86.rész-Strand

Yunho P.o.V.

            Mikor Hye Na visszajött, nagyon zaklatottnak tűnt. Meg akartam kérdezni, hogy mi történt, de jobbnak láttam nem megtenni, legalábbis nem itt…

   -Hanna, mehetünk?

   -H-hova?

   -Vissza a hotelbe.

   -Ja, persze.

Megfogtam a kezét és így sétáltam le vele a parkolóba. Éreztem, hogy remeg, de nem akartam szóvá tenni…majd esetleg a kocsiban…

Beszálltunk és elindultunk a hotel felé. Félúton nem bírtam tovább türtőztetni magam, ezért rákérdeztem…

   -Történt valami a kertben?

   -Ezt meg honnan vetted?

   -Csak rád kell nézni, szinte a homlokodra van írva.

   -Semmi, mindössze beszélgettünk.

   -Ne füllents!

   -Pedig tényleg ennyiről van szó…

   -Akkor nem lennél ilyen zaklatott. Nekem elmondhatod.

   -Nem tudom…egyszerűen nem megy…

   -Bántott?

   -N-nem…

   -Biztos? –leállítottam a kocsit az egyik parkolóban.

   -Teljesen.

   -Akkor miért nem nézel a szemembe? Talán titkolni akarsz valamit?

   -Kérlek, hagyj!

   -Mit mondott? Megint szerelmet vallott?

   -Honnan tudtad?

   -Nem is ő lenne…Gyere csak velem!- kiszálltam a kocsiból, kisegítettem Hannat is és kezét fogva elindultam vele a part felé…

   -Miért megyünk arra?

   -Azt akarom, hogy bízz bennem és megossz velem mindent.

   -És ezt a parton akarod elérni?

   -Igen.

   -Yunho, most nem vagyok túl jó passzban…

   -Csak gyere!

   -Nem akarok!

   -Ne kéresd magad!- már csak pár méterre voltunk a víztől, ezért felkaptam a karjaimba és szaladtam befelé vele…

   -Y-Yunho…Ez nem vicces!! Tegyél le!

   -Ha elengedlek, akkor a vízben landolsz.

   -Vigyél ki a partra és tegyél le ott!

   -Nem lehet.

   -Mi van?

   -Bízz meg bennem. Megtanítalak úszni, de hagynod kell, hogy segítsek.

   -Ez meg honnan jött?

   -Rám vagy utalva, és ez jó érzéssel tölt el.

   -Te megkattantál!

   -Nem, de így könnyebb lesz belőled kiszedni, hogy mit is mondott Changmin.

   -Fejezd be a hülyéskedést és vigyél ki!

   -Nem.

   -Jung Yunho, ez nem poénos!!

   -Ez van. –lejjebb engedtem, egészen közel a víz felszínéhez.

   -Á, ne!!!

   -Nos, mit mondott?

   -Azt, hogy…Jesszus, húzz már fel, félek!

   -Ha megadod a választ, amit várok, egyből megyünk is ki a homokra.

   -Oké-oké. Megkérdezte, hogy miért nem mondom ki azt, hogy…

   -Hogy?

   -Hogy mit érzek irántad. Elmondtam, most már kivihetsz.

   -És mit is?

   -Azt mondtam neki, hogy szeretlek, de ez persze nem igaz…

   -Mit? Hogy szeretsz?- hirtelen annyira meglepődtem, hogy kiejtettem a kezemből.

   -Szedj ki innen!

   -Bocsi!- ismét felkaptam karjaimba, de most szembe volt velem…-Beljebb menjünk?

   -Isten ments!!

   -Pedig beviszlek. Kapaszkodj, ha nem akarsz megint leesni…

Hye Na P.o.V.

            Miért nem tud békén hagyni? Nem akarok beszélni a történtekről, ennyi! Tartsa tiszteletben a döntésemet!!

   -Y-Yunho…Ez nem vicces!! Tegyél le!

   -Ha elengedlek, akkor a vízben landolsz.

   -Vigyél ki a partra és tegyél le ott!

   -Nem lehet.

   -Mi van?

   -Bízz meg bennem. Megtanítalak úszni, de hagynod kell, hogy segítsek.

   -Ez meg honnan jött?

   -Rám vagy utalva, és ez jó érzéssel tölt el.

   -Te megkattantál!

   -Nem, de így könnyebb lesz belőled kiszedni, hogy mit is mondott Changmin.

   -Fejezd be a hülyéskedést és vigyél ki!

   -Nem.

   -Jung Yunho, ez nem poénos!!

   -Ez van. –közelebb engedett a vízhez…Teljesen kirázott a hideg még a gondolattól is.

   -Á, ne!!!

   -Nos, mit mondott?

   -Azt, hogy…Jesszus, húzz már fel, félek!

   -Ha megadod a választ, amit várok, egyből megyünk is ki a homokra.

   -Oké-oké. Megkérdezte, hogy miért nem mondom ki azt, hogy…

   -Hogy?

   -Hogy mit érzek irántad. Elmondtam, most már kivihetsz.

   -És mit is?

   -Azt mondtam neki, hogy szeretlek, de ez persze nem igaz…

   -Mit? Hogy szeretsz?- pillanatok alatt a vízben landoltam.

   -Szedj ki innen!

   -Bocsi!- kiszedett és szembe fordítva magával indult el velem…-Beljebb menjünk?

   -Isten ments!!

   -Pedig beviszlek. Kapaszkodj, ha nem akarsz megint leesni… 

   -Ne csináld már!-hisztiztem.

   -Ha ennyit mocorogsz, akaratomon kívül foglak elejteni.

   -Meg ne merd tenni! –karjaimat átfontam nyaka körül, lábaimat pedig derekánál…

   -Hm, gyakrabban kéne téged víz közelbe vinnem.

   -Ez még viccnek is rossz!

   -De ha csak így tudom elérni, hogy közel legyél hozzám…úgy igazán közel.

   -Átmentél szeretet-hiányosba?- kicsit hátrébb toltam magamat, vállaiba kapaszkodva.

   -Igen…

   -Ne, ne nézz így rám!

   -Akkor hogy?- előre dőlt velem, aztán hirtelen hátra…A lendülettől fejünk összekoccant…

   -Aucs, ez fájt! –dörzsölgettem a homlokomat összeszorított szemekkel.

   -Jól vagy?

   -Megmaradok…

   -Hye Na, szabad?

   -Mit?- egyből kinyitottam szemeimet.

   -Ezt…-egyre közelebb hajolt hozzám és lágy csókot nyomott ajkaimra…

   -M-miért kaptam?

   -Mert én is…

   -Te is mi?

   -Nem ismétlem önmagam.

   -Most komolyan, miről beszélsz??

   -Majd megérted…Gyere, menjünk.

   -De…-ez meg mi a fene volt???