26.rész-Hug

-Mi közöd van ahhoz a csitrihez??

        -Nem tart… Nem tartozna rád, de elmondom. Japánban találkoztam vele és nagyon megtetszett. Szóval mondhatni most rá hajtok.

        -Pont rá??? Ennél jobbnak ismertem meg az ízlésedet.

        -Ha most magadra céloztál, akkor nagyon el vagy tévedve, cicuska.

        -Nem épp magamra, de azért köszi.

        -Most tényleg megyek. Utálom, ha anyám noszogat.

        -Chh… Jó kifogás. Megvárlak. Itt fogok ülni a szobádban, amíg vissza nem érsz…

Ezalatt Rinkoval együtt elfoglaltuk szobáinkat. A város egyik legjobb szállodájában kaptunk helyet apámnak köszönhetően. Luxus ellátásban részesülhetünk egy héten keresztül…

        -Elnézést, Kang kisasszony! Egy úr várja Önt a kávézóban.

        -Valóban? Nevet nem mondott?

        -Sajnálom, de nem. Csak arra kért meg, hogy értesítsem Önt.

        -Értem, köszönöm. Hamarosan ott leszek.

        -Hova mész?

        -Valami csávó vár a kávézóban… Megnézem ki az.

        -Ohh, tényleg? Akkor menj csak, én addig el leszek itt.

        -Igyekszek vissza, hogy utána szétnézhessünk a környéken.

        -Oké, szavadon foglak.

Intettem neki, majd elindultam lefelé. A kávézó bejáratához érve megtorpantam egy pillanatra… „Vajon ki az, aki ilyenkor keres? Ugye nem ő?” –agyalgattam, miközben beljebb mentem.

        -Csakhogy ideértél…

        -Gondolhattam volna. Nem vagyok kíváncsi rád…-megfordultam és elindultam visszafelé, de elkapta csuklómat…

        -5 perc és békén hagylak. Oké?

        -3 perc és eltűnsz innen…

        -Rendben. Nem úgy gondoltam a korábbiakat, mint ahogy tűntek…

        -Aham… Még van 2 perced. Egyéb?

        -Hát… Emlékszel még az egyességünkre? Azt mondtad, bármit kérhetek cserébe.

        -Igen. Sikerült döntened?

        -Ami azt illeti igen. Én is füllentettem Hyorinnak. És mivel veled kapcsolatos, így gondoltam elmondom neked.

        -Miről beszélsz?

        -Nos, ő az egyik exem, aki kitalálta, hogy vissza akar hozzám jönni. De én nem akarok már tőle semmit, így azt mondtam neki, hogy…-monológját nem fejezte be, csak hirtelen megragadta derekamat és olyan erősen magához szorított, hogy alig kaptam levegőt… Próbáltam ellökni, de semmi, meg sem mozdult…