13.rész-Masqueraders

     -Ki leh… -csak tágra nyílt szemekkel bámultam a kijelzőt.

     -Kitől jött? –kérdezte Shadow.

     -T-tőle…-dadogtam össze-vissza.

     -Mégis kitől?

     -Nézdd… nyomtam kezébe a készüléket.

     -Ezt nem hiszem el… Hogy van képe ennyi idő elteltével még írni neked???

     -Most mit csináljak? Válaszoljak neki? Vagy inkább ne?

     -Ne, semmiképp sem szabad. Hagyd, hagy szenvedjen ő is egy kicsit…

     -D-de…

     -Nincs de! –elvette tőlem a telefont és a zsebébe rakta- Van egy remek ötletem, menjünk el karaokézni. Tudom, hogy szeretsz énekelni.

     -Oké… Jó ötlet, menjünk.

Felöltöztünk és meglátogattuk az egyik közelben lévő ”zenetermet”. Meglepő módon nem csak jpopot találtunk a listában, hanem volt jó pár koreai szám is. Mindketten a saját anyanyelvünkhöz illőekből válogattunk. Hajnalba nyúlóan kornyikáltunk a többi vendég nagy örömére… Annyira jól éreztük magunkat, hogy el is felejtettem azt az sms-t.

Mikor hajnal 4 óra felé hazavánszorogtunk, egyből az ágyunkban landoltunk és elaludtunk…

Már 3 nap eltelt, de még semmi ”értelmeset” nem csináltunk. Ezért úgy döntöttünk, hogy csütörtökön Shadow elvisz engem várost nézni. Megmutatott mindent…palotát, templomot. Ebédre bementünk egy kis étkezdébe, ahol sushit ettünk. Aput is felhívtam, hogy megmondjam, minden rendben és hogy nem sokára megyünk Koreába…

       -Kiszaladok a mosdóba, mindjárt jövök. –mondtam Rinkonak.

       -Rendben. De siess, mert még rengeteg helyet szeretnék megmutatni neked.

Shadow P.o.V.

Bólintott, majd elindult az illemhely felé. Eközben én előkerestem a mobilját és pötyögni kezdtem rajta valamit…

        -Ezt egyszer még megköszönöd nekem…-pusmogtam alig hallhatóan.

        -Mit csináltál a telefonommal? –kérdezte tőlem meglepetten.

        -Csak azt hittem, a tiéd csörgött, de nem.

        -Értem. Megyünk?

        -Persze.

Mire visszaértünk este a túrázásból, addigra a nagyszüleim már meleg vacsorával vártak minket…

        -Jót mulattatok, lányok?

        -Igen, Tokyo igazán csodás város.

        -Örülök, hogy tetszik. Remélem, jössz még hozzánk látogatóba Rinko-channal együtt.

Vacsora után elmentünk fürdeni és utána gyorsan ágyba bújtunk. Bekapcsoltuk a TV-t, valami zenecsatornán akadt meg a szemünk… Egy fiú-duó énekelt épp valami pop-számot angolul…

        -A szöszinek olyan ismerős a hangja… De a maszkoktól nem látni az arcukat… Reklámfogásnak jó, figyelemfelkeltésből ötös. –elmélkedett a látottakon.

        -A zene is elég jó. Mi a nevük? –kérdeztem.

        -Ha jól látom, az van kiírva, hogy Masqueraders… Hmm, elég érdekes. Van róluk valami a neten?

        -Túl sok nem. Mindketten 19 évesek és eredetileg koreaiak. Az arcukat még sosem fedték fel… Milyen kis titokzatosak… -nevetettem fel.

        -És mi a keresztnevük?

        -Max és…