3.rész-A problémák kezdete

Másnap reggel Max már az iskola kapujában várt. Amint meglátott, egyből mellém pattant és megfogta a kezem…

       -Szia! Hogy döntöttél? –kérdezte minden kertelés nélkül.

       -Nos… Hát… L-legyen…-motyogtam a lehető leghalkabban.

       -Csodás. Akkor mától 3 hónapig a barátnőm vagy.

Nem egészen voltam biztos benne, hogy én tényleg akarom ezt az egészet, de a tegnap felhozott érvei meggyőztek annyira, hogy beleegyezzek… Amint beléptünk az épületbe, egyből mindenki felbúgott és tátott szájjal néztek minket, bár nem értem miért.

       -Ebédszünetben találkozunk. –mondta Max, majd egy puszit nyomott az arcomra, melynek hatására teljesen elpirultam. De fel kellett vennem a tempót a játékunkban, ha nem akartam lebukni.

       -Persze.-kacsintottam utána.

Ezután mindketten mentünk a saját óráinkra. A matektanár szokás szerint szívatni próbált, sikertelenül. Éneken minden rendben volt, ez talán az egyetlen tantárgy, amit igazán szeretek. Már alig vártam, hogy ebédszünet legyen… Amint a csengő jelzett, már rohantam is le az udvarra, hogy mihamarabb ”védelmezőm” mellett legyek.

       -Csakhogy itt vagy. Azt hittem, már nem is jössz. –karolt át hirtelen Max.

       -Mondtam, hogy jövök, de egy kisebb dugó a folyosón feltartott. Valami plakát előtt gyűltek össze…

       -Mi? Milyen plakát?

       -Nem tudom. Felhívás lehetett talán. Meg akarod nézni?

       -Persze, felkeltette az érdeklődésemet. –mondta, s elkezdett tolni maga előtt.

A faliújsághoz érve teljesen megfagyott körülötte a levegő… Döbbenten állt ott…

       -Hahó! Föld hívja Maxet! –lóbáltam arca előtte a tenyeremet -Itt vagy még?

       -É-én… Nekem azonnal el kell innen mennem…

       -Te meg mégis miről beszélsz??

       -Ha nem tűnök el innen, akkor nem csak magamat, de téged is nagy bajba keverhetlek.

       -Héé!! Állj már le egy kicsit és úgy mondd el, hogy én is értsem. Válaszul csak a papír felé kezdett remegő kézzel mutogatni.

       -Jéé, az te vagy??? Várj, miért vagy rajta??

       -Majd később elmagyarázom. Most menjünk innen…

       -Hova? Még nincs vége az óráknak…

       -Akkor maradj itt, de nekem mennem kell. Hamarosan egy egész hadseregnyi pletykavadász fog itt nyüzsögni.

        -Ezt hogy érted??

        -Valaki szólt a szüleimnek és a menedzsernek, hogy itt vagyok Amerikában.

        -Ki lehetett az? És milyen menedzsernek??

        -Egy újonnan alakuló duó egyik tagja vagyok otthon…

        -Ne hülyéskedj velem, légys… -de ahogy ránéztem, láttam, hogy egyáltalán nem viccel-Gyere velem, tudok egy biztonságos helyet…-megragadtam a csuklóját és elindultam vele…