91.rész-Megőrjítesz!

Yunho P.o.V.

   -Várj…Nem maradnál itt?- nagyon meglepett a kérdés…nem számítottam rá, hogy ilyet fog tőlem kérdezni…pont ő…

   -Komolyan gondoltad?

   -Igen…Mi lesz, ha Carl megint visszajön? Egyedül nem tudom elküldeni…

   -Apukád mit fog szólni, ha megtudja?

   -Semmit, mert nem fogja megtudni.

   -Honnan veszed? Pletykás népség ám a cselédség…

   -Ők nem. Ha megkérem őket, hogy tartsák a szájukat, akkor megteszik. Ismerem már őket ennyire.

   -Te tudod…Merre is vannak a vendégszobák?

   -Emelet, jobb folyosó…de nem…

   -Nem mi?

   -Nem maradnál velem…csak amíg el nem alszok…

   -Úgy érted, üljek ott melletted?

   -Ha nem túl nagy probléma…

   -Már hogy lenne, sőt…kifejezetten örülök a kérésednek.

   -De ki ne merd használni, megértetted??

   -Igenis, főnökasszony!

Felkísértem a szobájába, és amíg ő tusolt, addig én az erkélyen ácsorogtam és a Holdat figyeltem…

   -Te meg mit csinálsz itt kint? –jött oda mellém.

   -Menj be, meg fogsz fázni…még vizes a hajad.

   -Nem ebben az 5 percben fogok megfagyni. De miért jöttél ki ide?

   -Mert itt olyan nyugodt minden…és szeretem a Holdat nézni.

   -Talán farkas vagy, vagy mi?

   -Nem, de van benne valami, ami miatt szeretem.

   -Én inkább Vénusz-párti vagyok. –csillogó szemekkel kémlelte az eget- Meg is van.

   -Direkt csinálod ezt velem?

   -Hm, mit?

   -Az őrületbe kergetsz.

   -Mivel?

   -Azzal, hogy egyszer édes, máskor meg dögös vagy.

   -T-te meg miről beszélsz?

   -Arról, hogy…-közelebb léptem hozzá- nagyon nehéz türtőztetnem magam.

   -M-mire készülsz már megint?

   -Biztos tudni akarod?

   -Nem…

   -Add csak ide a törölköződet…-megfogtam és fejére terítettem, majd elkezdtem dörzsölgetni a haját.

   -Már azt hittem, mást akarsz…

   -Ki mondta, hogy nem.-tarkójához csúsztattam a textilt, és magamhoz húztam vele. Alig pár centire állítottam meg…

   -Y-Yunho…ezt…

   -A kertben nem tiltakoztál, akkor most miért?

   -Mert…

   -Ha ennyire nem akarod, akkor akár…-váratlanul átkarolta a nyakam és megcsókolt. Olyan szenvedéllyel tapadt rám, hogy szinte levegőt venni sem volt időm…de nagyon is jól esett, hogy nem én kezdeményeztem…

Átfordítottam, így az ő háta dőlt a korlátnak…Kezem lassan elkezdtek felvándorolni az oldalán, maguk előtt gyűrve a pólóját…

   -Vhárj…ezt nem itt kéne…-lihegte a nyakamba.

   -Ez esetben…-átkaroltam derekát, felemeltem és az ágya felé vittem…

Hye Na P.o.V.

            Nem tudom, hogy miért tettem, de olyan volt, mintha a testem saját életre kelne…Nem tudtam irányítani, csak hagytam, hogy a maga módján cselekedjen…

   -Y-Yunho…ezt…

   -A kertben nem tiltakoztál, akkor most miért?

   -Mert…

   -Ha ennyire nem akarod, akkor akár…-hirtelen felindulásból karjaimat nyaka köré fontam és ajkaira tapadtam. Olyan érzés volt, mintha már régóta ezt szerettem volna…mintha tényleg a vőlegényem lenne, akivel…

Helyet cserélt velem, így most az én hátam ért a korláthoz…Ujjaival csigatempóban elkezdett ”felsétálni” oldalamon, ami nagyon csikis érzés volt…

   -Vhárj…ezt nem itt kéne…-elszakadtam tőle és levegőért kapkodtam…

   -Ez esetben…-átkarolta derekamat, felemelt és az ágyam felé vitt…Ott eldöntött és fölém mászott…

   -Én…

   -Csak most az egyszer maradj csendben, kérlek!- ismét számra tapadt és bebocsájtás reményében lágyan megharapta alsó ajkamat. Egy kisebb sóhaj kíséretében megadtam neki az engedélyt, így nyelve egyből vad táncba hívta az enyémet…Keze ismét oldalamat és hátamat cirógatta, miközben megszakítva csókunkat apró puszikkal haladt lefelé a nyakamon…

   -Yunho, kérlek!

   -Hm?

   -Én ezt nem akarom…

   -A tested nem ezt mondja.

   -De…nekem ez nem megy…még nem.

   -Akkor miért hagytad, hogy eddig elmenjek?

   -Mert…

   -Csak szórakoztál velem, igaz?

   -Nem, de nem tudom megtenni, mert…te is tudod a pontos okát.

   -Hány éve volt már?

   -Sok, de akkor is…sajnálom.

   -Nem, én sajnálom. Nem kéne erőltetnem. Gyere!- legördült rólam és elfeküdt mellettem-Na, mire vársz? Feküdj a karomra!

   -T-tessék?

   -Azt mondtad, legyek itt, amíg elalszol. Hát tessék. Én leszek a kispárnád.

   -De teljesen el fog zsibbadni a karod.

   -Nem érdekel, ennyit megér.

   -Dinka!- szorosan hozzá simultam és pár perccel később el is aludtam…