100.rész(Season 1 final)-Pinky promise

Yunho P.o.V.

   -Tényleg? És ha elmondom, hogy min mentem keresztül miattad?

   -El tudom képzelni…biztos nagyon sokat szomorkodtál miközben röhögtél a markodba, hogy hülyét csináltál belőlem…

   -Elvetéltem…

   -Az akkor még legjobb bará…Hogy mi??- nem akartam hinni a fülemnek…hogyan lehetséges, hogy elvetélt?? Hiszen alig párszor történt meg közöttünk és mindig védekeztünk…legalábbis én biztosan. Nem, ez így nem jó! Nem, az nem lehet, hogy ő és én…hogy én majdnem…apuka lettem 19 évesen!

   -Jól hallottad, terhes voltam…és nagy valószínűséggel tőled.

   -Mégis miből gondolod, hogy az enyém lett volna?

   -Mert abban az időszakban csak veled voltam együtt úgy.

   -Yunho, ez igaz?

   -Hye Na, én…nem tudom…ezt én sem értem.

   -Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha mi négyen átmennénk egy külön szobába és megbeszélnénk a dolgokat. Nem szeretném, ha mindenki előtt jelenetet rendeznétek.

   -Rendeznénk??

   -Seo, kérlek! Menjünk Hanna után… Kíváncsi vagyok, hogy mit akar mondani.

   -Kövessetek!

Mind Hye Na után mentünk, aki egy kisebb helyiségbe vezetett minket.

Nem akartam, hogy igaz legyen az, amit Seohyun mondott, mert akkor biztosan elveszítem Hannat örökre, és azt nem akarom! Nem engedhetem, hogy egy újabb kapcsolatom menjen tönkre Changmin miatt!! Azt nem tudnám még egyszer elviselni…

   -Nos, miért is nem mondtad el ezt nekem korábban?

   -Mégis mikor? Miután ”szakítottunk”, te elhagytad az országot, számot cseréltél, a leveleimet olvasás nélkül törölted!

   -Ezt meg honnan veszed?

   -Tudod, a rendszer kijelezte…ennyire hülyének nézel, hogy még ezt sem tudom?!

   -Nem, de…máskor mindig személyesen kerestél fel, ha bajod volt. Akkor miért nem tetted?

   -Mert nem voltam sem fizikailag, sem lelkileg olyan állapotban.

   -Csak azért hozod ezt most fel, mert meg akarod akadályozni, hogy Yunho és én együtt legyünk…szövetkeztél Maxel, igaz?

   -Dehogy is!! Mit képzelsz te rólam??

   -Akkor? Túl gyanús ez így…ha valóban annyira szeretted őt, akkor miért nem mondtad el neki? Egy kapcsolat alapja a kölcsönös bizalom és az, hogy mindent, legyen az jó vagy rossz, megbeszéljétek egymással. Ezt mi is saját magunkon tapasztaltuk meg, és hidd el, azóta sokkal jobb a viszonyunk. Ugye, szívem?

   -Teljes mértékben igaz. –mellé léptem és átkaroltam.

   -Nagyon édes ez a cukormázas történet…túl édes! Igazából azért jöttem, hogy elmondjam, ne bízz meg Yunhoban, hiszen csak egy milliomos majom, akit egyáltalán nem érdekel, mi van a körülötte lévőkkel. Csak magával törődik meg a pénzével…hogy minél több legyen.

   -Ne hazudozz! Tudod nagyon jól, hogy ez nem igaz! Hye Na, ne higgy neki, kérlek!

   -Nem fogok. Tudom, hogy csak rosszat akar nekünk, de azt nem gondoltam volna, hogy Changmin is ilyen mélyre süllyed majd…

Hye Na P.o.V.

            Nem akartam az egész vendégsereg előtt kiakadni, ezért inkább átkísértem őket egy másik szobába, ahol nyugodtan tudtunk tárgyalni…

   -Nos, miért is nem mondtad el ezt nekem korábban? –kezdett bele Yunho.

   -Mégis mikor? Miután ”szakítottunk”, te elhagytad az országot, számot cseréltél, a leveleimet olvasás nélkül törölted!

   -Ezt meg honnan veszed?

   -Tudod, a rendszer kijelezte…ennyire hülyének nézel, hogy még ezt sem tudom?!

   -Nem, de…máskor mindig személyesen kerestél fel, ha bajod volt. Akkor miért nem tetted?

   -Mert nem voltam sem fizikailag, sem lelkileg olyan állapotban.

   -Csak azért hozod ezt most fel, mert meg akarod akadályozni, hogy Yunho és én együtt legyünk…szövetkeztél Maxel, igaz?

   -Dehogy is!! Mit képzelsz te rólam??

   -Akkor? Túl gyanús ez így…ha valóban annyira szeretted őt, akkor miért nem mondtad el neki? Egy kapcsolat alapja a kölcsönös bizalom és az, hogy mindent, legyen az jó vagy rossz, megbeszéljétek egymással. Ezt mi is saját magunkon tapasztaltuk meg, és hidd el, azóta sokkal jobb a viszonyunk. Ugye, szívem?

   -Teljes mértékben igaz. –átkarolta és megsimogatta a vállam.

   -Nagyon édes ez a cukormázas történet…túl édes! Igazából azért jöttem, hogy elmondjam, ne bízz meg Yunhoban, hiszen csak egy milliomos majom, akit egyáltalán nem érdekel, mi van a körülötte lévőkkel. Csak magával törődik meg a pénzével…hogy minél több legyen.

   -Ne hazudozz! Tudod nagyon jól, hogy ez nem igaz! Hye Na, ne higgy neki, kérlek!

   -Nem fogok. Tudom, hogy csak rosszat akar nekünk, de azt nem gondoltam volna, hogy Changmin is ilyen mélyre süllyed majd…-könnyek gyűltek a szemembe. Erős akartam maradni, de nem ment…

   -Hanna, én…

   -Ne, ne mondj semmit! Csak tűnjetek el a házamból és az életemből!

   -De…

   -Nem! Nem voltál képes megéretni egy olyan egyszerű dolgot, hogy te nekem csak barát vagy! Nem akarom, hogy tovább kavard az életemet, inkább hagyj örökre békén!!

   -Várj, én nem ezt akartam…

   -Nem fogod fel, hogy baromira nem érdekel?! Boldog vagyok Yunhoval és nem érdekelnek a múlt béli botlásai, elfogadom úgy, ahogy van. Ha ezt nem tudod elfogadni, akkor menj és vissza se gyere.

   -Hye Na, sajnálom!!

   -Mégis mit?? Azt, hogy ennyire értetlen vagy, vagy azt, hogy megint ártani akartál nekem? Esetleg azt, hogy ilyen mocskos módszerekhez folyamodsz azért, hogy elérd céljaidat?!

   -Mindet, de…

   -Nem, nincs de! Shim Changmin, takarodj a házamból és az életemből!! –már alig láttam valamit a könnyeimtől, de nem érdekelt- Megelégeltem ezt az egész helyzetet! Belefáradtam abba, hogy…hogy folyton megpróbálsz közénk állni! Nem érdekel, hogy hogyan, de tűnj el a szemem elől a partnereddel együtt! Kérlek!

   -Biztos ezt akarod?

   -Igen, menj már!

   -Rendben, de…még találkozunk.

   -Nem, ne is álmodj ilyenről..főleg az esküvő előtt ne!!

   -Sajnálom…sziasztok!

   -Changmin, komolyan ilyen könnyen feladod?

Changmin P.o.V.

           Hogy lehettem ennyire hülye?! Hogy voltam képes ártani neki…ismét?? soha nem lettem volna képes ilyet tenni, de most mégis…pont Őt, aki olyan sokat jelentett és jelent is nekem…

   -Nem fogok. Tudom, hogy csak rosszat akar nekünk, de azt nem gondoltam volna, hogy Changmin is ilyen mélyre süllyed majd…

   -Hanna, én…

   -Ne, ne mondj semmit! Csak tűnjetek el a házamból és az életemből!

   -De…

   -Nem! Nem voltál képes megéretni egy olyan egyszerű dolgot, hogy te nekem csak barát vagy! Nem akarom, hogy tovább kavard az életemet, inkább hagyj örökre békén!!

   -Várj, én nem ezt akartam…

   -Nem fogod fel, hogy baromira nem érdekel?! Boldog vagyok Yunhoval és nem érdekelnek a múlt béli botlásai, elfogadom úgy, ahogy van. Ha ezt nem tudod elfogadni, akkor menj és vissza se gyere.

   -Hye Na, sajnálom!!

   -Mégis mit?? Azt, hogy ennyire értetlen vagy, vagy azt, hogy megint ártani akartál nekem? Esetleg azt, hogy ilyen mocskos módszerekhez folyamodsz azért, hogy elérd céljaidat?!

   -Mindet, de…

   -Nem, nincs de! Shim Changmin, takarodj a házamból és az életemből!! Megelégeltem ezt az egész helyzetet! Belefáradtam abba, hogy…hogy folyton megpróbálsz közénk állni! Nem érdekel, hogy hogyan, de tűnj el a szemem elől a partnereddel együtt! Kérlek!

   -Biztos ezt akarod?

   -Igen, menj már!

   -Rendben, de…még találkozunk.

   -Nem, ne is álmodj ilyenről..főleg az esküvő előtt ne!!

   -Sajnálom…sziasztok!

   -Changmin, komolyan ilyen könnyen feladod? –kérdezte Seohyun.

   -Igen, mert igaza van…ha valóban szeretném, akkor nem tettem volna ezt… nem lettem volna képes régi dolgokat felhasználni ellene…

   -Ekkora egy idiótát! Remekül lehet befolyásolni téged egy kis műsírással és dühkitöréssel!

   -Seohyun, elég! Már értem, hogy miért nem működött Maxel sem, kibírhatatlan a személyiséged. Nem is tudom, hogyan tudtalak egyáltalán egy éven keresztül szeretni?! –szólt közbe Yunho.

   -Ne engem kérdezz!

   -Menj el innen végre és felejts el! –Yunho egyre ingerültebben járkált fel-le a szobában.

   -Seo, gyere!

   -Ezzel még nincs vége, hidd el!!

   -Gyere már!! –megfogtam a csuklóját és kihúztam a szobából, egészen a kocsiig. Beültettem, beszálltam mellé, és elhajtottam a Jung háztól, amilyen gyorsan csak tudtam…- „Nagyon sajnálom, Hye Na! Ha jóvá tehetném…” –a gondolatok össze-vissza cikáztak a fejemben…Szinte padlógázzal hajtottam, de nem tudom, hogy hova tartottam. Csak mentem előre, miközben hagytam, hogy minden felgyülemlett feszültség, düh és érzelem könnyek formájában távozzanak belőlem…talán végleg.

Hye Na P.o.V.

            Mikor végre elhagyták a szobát, egyből zokogva roskadtam le az egyik székre. Tudtam, hogy nem kéne Yunho előtt Max miatt sírnom, de nem bírtam megállítani…

   -Hé, nyugi! Mondtam, hogy nem szeretem, ha sírsz, azt meg főleg nem, ha ilyen idióták miatt. –odaguggolt mellém és megölelt…

   -De…te is az vagy…-szipogtam a vállára borulva.

   -Tudom, de én soha…tényleg soha nem fogok ilyet tenni veled, ígérem!

   -Ajánlom is, mert nem szeretném megbánni a döntésemet.

   -Add a kezed!

   -Miért?

Megfogta jobb kezemet, kisujjam kivételével ökölbe szorította azt, majd ugyanígy tett saját jobbjával is…összekulcsolta két kisujjunkat és hüvelykujjainkat összeérintette…-Ígérem, hogy nem foglak bántani…semmilyen módon sem.

   -Köszönöm. –átkaroltam nyakát és apró puszit adtam ajkaira.

   -Idehívjam Shadowt, hogy kicsit rendbe szedjen?

   -Az jó lenne…

   -Mindjárt jövünk.

Miután Rinko kiigazította az ”apróbb” hibákat, Yunhoval kézen fogva mentem vissza a többiekhez. Sokáig tartott a fogadás, de végül hivatalosan is egy pár lettünk…mondhatni az egész céges világ előtt. Már csak egy még nagyobb falat vár ránk…az esküvő…