12.rész-Mit akarhat?

     -Basszus… -szisszent fel barátnőm…

     -Azt hiszem, én most kimegyek. Majd később vissza jövök.

A kertben találkoztam Rinko nagypapájával, aki épp egy kisebb elkerített részen ásott…

     -Mit tetszik csinálni? Segíthetek? –kérdeztem illemtudóan.

     -Nem muszáj, ezt még meg tudom csinálni. De a társaságnak is nagyon örülök.

Míg én a cseresznyefa alatt ülve hallgattam a bácsi történeteit, addig Shadow a nagymamájával igyekezte tisztázni a dolgokat…

     -Hát ezért költöztetek el anyádékkal? Miért nem mondtatok nekem erről semmit?

     -Nem akartuk, hogy aggódjatok… Meg egyébként sem olyanról van szó, amiről az ember szeret dicsekedni…

     -Akkor is, az unokám vagy, jogom van tudni róla. Ha hamarabb tudom, tudtam volna segíteni átvészelni a legnehezebb időszakokat.

     -Ezt meg hogy érted, mama?

     -Nem te vagy az első látnok a családban. Annak ellenére, hogy ritkán fordult eddig elő, mégis meg volt rá az esély. Az én édesanyám is az volt.

     -Én erről miért… Ja, persze, nem mondtuk el neked.

     -Rinko-chan, tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz.

     -Tudom, de…néha olyan nehéz…

     -Tisztában vagyok vele. Később mesélek még neked, de most gyere, menjünk és készítsünk ebédet.

     -Rendben.

Eközben én észre se vettem, de elaludtam a fa alatt… Csak arra lettem figyelmes, hogy Shadow a nevemet kiabálja…

     -Itt vagyok, nem kell ordibálni.

     -Te meg mit csináltál a cseresznyefa alatt?

     -Papád történeteit hallgattam, aztán szerintem elaludtam…

     -Gyere, kész az ebéd.

     -Yuppi! Mit eszünk?

     -Mindenféle japán kaját. –öltötte ki rám nyelvét.

     -Mi ez a nagy bőbeszédűség?

     -Ne dumálj már annyit, inkább szedd a lábad, még a végén kihűl az összes rizs.

     -Jól van naa~…

Beérve a konyhába ínycsiklandozó ételek isteni illata csapta meg az orromat…

     -Végre!!

     -Itadakimasu! –mondtuk mind a négyen egyszerre, majd hozzáláttunk az evéshez.

Este sokáig fent voltunk, hülyültünk a szobánkban, beszélgettünk, míg egy telefon rezgése meg nem zavart minket…

     -Ki leh… -csak tágra nyílt szemekkel bámultam a kijelzőt.

     -Kitől jött? –kérdezte Shadow.

     -T-tőle…-dadogtam össze-vissza.

     -Mégis kitől?