20.rész-Rules

        -T-T-Te…-mutogatott remegő kézzel felém.

        -Micsoda meglepetés! Örülök, hogy újra találkozunk, U-Know-ssi.

        -Ez meg mit keres itt??

        -Na de kisfiam! Beszélj több tisztelettel!! Kang Hye Na-ssi és a barátnője egy hétig a vendégeink.

        -EGY HÉTIG??????

        -Min van úgy kiakadva az úrfi? Talán nem örül, hogy ismét találkozhatunk?

        -Megválaszoltad a saját kérdésedet. NEM! És boldog lennék, ha befejeznéd a magázást, nem vagyok még olyan öreg…

        -Fiam, elég lesz! –szólt rá kicsit erélyesebben az apja.

        -Jung úr, kérem, ne foglalkozzon vele. Már megszoktam, hogy a hozzá hasonló fiúk mind így viselkednek. Vegye meg nem történtnek az egészet.

        -De mi nem így neveltük.

        -Köszi, Cicus, de nem kell megvédened…

        -Nekem nem úgy tűnt…-nyújtottam ki rá a nyelvem, majd Shadowval együtt elindultam a vendégszobák felé.

        -Apa, ez meg mit jelentsen? Miért hoztad ezeket ide?

        -Fiam, először is ne hívd őket ”ezeknek”, van nevük is. Másrészt az apja nagyon befolyásos Amerikában, ezért nem árt velük jóban lenni.

        -Szóval csak az apucija pénze miatt jópofizzak vele? Jól értettem?

        -Ha nincs más a háttérben… Ennyit igazán megtehetsz a cégért, hiszen egy nap úgyis te öröklöd majd. Nem ebbe az egy hétbe fogsz belehalni, úgy gondolom. De szólj, ha tévednék. Most menj és kérj bocsánatot tőle!

        -Aish! Ha nagyon muszáj…

Míg ”Mr. Idióta” az apjával beszélgetett, addig mi Shadowval együtt nagyjából berendezkedtünk a szobánkban. Kipakoltunk a bőröndökből, majd bevetettük magunkat az ágyba…

        -Azt hiszem, kicsit birtokba veszem a mosdót, ha nem baj.

        -Persze, menj csak. Addig én szétnézek az erkélyről.

Épp indultam volna kifelé, mikor valaki kopogtatni kezdett az ajtónkon…

        -Igen, szabad.

        -Khm… Bocs.

        -Nahát, ilyet is tudsz mondani? –kérdeztem meglepetten.

        -Mondd, te csak a baszogatáshoz értesz? –vágott vissza.

        -Nem, de azokhoz nem vagyok kedves, akiket nem bírok. Vagyis például az olyanokhoz, mint te.

        -Nem is kell kedvesnek lennünk egymáshoz, de mivel a következő egy hétben egy levegőt kell szívnom veled, ezért gondoltam, legalább valami emberibb hangnemet megpróbálhatnánk kialakítani. De ahogy elnézem, veled ilyen nem lehetséges…

        -Befejezted végre a monológodat? Ha igen, akkor elmondanám neked, hogy én is hasonlón gondolkoztam. Akkor, szent a béke? –nyújtottam felé a kezem.

        -Igen…-rázta meg a kezem- De van pár szabályom, amit követned kéne.

        -Soroljad, most jó kedvemben vagyok.

        -Első…