4.rész-A női Robin Hood

Az iskola épületének volt egy eléggé elhagyatott, csak régi kacatok tárolására használt része… Amolyan raktárféleség… Még mielőtt rosszra gondolnátok, semmi gonosz szándékom nem volt azzal, hogy Changmint idehoztam. Csak tudni akartam az igazat…

       -Tyűű, hova hoztál engem?

       -A béke és nyugalom szigetére…-kuncogtam.

       -Ha ez az, akkor milyen a zajos és lepukkant a te szótáradban?

       -Ne akard tudni… Én viszont annál többre vagyok kíváncsi. Mi volt az előbb az a jelenet?

       -Hát… Muszáj erről beszélnem? –vakarta meg tarkóját.

       -Igen, mivel barátok vagyunk és elvileg a pasim is vagy. Na, gyerünk, bökd már ki!!

       -Nos… Mivel még nem debütáltunk, így végképp nem lenne szabad elmondanom… De…

       -Akkor én most egy jövendőbeli idollal állok szemben?

       -Ez azért túlzás… Egyáltalán nem biztos, hogy sikeresek leszünk.

       -Én a helyetekben halkabban beszélgetnék ilyen titkos dolgokról…-szólalt meg egy ismeretlen hang az egyik kupac mögül…

       -És ezt ki javasolja?? –néztem körbe óvatosan.

       -Az nem lényeg. De nem csak mi hárman leszünk itt perceken belül. Hirtelen egy kapucnija árnyéka mögé rejtőző alak bukkant fel alig egy méterre tőlünk.

       -Te ki vagy? –kérdezte Max.

       -Én csak figyelmeztetni akartalak benneteket. A nevem nem érdekes. Inkább menjetek innen, ha nem akartok bajt. Ja, és ha nem tévedek, akkor Lola volt az, aki beköpött téged, ifjú sztárpalánta.

       -Gyere, menjünk. -fogta meg a kezem Changmin- Nem jó, ha itt találnak minket.

       -Rendben… De ki volt az a csaj? Sose láttam még a suliban… Mire kiértünk a raktárból, már egy kisebb tömeg rohangált fel-le az iskolában, hogy megtalálják Maxet. Szerencsénkre, akárcsak az összes amcsi filmben lenni szokott, a gondnok szobájának ajtaja nyitva volt, így ott el tudtunk rejtőzni. Elég aprócska hely volt bent a sok takarító és karbantartó cucc miatt… Nem igazán fértünk el…

       -Ömm… Rossz helyen van a kezed…-próbáltam meg leszedni őket a fenekemről.

       -Uppsz, bocsi, de itt nem nagyon tudok mozdulni…

       -Csak egy kicsit húzd feljebb, ha lehet.

       -Oké, de tudod, mi elv…

       -Psszt…-raktam mutatóujjam a szájára- Valaki jön.

       -Khm...-jelent meg ismét a csuklyás lány- A keleti kapun könnyen kijuthattok.

       -Köszi, de miért segítesz nekünk? –kezdtem el őt faggatni.

       -Mondjuk úgy, hogy én is hasonló cipőben járok, mint ti.

       -Ezt hogy érted? –kérdezte Changmin.

A titokzatos alak nem válaszolt, csak egy kicsit megemelte kapucniját…

       -Nos, most már értitek?? Ezért jöttem utánatok…

       -Azta, gyönyörű…-tátotta el száját Max…