más és más srác nyakára akaszkodva? Hmm???

        -Te kis…-próbált volna ismét megütni, de Max elkapta a csuklóját…

        -Zümike, a kasod nem itt van. Zizegj arrébb! Megragadott a derekamnál fogva és elindult velem kifelé…

        -Te meg mégis mit csin…

        -Cssst! Duma helyett inkább szedd a lábad.- mondta s egészen a kocsimig vezetett.

        -Ez meg mire volt jó? Most azt fogja hinni, hogy…mi…

       -Hagy higgyék! Az a lényeg, hogy mi tudjuk az igazat. Vagy nem?

       -Ez most azt akarja jelenteni, hogy… El akarod játszani, hogy mi járunk?? Meg vagy húzatva?? Vagy ez a csajozós dumád??

       -Komolyan gondoltam. –nézett mélyen a szemembe- Így mindketten jól járunk, gondolj csak bele. Téged nem piszkálnának tovább, nekem pedig lenne legalább egy barátom itt is arra a 3 hónapra, amíg itt tanulok…

       -Mi??? 3 hónap??? Van értelem ennyi időre bármit is csinálni? Nem tudom, most elbizonytalanodtam…

       -Menj haza, aludj rá egyet és majd holnap megbeszéljük. –mondta és egy puszit nyomott a homlokomra…

       -Te meg mi a csud…-mire befejezhettem volna mondatom, addigra eltűnt előlem, már csak távolodó alakját láttam befordulni az utca sarkán. Én beszálltam a járműbe és hazamentem. Felrohantam a szobámba, ledobtam a táskám és elvetődtem az ágyon… „Ez meg mi volt? Vajon tényleg komolyan gondolta?” –agyalgattam a plafont bámulva, majd kikászálódtam és nekiálltam a leckéknek…