Yunho P.o.V.
Nem
tudtam, hogy ki az a férfi, aki Hannaval szemben ül, de a kiabálás alapján nem
épp a szíve csücske, az biztos…
-Tűnj el innen! Már százszor megmondtam. –kiabált Hanna az idegennel.
-Hye Na, drágám. Ő meg ki?
-Yunho, ő…
-Az exe, Carl.
-Takarodj a házamból!
-Valóban az exe? Én a vőlegénye volnék, Jung Yunho.
-Cicuskám, azt hittem, ennél jobb ízlésed van. Pont egy ilyen ficsúrt
szemeltél ki?
-Igen, jobb az ízlésem…pont ezért hagytalak ott.
-De felvágták a nyelvedet…
-Örülnék neki, ha békén hagynád a menyasszonyom, és elmennél innen,
mivel épp aludni készültünk.
-Már össze is költöztetek?
-Mi…
-Igen.-átkaroltam Hanna vállát és úgy mutattam a kijárat felé- Nos, mire
vár még?
-Még mit nem. Amíg nem beszéltem meg a cicuskával azt, amit akartam,
addig egy tapodtat sem vagyok hajlandó mozdulni.
-Márpedig kénytelen lesz, különben én magam dobom ki.
-Yunho, kérlek…Ne balhézzatok.
-Én nem balhézok, amíg hajlandó távozni. Ellenkező esetben tényleg én
teszem ki innen.
-Ejj, de nagy legénynek tartod magad! Na gyere, intézzük el!
-Carl, miért nem tudsz elmenni végre? Olyan nagy kívánság, hogy kiszállj
az életemből?
-Igen, mert mikor ez a mocsok megerőszakolt, én voltam melletted, ezért
több jogom van hozzád, mint neki.
-Te meg miről beszélsz? Nem erőszakolt meg, csak…Hagyjuk, nem tartozok
neked magyarázattal! Felejts el végre és kezdj új életet valaki mással!!
-Hallottad, nyomás! –kezemet a háta mögé tettem és elkezdtem kifelé
terelni.
-Engedj el, te kis…
-Itt meg mi folyik??
-Appa…
-Te meg mit keresel itt, Carl?
-Jöttem azért, ami engem illet,
kedves após.
-Már megbocsáss, de nekem csak egy vejem, pontosabban vej-jelöltem van
és az Yunho-ssi.
-Bezzeg korábban nem ezt mondtad.
-Több tiszteletet! –szólt rá Hanna- Az apámmal nem beszélhetsz így.
-Te nekem nem parancsolsz, Cicuska!!
-Azonnal hagyd el a házamat! –utasította Jung úr.
-Dobjon ki, ha bír…
-Takar…-hirtelen a mellkasához kapott és az egyik fotelre támaszkodott.
-Apu!!
Hye Na P.o.V.
Nem
akartam hinni a szememnek, mikor megláttam, hogy Carl vár a nappaliban. Mit
akar már megint tőlem…?
-Tűnj el innen! Már százszor megmondtam. –nem akartam húzni az időt, így
inkább kiabáltam vele, hátha úgy hamarabb megérti…de tévedtem.
-Hye Na, drágám. Ő meg ki?
-Yunho, ő…
-Az exe, Carl.
-Takarodj a házamból!
-Valóban az exe? Én a vőlegénye volnék, Jung Yunho.
-Cicuskám, azt hittem, ennél jobb ízlésed van. Pont egy ilyen ficsúrt
szemeltél ki?
-Igen, jobb az ízlésem…pont ezért hagytalak ott.
-De felvágták a nyelvedet…
-Örülnék neki, ha békén hagynád a menyasszonyom, és elmennél innen,
mivel épp aludni készültünk.
-Már össze is költöztetek?
-Mi…
-Igen.-átkarolta a vállamat és úgy mutatott a kijárat felé- Nos, mire
vár még?
-Még mit nem. Amíg nem beszéltem meg a cicuskával azt, amit akartam,
addig egy tapodtat sem vagyok hajlandó mozdulni.
-Márpedig kénytelen lesz, különben én magam dobom ki.
-Yunho, kérlek…Ne balhézzatok.
-Én nem balhézok, amíg hajlandó távozni. Ellenkező esetben tényleg én
teszem ki innen.
-Ejj, de nagy legénynek tartod magad! Na gyere, intézzük el!
-Carl, miért nem tudsz elmenni végre? Olyan nagy kívánság, hogy kiszállj
az életemből?
-Igen, mert mikor ez a mocsok megerőszakolt, én voltam melletted, ezért
több jogom van hozzád, mint neki.
-Te meg miről beszélsz? Nem erőszakolt meg, csak…Hagyjuk, nem tartozok
neked magyarázattal! Felejts el végre és kezdj új életet valaki mással!!
-Hallottad, nyomás! –Yunho megpróbálta kivezetni a házból.
-Engedj el, te kis…
-Itt meg mi folyik??
-Appa…
-Te meg mit keresel itt, Carl?
-Jöttem azért, ami engem illet,
kedves após.
-Már megbocsáss, de nekem csak egy vejem, pontosabban vej-jelöltem van
és az Yunho-ssi.
-Bezzeg korábban nem ezt mondtad.
-Több tiszteletet! Az apámmal nem beszélhetsz így.
-Te nekem nem parancsolsz, Cicuska!!
-Azonnal hagyd el a házamat! –szólt rá apám.
-Dobjon ki, ha bír…
-Takar…-hirtelen a mellkasához kapott és az egyik fotelre támaszkodott.
-Apu!! …Yunho, kérlek, kísérd fel a szobájába.
-Elbírsz azzal a szerencsétlennel?- bökött fejével Carl felé.
-Igen, de menjetek.
-Rendben.
-Carl, te pedig most azonnal takarodj innen!!! –fordultam felé- Nem
elég, hogy korábban mit műveltél, most még…Ha az apám miattad meghal, akkor
számíthatsz rá, hogy elintézek neked egy életfogytig tartó magánzárkát!
-Ne fenyegetőzz, nem vagy olyan erős.
-Azt te csak hiszed.
-Apuci meg a hapsikád pénzével könnyen nagy a szád.
-Tűnj el, vagy hívom a rendőröket!!
-Nem tágítok innen!
-Rendben, te akartad!-elindultam a készülék felé, de ő elkapott és a kanapéra
rántott-Engedj el, te szemét!!!
-Mert ha nem?
-Akkor én veszlek kezelésbe. –Yunho leszedte rólam Carlt és kivitte az
ajtón kívülre- A soha viszont nem látásra!- becsapta az ajtót és bezárta.
-Kisasszony, minden rendben?
-Menjen csak, majd én elintézem. –U-Know leült mellém a kanapéra és
átölelt.
-Az apám…
-Rendben lesz, csak ki kell pihennie magát. Valószínűleg már alszik is.
-Köszönöm. Olyan jó, hogy mellettem vagy…-könnyeim lassan folydogálni
kezdtek.
-Nincs mit, ez a dolgom.
Még pár percig így ültünk, majd
felállt, nyomott egy puszit a homlokomra és elindult az előszoba felé…
-Várj…Nem maradnál itt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése