94.rész-Xiah

Hye Na P.o.V.

            Miután Yunho távozott, egyből visszaültem az asztalhoz és folytattam a munkát. Nagyjából 20 perc után azonban a telefonom csörgése zavart meg…

   -Igen?

   -Szia, én vagyok az, Jae Joong.

   -Szia, hogy vagy?

   -Én jól, de ugyanez nem mondható el Maxről.

   -Tessék?

   -Történt köztetek valami, mikor a kórház kertjében beszéltetek?

   -Csak megmondtam neki ismételten, hogy tőlem a barátságon kívül nem kaphat semmit. De miért, mi van vele?

   -Olyan, mint egy zombi. A legtöbb szerződését bontották, mert az utóbbi alkalmakkal mindent csak elrontott…

   -Hogy mi? Ezt nem mondhatod komolyan?!

   -Pedig sajnos igaz. Engem is nemrég értesített az ügynökség. Más biztos nem volt köztetek?

   -Lehet, hogy nem megfelelően mondtam el neki…Hol van most?

   -Úton a Fülöp-szigetek felé.

   -Te vele vagy?

   -Még nem, de jövő héttől én is munkába állok.

   -Értem…A hétvégén lesz az eljegyzési bulink,és apum azt mondta, hogy hívjalak el titeket is…De így nem biztos, hogy jó ötlet.

   -Ne aggódj, megoldom, hogy mindketten ott legyünk.

   -De…

   -Semmi de! Akkor legalább megérti végre, hogy nincs esélye.

   -Nem így kéne, de tényleg lehet, hogy ez lesz a legcélravezetőbb…

   -Na ugye…Most viszont mennem kell, vár a nővérkém.

   -Shadow?

   -Ki más? Ki kell engesztelnem egy hülyeségem miatt.

   -Hajrá, nem lesz egyszerű dolgod.

   -Tudom, de muszáj.

   -Mindent bele! Szia!

   -Szia!

   -Kivel beszéltél? Heroval?

   -T-te mióta állsz itt?

   -3 perce talán.

   -Hallgatóztál?

   -Csak véletlenül, nem volt szándékos.

   -Miért jöttél vissza?

   -Mert ráérek és érdekel, hogy hogyan készülnek nálatok az ékszerek?

   -És mi a tényleges indokod?

   -Valóban ezért vagyok itt.

   -Akkor figyelj és tanulj, mert nem mutatom meg kétszer.

   -Igenis, tanárnő!

*Pár órával később*

   -Mehetünk. –mondtam, miközben nyújtózkodtam egyet, de nem kaptam rá választ. Ahogy oldalra néztem, megláttam, hogy Yunho az asztalra dőlve aludt el…

   -Hé, nem itt kéne szunyókálni. –lökdöstem meg óvatosan.

   -M-mi? Ja, bocsi. –dörzsölgette a szemét.

   -Semmi gond, de szedd össze magad és induljunk haza.

   -Amint megtalálom a kulcsomat, már mehetünk is.

   -Nem kell, mert sétálni fogunk. Le kell mozogni a szendvicseket.

   -Érdekes indok, de legyen.

   -Bezárok és indulhatunk is.

Gyorsan bezártam az összes ajtót, aktiváltam a biztonsági rendszert és már mentünk is…Az egyik parkon keresztül sétáltunk, ahol valamiért nagyon sokan voltak…

   -Mi van, ingyen pénzt osztogatnak?

   -Nem tudom, de tényleg rengetegen nyüzsögnek.

   -Nézd, arra megy a tömeg. Kövessük őket?

   -Miért ne.

Emberek kígyózó sorait követve az egyik szökőkútnál kötöttünk ki, ahol egy kisebb pódiumot vettek körül…A színpadon pár lány ácsorgott és egy fiú…

   -Ők meg kik? –kérdezte Yunho egy fura arckifejezés kíséretében.

   -Gőzöm sincs, amatőr divatbemutatónak tűnik.

   -Igencsak amatőr…

   -Nézd el nekik…De olyan ismerős a srác, biztos láttam már valahol…

   -Tényleg?

   -Igen…de honnan is…Megvan! Már egyszer csinált ilyet az egyik klubban…ha jól emlékszek, Xiah a művészneve.

   -És most mit akarsz kezdeni?

   -Xiah! Szia!

   -Vedd úgy, hogy nem kérdeztem semmit.

   -Oh, Hanna, te vagy az?

   -Igen. Mi újság veled?

   -Amint látod, épp egy új kollekciómat mutatom be. Te?

   -Hát…csak erre sétálgattam a…vőlegényemmel.

   -Changmin? Hol van, nem látom sehol.

   -Nem, nem vele, hanem…

   -Velem. Szia, a nevem Yu…

   -Jung Yunho, a J4U cég tulajdonosa.

   -Ejha, sokat tudsz.

   -Divatcég, én pedig szintén ezen a területen tevékenykedek. Nem árt ismernem a vezető márkákat.

   -Igéretesnek tűnnek. Főleg az a lila, ami a barna hajú lányon van.

   -Á, ő Ha Neul, az egyik legrégebbi modellem. Szinte minden ”showmon” ott volt.

   -Csak nem…

   -Nem, dehogy…Csak munkatársak vagyunk.

   -Mikor utoljára valaki ilyet mondott, annak valami más lett a vége. –szólt közbe Yunho.

   -De mi tényleg…legalábbis azt hiszem.

   -Haver, hinni a templomban kell.

   -Yunho, nyugi.

   -Csak segíteni akartam…

   -Mit csináltok később?

   -Igazából épp hazafelé tartottunk, de ha van más ötleted?

   -Egy kávé vagy tea?

   -Rendben, én benne vagyok. Úgyis régen beszéltünk már. Meg Yunhoval is jobban megismerkedhetsz.

   -Ha Neul, neked van kedved jönni?

   -Hova is?

   -Meginni valamit.

   -Persze.

   -Akkor ezt megbeszéltük.

Fél órával később már az egyik hangulatos kávézóban ültünk és az élet nagy dolgairól beszélgettünk…