24.rész-Ki vagy te?

        -Miben is hazudtál?

        -J-Jung asszony!!! –néztünk rá mindketten kikerekedett szemekkel.

        -Nos lányok, halljam!Miről füllentettetek?

        -Semmiről. Mármint semmi Önt érintőről. Csak kislányos butaságokról volt szó az imént.

        -Á, értem. Hye Na-ssi, beszélhetnék veled négyszemközt?

        -Természetesen. Rinko, kérlek, menj be és intézd el nekem, amit megbeszéltünk.

        -Rendben, megyek is. Nem akarok zavarni.

Shadow, beérve a házba, azonnal Yunhot kezdte keresni. Nem volt nehéz megtalálnia, a szobájában ücsörgött…

        -Mondtam, hogy a szo…-fordult az ajtó felé- Ja, csak te vagy az…

        -Csak nem Hannara számítottál?

        -D-Dehogyis!- csattant fel egyből.

        -Mi történt köztetek? Belőle nem tudtam semmi értelmeset kiszedni…

        -Miért jön mindenki ezzel. Absolutely nothing!!

        -Jól van, na. Le ne harapd már a fejem. Csak tudod, szegénykémet eléggé felkavarta az az aprócska jelenet. Főleg a bulis dolgok után. Jó lenne, ha tisztáznátok végre, mert ez így nem mehet tovább.

        -De nincs mit tisztázni. Akkor be voltam rúgva, most meg… Csak egymáshoz értek… Az én részemről biztosan nincs semmi különleges bizsergés vagy hasonló.

        -Ezt neki is elmondtad?

        -Igen, már vagy milliószor. Ezek szerint nem fogta fel. Bár, ezen valamiért nem lepődök meg…

        -Min nem lepődsz meg, hmm??? –az ajtófélfának dőlve álltam és vártam a válaszát.

        -Mióta állsz itt?

        -Elég ideje ahhoz, hogy halljam, mi is a véleményed rólam és az eddig történtekről. Szerinted én csak egy hülye kis liba vagyok nulla IQ-val, aki nem tudja felfogni, vagy épp elfogadni a visszautasítást. Vagy nem erre gondoltál?

        -Hát…

        -Látod, nem ellenkezel. Shadow, gyere, szedjük össze a cuccainkat. Elfoglaljuk a lefoglalt hotelszobáinkat. Nem akarok tovább egy légtérben lenni ezzel az idiótával.

        -Várj, nem úgy ért…

        -Fogd be, már így is eleget mondtál. –állta el Rinko a fiú útját.

Összeszedtük a holminkat és elindultunk lefelé a lépcsőn. A szülők próbáltak marasztalni, de hajthatatlan voltam. Megragadtam a hatalmas bejárati ajtó kilincsét, majd akkora lendülettel nyitottam ki, ahogy csak tudtam. Épp léptem volna ki, mikor két lábat láttam előttem. Felnéztem és egy nem várt személlyel találtam magam szembe…

        -T-Te…