26.rész-Hug

-Mi közöd van ahhoz a csitrihez??

        -Nem tart… Nem tartozna rád, de elmondom. Japánban találkoztam vele és nagyon megtetszett. Szóval mondhatni most rá hajtok.

        -Pont rá??? Ennél jobbnak ismertem meg az ízlésedet.

        -Ha most magadra céloztál, akkor nagyon el vagy tévedve, cicuska.

        -Nem épp magamra, de azért köszi.

        -Most tényleg megyek. Utálom, ha anyám noszogat.

        -Chh… Jó kifogás. Megvárlak. Itt fogok ülni a szobádban, amíg vissza nem érsz…

Ezalatt Rinkoval együtt elfoglaltuk szobáinkat. A város egyik legjobb szállodájában kaptunk helyet apámnak köszönhetően. Luxus ellátásban részesülhetünk egy héten keresztül…

        -Elnézést, Kang kisasszony! Egy úr várja Önt a kávézóban.

        -Valóban? Nevet nem mondott?

        -Sajnálom, de nem. Csak arra kért meg, hogy értesítsem Önt.

        -Értem, köszönöm. Hamarosan ott leszek.

        -Hova mész?

        -Valami csávó vár a kávézóban… Megnézem ki az.

        -Ohh, tényleg? Akkor menj csak, én addig el leszek itt.

        -Igyekszek vissza, hogy utána szétnézhessünk a környéken.

        -Oké, szavadon foglak.

Intettem neki, majd elindultam lefelé. A kávézó bejáratához érve megtorpantam egy pillanatra… „Vajon ki az, aki ilyenkor keres? Ugye nem ő?” –agyalgattam, miközben beljebb mentem.

        -Csakhogy ideértél…

        -Gondolhattam volna. Nem vagyok kíváncsi rád…-megfordultam és elindultam visszafelé, de elkapta csuklómat…

        -5 perc és békén hagylak. Oké?

        -3 perc és eltűnsz innen…

        -Rendben. Nem úgy gondoltam a korábbiakat, mint ahogy tűntek…

        -Aham… Még van 2 perced. Egyéb?

        -Hát… Emlékszel még az egyességünkre? Azt mondtad, bármit kérhetek cserébe.

        -Igen. Sikerült döntened?

        -Ami azt illeti igen. Én is füllentettem Hyorinnak. És mivel veled kapcsolatos, így gondoltam elmondom neked.

        -Miről beszélsz?

        -Nos, ő az egyik exem, aki kitalálta, hogy vissza akar hozzám jönni. De én nem akarok már tőle semmit, így azt mondtam neki, hogy…-monológját nem fejezte be, csak hirtelen megragadta derekamat és olyan erősen magához szorított, hogy alig kaptam levegőt… Próbáltam ellökni, de semmi, meg sem mozdult…

25.rész-Egy újabb hazugság kezdete...

        -T-Te…

        -Szervusz Hanna! Rég találkoztunk.

        -Hyori, te meg hogy kerülsz ide?

        -Jöttem Yunhohoz. Van vele egy kis megbeszélni valóm.

        -U-Knowhoz? Te ismered őt?

        -Ezt én is kérdezhetném… Talán van köztetek valami?

        -Dehogyis!! Csak… Összefutottam vele korábban…És… Most mennünk kell, már vár a taxi.

        -Gyanús va…-mondata végét már nem hallottam, mert épp a kocsiba kászálódtam be Rinkoval együtt.

        -Ez meg mi volt? Ki ez a csaj?

        -Egy régi, nem annyira kedves ismerősöm még általánosból. Elhitette velem, hogy legjobb barátom akar lenni, pedig csak nevetség tárgyává akart tenni az egész suliban. Sajnos sikerült is neki… De nem részletezném, ha nem baj.

        -Persze, teljesen megértem. De vajon mi az a fontos dolog, amit meg kell beszélnie Yunhoval?-mondta Shadow.

        -Nem igazán érdekel, sem ő, sem Mr. Tökéletes.

Míg mi a hotel felé tartottunk, addig Hyori…

        -Hmm, nem változott sokat a szobád azóta…

        -A szabályok sem…

        -Ne legyél már ennyire gyerekes! Régen örültél, ha itt voltam…

        -Az akkor volt. Mit akarsz egyébként?

        -Visszakapni azt, ami az enyém… Téged.

        -Elrejtettél valahol egy kandi kamerát, vagy mi?

        -Nem, miért? Nem hiszel nekem?

        -Azok után, hogy is mondjam. Nem!!

        -Ugyan, kérlek! Az már 2 éve volt, tedd már túl magad!

        -Túltettem magam, nem arról van szó, de egyszerűen nem vagyok kíváncsi a képedre.

        -Bezzeg azon az estén nem ezt mondtad… Vagy talán rosszul emlékszek? Alig akartad hagyni, hogy elmenjek hajnalban.

        -Még hogy én nem tudok túllépni a múlton? Te jössz mindig azzal, hogy mi történt régen köztünk.

        -Vajon miért is? Talán azért, mert neked adtam mindent…

        -És utána hova is tűntél? Akkor tényleg szerettelek, de most… Már megbántam, hogy bármi közöm is volt hozzád.

        -Te beszélsz megbánásról? Csak 15 voltam, mikor neked köszönhetően elvesztettem… Szerinted én nem éreztem magam szörnyen??

        -Én… Én… Most mennem kell. Anyámék addig fognak cseszegetni, míg vissza nem hozom Hannat. Nem tudom, mit esznek annyira rajta?

        -Mi közöd van ahhoz a csitrihez??

        -Nem tart… Nem tartozna rád, de elmondom…

24.rész-Ki vagy te?

        -Miben is hazudtál?

        -J-Jung asszony!!! –néztünk rá mindketten kikerekedett szemekkel.

        -Nos lányok, halljam!Miről füllentettetek?

        -Semmiről. Mármint semmi Önt érintőről. Csak kislányos butaságokról volt szó az imént.

        -Á, értem. Hye Na-ssi, beszélhetnék veled négyszemközt?

        -Természetesen. Rinko, kérlek, menj be és intézd el nekem, amit megbeszéltünk.

        -Rendben, megyek is. Nem akarok zavarni.

Shadow, beérve a házba, azonnal Yunhot kezdte keresni. Nem volt nehéz megtalálnia, a szobájában ücsörgött…

        -Mondtam, hogy a szo…-fordult az ajtó felé- Ja, csak te vagy az…

        -Csak nem Hannara számítottál?

        -D-Dehogyis!- csattant fel egyből.

        -Mi történt köztetek? Belőle nem tudtam semmi értelmeset kiszedni…

        -Miért jön mindenki ezzel. Absolutely nothing!!

        -Jól van, na. Le ne harapd már a fejem. Csak tudod, szegénykémet eléggé felkavarta az az aprócska jelenet. Főleg a bulis dolgok után. Jó lenne, ha tisztáznátok végre, mert ez így nem mehet tovább.

        -De nincs mit tisztázni. Akkor be voltam rúgva, most meg… Csak egymáshoz értek… Az én részemről biztosan nincs semmi különleges bizsergés vagy hasonló.

        -Ezt neki is elmondtad?

        -Igen, már vagy milliószor. Ezek szerint nem fogta fel. Bár, ezen valamiért nem lepődök meg…

        -Min nem lepődsz meg, hmm??? –az ajtófélfának dőlve álltam és vártam a válaszát.

        -Mióta állsz itt?

        -Elég ideje ahhoz, hogy halljam, mi is a véleményed rólam és az eddig történtekről. Szerinted én csak egy hülye kis liba vagyok nulla IQ-val, aki nem tudja felfogni, vagy épp elfogadni a visszautasítást. Vagy nem erre gondoltál?

        -Hát…

        -Látod, nem ellenkezel. Shadow, gyere, szedjük össze a cuccainkat. Elfoglaljuk a lefoglalt hotelszobáinkat. Nem akarok tovább egy légtérben lenni ezzel az idiótával.

        -Várj, nem úgy ért…

        -Fogd be, már így is eleget mondtál. –állta el Rinko a fiú útját.

Összeszedtük a holminkat és elindultunk lefelé a lépcsőn. A szülők próbáltak marasztalni, de hajthatatlan voltam. Megragadtam a hatalmas bejárati ajtó kilincsét, majd akkora lendülettel nyitottam ki, ahogy csak tudtam. Épp léptem volna ki, mikor két lábat láttam előttem. Felnéztem és egy nem várt személlyel találtam magam szembe…

        -T-Te…

23.rész-Whoops~

Olyan hirtelen kapta vissza felém a fejét, hogy meglepetésünkre ajkaink egymáshoz értek…

        -Yun…Ho…ya… Bocsánat, majd visszajövök később!

Zavarodottan ugrottunk szét, pedig semmi sem történt… Csak egy apró baleset…

        -Ömm… Akkor most megyek. –rohantam ki a szobájából teljesen összezavarodva.

        -Fiam, ez meg mi volt az előbb? Ilyen komoly lenne már a kapcsolatotok? Ugye tudod, hogy még csak 17, tehát fiatalkorú.

        -Tudom, de nem volt és nem is lesz köztünk semmi. Megbeszéltük a dolgokat. Ez pusztán a véletlen játéka volt.

        -Remélem is, hogy egyelőre nincs köztetek több ártatlan barátságnál.

        -Mi az, hogy egyelőre? Később sem lesz!

        -Azt majd még meglátjuk…-motyogta az anyja.

        -Mit mondtál?

        -Semmit, csak azt, hogy megkeresem Hye Na-ssit. Beszélnem kell vele, mint nő a nővel.

        -Ha te mondod…

Eközben én a kertben kötöttem ki. Nem értettem, hogy tulajdonképp mi zaklatott fel ennyire. Már ebédnél is nagyon fura volt a helyzet, de ez… ez túltett még azon is. Vajon mit gondolhat most az anyja???

        -Min agyalsz ennyire? –ült le mellém Shadow.

        -S-Semmin…

        -Ismerlek már annyira, hogy tudjam, történt veled valami. Bökd csak ki.

        -Csak le akartam állítani…és az ágy… meg a kopogás… az ajkai…

        -Mi van?? Ti meg mit csináltatok? Úgy mondd, hogy én is értsem.

        -Miután azt mondta, hogy felhívja Maxet, bementem a szobájába és próbáltam tőle elvenni a telefont. Ekkor megbotlott az ágyban és engem magával rántva terült el, én pedig rajta landoltam. Szerencsére meg tudtam támaszkodni. Felültünk és megbeszéltük, hogy ő nem szól egy szót sem arról, hogy Changmin valójában nem is a pasim. Aztán váratlanul kopogtatott az anyja… Hirtelen fordultunk egymás felé, és… csak súroltuk egymás száját, de… A mama egyből rosszra gondolt… Most mit csináljak? Miért kellett azt mondanod, hogy Max a barátom?

        -Jobban örültél volna, ha a pici fiacskájukat sózzák rád?? Mondd meg őszintén!

        -Nem, de…

        -Semmi de. Ismerd el, hogy megmentettem azt a csinos kis popódat!

        -Hát, nem igazán tudom azt mondani, hogy köszönöm… Nem szeretek hazudni.

        -Miben is hazudtál?

        -J-Jung asszony!!!

        -Nos lányok, halljam…