97.rész-Hazudik neked!!

Changmin P.o.V.

            Már tényleg olyan idegi állapotban voltam, hogy ha a közelemben lett volna, biztosan leütöm…de mikor meghallottam Hye Na hangját… teljesen elgyengültem…

   -Yunho…oh, megzavartalak valamiben?

   -Nem, épp Maxel beszélek.

   -É-értem, akkor én most megyek is.

   -Ne, várj…Valamit szeretne mondani.

   -De…

   -Tessék.

   -C-changmin?

   -Hanna? –amint beleszólt, még a telefont is majdnem elejtettem…

   -Szia! Hogy vagy?

   -Tényleg érdekel? Vagy csak te is ezzel a meghívásos dologgal akarsz jönni?

   -Valóban szeretném tudni.

   -Nem mondhatnám, hogy jól, de te ennek okával pontosan tisztában vagy.

   -Még mindig azon rágódsz?

   -Igen, mert én tényleg…de hiába is mondanám el újra.

   -Max, nézd. Én nagyon szeretném, ha szombaton el tudnál jönni, de nem erőltetem.

   -Miért kéne?

   -Mert, bár nem volt zökkenőmentes a kapcsolatunk, én még mindig úgy gondolom, hogy te vagy az egyik legjobb barátom. Szeretném, ha mellettem lennél.

   -Abba nem gondolsz bele, hogy az nekem csak szenvedés lenne?

   -Tudom, ezért nem is kényszerítelek rá.

   -Te nem, de a többiek igen.

   -Akkor ne hallgass rájuk! Nagyfiú vagy, el tudod dönteni, hogy mit akarsz vagy szeretnél.

   -Csak sajnos nem minden valósítható meg ezekből…

   -Ezt viszont fejezd be! Figyelj, van még pár napod dönteni…találd ki, hogy mi lesz. Én örülnék neki, de ha nem jössz, azt is túl fogom élni…talán…

   -Te aztán tudsz ám érvelni.

   -Leendő üzletasszonyként nem is árt, ha tudok. Akkor…?

   -Nem ígérek semmit…

   -Már ez is több a semminél. Nem is zavarlak tovább…

   -Várj!

   -Hm?

   -Amit most mondani fogok, arra ne reagálj feltűnően…

   -De…

   -Kérlek, nagyon fontos.

   -Rendben.

   -Szinte teljes mértékben biztos vagyok benne, hogy Yunho nem akar tőled semmit, csak egy régi sérelmét akarja megtorolni…rajtad keresztül.

   -Értem…

   -Láttad már a képet hármunkról?

   -Igen.

   -A lány, Seohyun, engem választott helyette. Akkor romlott meg a kapcsolatom U-Knowval. Még mindig biztos, hogy vele akarsz lenni?

   -Igen.

   -Hogy mi??

   -Igen, jól hallottad, és most le kell tennem. Szia!

   -Han…-mielőtt mondhattam volna bármit is, kinyomta.

Hye Na P.o.V.

            Igyekeztem végig higgadt maradni, hiszen Yunho is ott volt a helyiségben…előtte mégsem kéne veszekednem Maxel…

   -C-changmin?

   -Hanna?

   -Szia! Hogy vagy?

   -Tényleg érdekel? Vagy csak te is ezzel a meghívásos dologgal akarsz jönni?

   -Valóban szeretném tudni.

   -Nem mondhatnám, hogy jól, de te ennek okával pontosan tisztában vagy.

   -Még mindig azon rágódsz?

   -Igen, mert én tényleg…de hiába is mondanám el újra.

   -Max, nézd. Én nagyon szeretném, ha szombaton el tudnál jönni, de nem erőltetem.

   -Miért kéne?

   -Mert, bár nem volt zökkenőmentes a kapcsolatunk, én még mindig úgy gondolom, hogy te vagy az egyik legjobb barátom. Szeretném, ha mellettem lennél.

   -Abba nem gondolsz bele, hogy az nekem csak szenvedés lenne?

   -Tudom, ezért nem is kényszerítelek rá.

   -Te nem, de a többiek igen.

   -Akkor ne hallgass rájuk! Nagyfiú vagy, el tudod dönteni, hogy mit akarsz vagy szeretnél.

   -Csak sajnos nem minden valósítható meg ezekből…

   -Ezt viszont fejezd be! Figyelj, van még pár napod dönteni…találd ki, hogy mi lesz. Én örülnék neki, de ha nem jössz, azt is túl fogom élni…talán…

   -Te aztán tudsz ám érvelni.

   -Leendő üzletasszonyként nem is árt, ha tudok. Akkor…?

   -Nem ígérek semmit…

   -Már ez is több a semminél. Nem is zavarlak tovább…

   -Várj!

   -Hm?

   -Amit most mondani fogok, arra ne reagálj feltűnően…

   -De…

   -Kérlek, nagyon fontos.

   -Rendben.

   -Szinte teljes mértékben biztos vagyok benne, hogy Yunho nem akar tőled semmit, csak egy régi sérelmét akarja megtorolni…rajtad keresztül.

   -Értem…-valójában egy szavát sem értettem…Mégis mit akar ezzel mondani?

   -Láttad már a képet hármunkról?

   -Igen.

   -A lány, Seohyun, engem választott helyette. Akkor romlott meg a kapcsolatom U-Knowval. Még mindig biztos, hogy vele akarsz lenni?

   -Igen. –teljesen össze vagyok zavarodva, nem tudom, hogy mit kéne gondolnom erről az egészről.

   -Hogy mi??

   -Igen, jól hallottad, és most le kell tennem. Szia!

   -Han…-nem vártam végig, csak kinyomtam. Nem értem, hogy mi folyik itt… Miért mondta el pont most, miért nem hamarabb?? Utálom a lehetetlen időzítéseket, és ez meglehetősen abba a kategóriába tartozik…

   -Talán valami baj van?

   -Ja, nem, csak…Changmin valami érdekeset mondott.

   -Mit?

   -Azt, hogy átversz engem…