Yunho P.o.V.
Gyanús
volt, hogy túl jól elbeszélgetnek…Olyan volt, mint a vihar előtti csend… Aztán
egy váratlan pillanatban Hye Na tekintete megváltozott, szinte megfagyott
körülötte a levegő…
-Talán valami baj van?
-Ja, nem, csak…Changmin valami érdekeset mondott.
-Mit?
-Azt, hogy átversz engem…
-Tessék??
-Azt mondta, hogy csak kihasználsz engem. Hogy csak egy eszköz vagyok
azért, hogy bosszút állj rajta egy régi sérelem miatt…Igaz ez?
-Hanna, én…
-Szóval igaz…Megint bedőltem neked. Azt hittem, hogy végre tényleg
normális kapcsolatunk lehet, de tévedtem…De tévedni emberi dolog, nem? –arcán
folydogálni kezdtek a könnycseppek.
-Ne, kérlek, ne kezdj el sírni…Utálom, ha sírsz!
-Hogy kérheted ezek után?!
-Nem hazudtam, csak nem mondtam el minden apró részletet.
-Ez a kettő majdnem egy és ugyanaz! Te a kezdetektől fogva tudtad az én
motivációmat, viszont én ezek szerint a tiedet nem.
-Egészen eddig nekem hittél, de most hirtelen Max előáll egy légből
kapott ötlettel, és te rögtön azt tartod helyesnek, amit ő mond…meg sem
hallgatva engem.
-Bízhatok benned?
-Azt hiszem, ezt már többször bizonyítottam.
-Akkor…mond el nekem a te szemszögedet is, hogy teljes képem lehessen a
történtekről.
-Nos…Igen, Seohyun valóban a barátnőm volt kb. 1 évig. Az egyetlen
bökkenő a dologban csak az volt, hogy közben Maxel is találkozgatott és végül,
mikor rájöttem, hogy mi folyik a háttérben, akkor, annak ellenére, hogy váltig
állította, hogy engem szeret, mégis Changmint választotta. Az is részben igaz,
hogy kezdetben veled akartam bosszút állni rajta, de…
-Mi??
-Befejezhetném?
-Nem biztos, hogy tudni akarom a végét…
-Szóval…Mint mondtam, kezdetben tényleg csak kihasználtalak, de ahogy
egyre jobban megismertelek, úgy egyre inkább megkedveltelek. Na, hiszel nekem?
-Talán…de még mindig nem értem, hogy miért nem mondtad ezt el már
korábban?
-Mert…nem is tudom…Régebben utáltál, ha elmondom, akkor meg csak még
ellenszenvesebb lettem volna.
-Ez is igaz. Ugye most már tényleg nem fogsz nekem hazudni és eltitkolni
dolgokat.
-Nem tervezem.
-Tessék?
-Dehogyis!
Hye Na P.o.V.
Changmin
teljesen összezavart…Yunho hazudott nekem…Miért ilyen minden férfi?? Mit
követtem el, hogy ezt érdemlem? Talán egy ország hanyatlás következett be???
Annyira jó lenne, ha végre találnék valaki normálisat…
-Azt mondta, hogy csak kihasználsz engem. Hogy csak egy eszköz vagyok
azért, hogy bosszút állj rajta egy régi sérelem miatt…Igaz ez?
-Hanna, én…
-Szóval igaz…Megint bedőltem neked. Azt hittem, hogy végre tényleg
normális kapcsolatunk lehet, de tévedtem…De tévedni emberi dolog, nem? –nem
bírtam tovább visszatartani a könnyeimet…
-Ne, kérlek, ne kezdj el sírni…Utálom, ha sírsz!
-Hogy kérheted ezek után?!
-Nem hazudtam, csak nem mondtam el minden apró részletet.
-Ez a kettő majdnem egy és ugyanaz! Te a kezdetektől fogva tudtad az én
motivációmat, viszont én ezek szerint a tiedet nem.
-Egészen eddig nekem hittél, de most hirtelen Max előáll egy légből
kapott ötlettel, és te rögtön azt tartod helyesnek, amit ő mond…meg sem
hallgatva engem.
-Bízhatok benned?
-Azt hiszem, ezt már többször bizonyítottam.
-Akkor…mond el nekem a te szemszögedet is, hogy teljes képem lehessen a
történtekről.
-Nos…Igen, Seohyun valóban a barátnőm volt kb. 1 évig. Az egyetlen
bökkenő a dologban csak az volt, hogy közben Maxel is találkozgatott és végül,
mikor rájöttem, hogy mi folyik a háttérben, akkor, annak ellenére, hogy váltig
állította, hogy engem szeret, mégis Changmint választotta. Az is részben igaz,
hogy kezdetben veled akartam bosszút állni rajta, de…-nem akartam, egyszerűen
nem tudtam felfogni, amit mond…
-Mi??
-Befejezhetném?
-Nem biztos, hogy tudni akarom a végét…
-Szóval…Mint mondtam, kezdetben tényleg csak kihasználtalak, de ahogy
egyre jobban megismertelek, úgy egyre inkább megkedveltelek. Na, hiszel nekem?
-Talán…de még mindig nem értem, hogy miért nem mondtad ezt el már
korábban?
-Mert…nem is tudom…Régebben utáltál, ha elmondom, akkor meg csak még
ellenszenvesebb lettem volna.
-Ez is igaz. Ugye most már tényleg nem fogsz nekem hazudni és eltitkolni
dolgokat.
-Nem tervezem.
-Tessék?
-Dehogyis!
-Én is így gondoltam. –közelebb léptem hozzá és megöleltem.
-Azt nem mondta, hogy eljön-e?
-Nem mondta biztosra, de szerintem nem fog. Olyan szomorkás volt
végig…Akármennyire is gonosz velem mostanság, azért sajnálom.
-Pont ezért imádlak, mert olyan édes vagy és törődsz mindenkivel.
-Igen, még az olyan idiótákkal is, mint te…
-Hé!
-Tudod, hogy nem gondoltam komolyan…
-Tudom. Mehetünk haza?
-Igen, már jó lesz otthon lenni és aludni.
-Akkor induljunk is.
-Rendben,
csak el kell mennem a mosdóba.
-Oké, a kocsiban várlak.
Pár perccel később követtem
Yunhot a parkolóba. Pillanatok alatt nálunk voltunk…Bejött, köszönt apumnak,
aztán ment is haza. Mivel mind mentálisan, mind fizikailag ki voltam merülve,
így nem kellett sok hozzá, hogy elaludjak…
IMÁDOM :33333
VálaszTörlésÉn meg téged. :3 ♥
Törlés