6.rész-Mit akarsz tőlem?

Mivel becsöngettek a következő órára, így nem volt időnk tovább filozofálgatni azon, hogy vajon ki és miért jött… De a látszólagos nyugalom nem tartott sokáig. Egy előkelően öltözött férfi állított be a termünkbe, és egy lányt keresett…

       -Elnézést a zavarásért! Azt a kisasszonyt keresem, aki ezen a képen látható. Kérem, jelentkezzen.

Megláttam az említett fotót, és egyből tudtam, hogy rólam van szó. Igyekeztem feltűnés nélkül meglapulni, de esélyem sem volt Lola egyik rabszolgájának osztálytársaként…

       -Ott, ő az. –mutogatott felém.

       -Velem tudna jönni egy kicsit? –kérdezte illedelmesen az öltönyös úr.

       -Ha nagyon muszáj… Tudja, nem szeretnék lemaradni az anyaggal…

       -Menj csak, Hanna. Te vagy az egyik legjobb diák, pillanatok alatt pótolod majd.

Szó nélkül felálltam helyemről és követni kezdtem a titokzatos alakot…

       -Azt megtudhatnám esetleg, hogy mivel kapcsolatban keresett fel engem?

       -Ha minden igaz, Ön van a korábban mutatott képen. Emiatt kell kérdeznünk Magától pár dolgot.

       -Értem. De én nem ismerem a fiút a képről… Legalábbis nem mélyre hatóan. Csak egyszer megmentett, de ennél több nem történt…

       -Valóban? –vágott közbe egy ismeretlen férfi. Nagy napszemüveg volt rajta, mely nagyjából a fél arcát eltakarta…

       -Ahogy mondom, nem történt köztünk semmi.

       -Pedig a fotón teljesen másképp látszik. És a fiútól is mást hallottam…

       -Mi?? Maga beszélt vele? Ki maga?

       -Az az Ön szempontjából teljesen min…

       -Persze… -csattantam fel – Tudja, nem igazán szeretem a fantom játékokat. Jobb tudni, hogy kivel beszél az ember… Ezért nem vagyok hajlandó többet mondani, míg nem fedi fel magát.

       -Na idefigyelj te kis fruska!!

       -Mi, már sértegetjük is egymást?! Kezd nevetséges lenni ez az egész szituáció… Gőzöm sincs, hogy hol van Max, de ha tudnám, akkor se mondanám el olyasvalakinek, akiről a legalapvetőbb információkat se tudom. –sarkon fordultam és elindultam az ajtó felé… Azonban a szemcsis férfi elkapta a csuklómat, visszarántott és a falhoz nyomott…

       -Már erőszakot is alkalmaz? Nem szép dolog ám egy nőt bántani…

       -Egy, te még meg sem közelíted a nő szintet… Kettő, az a két év, ami köztünk van, igazán nem számít sokat…- válaszolta s közben szinte belemászott az arcomba… Éreztem kölnijének átható illatát, mely egy pillanatra teljesen megbabonázott…

       -Mióta tegeződünk? –tértem észhez.

       -Azóta, amióta úgy döntöttem. Miért, talán van ellenvetésed?

       -Az alapvető protokollt sem ismeri? Nevetséges…-forgattam a szemeimet.

       -Utoljára teszem fel a kérdést… Hol van Changmin?

       -Itt. –nyitott be a szobába - Hagyd őt ki ebből! Nem tud semmiről…

       -Te meg mégis hol a fenében voltál?? –támadtam le Maxet.

       -Inkább menj, és felejtsd el, hogy léteztem!

       -Hogy mondhatod ezt??? Nem, nem akarom!!! –csordult le egy könnycsepp az arcomon.