99.rész-Értelem és érzelem

Hye Na P.o.V.

            Eljött a szombat. Egyre idegesebb lettem, ahogy haladtunk az esti fogadás felé. Nem csak azért, mert rengeteg ember lesz jelen, hanem azért is, mert nem tudom, hogy Changmin végül eljön-e… Szeretném, ha velem lenne, mint az egyik legjobb barátom, de…ha csak balhézni jelenne meg, akkor inkább maradjon otthon és hagyjon engem békén…talán örökre.

Ji-hye

   -Készen állsz? –lépett be a szobába Ji-hye, aki az utóbbi napokban, sőt, hetekben sokat segített nekem, mivel Shadow nem tudott eljönni az egyetemről. Viszont ma ő is itt lesz velem.

   -Azt hiszem, igen. Ez még a könnyebbik része a dolgoknak. Jópofizni pár emberrel már rég megtanultam, nem olyan bonyolult.

   -És tudod már, hogy miben leszel?

   -Hát…

   -Szóval nem. Menjünk és keressünk valamit!

   -Talán én tudok segíteni.

   -Rinko! Hát itt vagy! Miért nem hívtál fel? –ugrottam barátnőm nyakába.

   -Meglepetés! Na, mit szólsz ehhez?

   -Tökéletes. Imádlak! De várj, hogy volt időd ezt elkészíteni az iskola mellett?

Ji Na

   -Rád mindig van időm…egyébként a tanárok sem tiltakoztak, mert titokban csináltam.

   -Ha miattam kerültél volna bajba…

   -Ugyan, kérlek! Én, bajba? De felesleges fecsegés helyett inkább haladjunk, még rendbe kell szednünk mindhármunkat…

   -Négyünket.

   -Ji Na, te is ideértél?

   -Igen, az előbb jöttünk meg Jae Joonggal.

   -É-és Changmin?

   -Ő nem velünk utazott. Elvileg más dolga akadt.

   -Értem…

   -Talán baj?

   -Nem, csak kíváncsi voltam. De készülődjünk inkább, elvégre is sok pasit kell ma elbűvölnünk, nem?

   -Igazad van.

Shadow

Pár órás fodrászkodás, sminkelés és ruhaigazgatás után mind készen álltunk arra, hogy átmenjünk a nagyterembe, ahol már várt ránk -elsősorban rám- a körülbelül 50-60 ember. A lányok előre mentek, de én még kívül maradtam egy kicsit, hogy összeszedjem a gondolataimat…

   -Szabad?

   -Oh, Yunho…

   -Talán megzavartalak?

   -Nem, dehogy. Csak egy kicsit elgondolkodtam…

   -Akkor, szabad? –elém nyújtotta kezét várva az enyémre…

   -Persze. –tenyeremet tenyerébe helyeztem…lassan megindultunk befelé.

   -Mondtam már, hogy milyen gyönyörű vagy ma?

   -Shadow érdeme…-teljesen elpirulva fordultam el tőle.

   -Azta, Hanna! Milyen csinos vagy. –jött oda hozzánk Junsu- Ki készítette?

   -Az egyik barátnőm. Shadow, gyere csak ide!

   -Hm?

   -Ő itt egy nagyon jó barátom, Xiah. Szintén divattervező, csak ő itthon…tanult.

Hye Na

   -Örülök a találkozásnak. –hajolt meg Rinko.

   -Enyém a megtiszteltetés. –Junsu szintén meghajlással üdvözölte- Ő itt a modellem és legjobb barátom…barátnőm… Ha Neul.

   -Szia, én Shadow vagyok.

   -Ha Neul. Te is tervező vagy?

   -Valami olyasmi…a tokyoi egyetemen tanulok.

   -Beszélgessetek csak, mi arrébb megyünk Yunhoval.

   -Rendben, majd később találkozunk.

Egy másik asztalnál pár befolyásos üzletemberrel elegyedtünk szóba. A gratulációik után persze egyből a cégekre, a pénzre terelték a témát…a lehető legunalmasabb területekre. De muszáj volt végighallgatni, mert apu nem nézte volna jó szemmel…

   -H-hye Na!

   -Mi történt, Shadow?? Miért rohantál?

   -Ch-changmin…most érkezett meg egy lány társaságában.

   -T-essék? –azonnal megindultam az ajtó felé…

   -Hova készülsz, Hanna? –ott állt előttem Max…egy lánnyal a karján…

   -Miért nem mondtad, hogy eljössz?

   -Nem csak te szeretsz meglepetéseket okozni másoknak. Had mutassam be neked Seohyunt.

   -Szia! Örülök, hogy végre megismerhetlek, kedves Hye Na. Changmin már sokat mesélt rólad.

   -V-valóban? Legalább jókat?

   -Persze, hisz hogyan is mondhatna rólad rosszat az, aki tiszta szívéből szeret. Valaha én is éreztem így…2 fiú iránt is. Végül azt választottam, akihez testileg jobban vonzódtam, nem is figyelve arra, hogy a szívem mit mond, csak az eszemre hallgattam. És most? Egyikőjük sincs mellettem…ráadásul mindkettőjüknek te kellesz. Szerinted mi jót mondhatnék rólad?!

   -Talán az én hibám, hogy akkor nem helyesen döntöttél??

   -Nem, de az, hogy most se Changmin, se Yunho nincs velem, az a tiéd. Megmérgezted az elméjüket és a szívüket egyaránt.

   -Max, direkt hoztad őt ide? Ezzel próbálsz meg eltántorítani a döntésemtől?

   -Mit képzelsz te rólam? Csak nem akartam egyedül jönni, Seohyun társasága pedig igazán kellemes.

   -Akkor egész eddig miért nem kerested? –csatlakozott hozzánk Yunho is.

   -Yunho, baby, hát itt vagy?

   -Itt, de nem miattad és nem érdekelnek a kifogásaid.

   -Most miért vagy ilyen? Én tényleg csak azért jöttem el, hogy elmondjam…

Yunho P.o.V.

            Kezdetben nem akartam odamenni hozzájuk, had rendezzék le maguk közt, de mikor megláttam, hogy Max folyamatosan figyel engem és a reakcióimat, akkor nem bírtam tovább egy helyben ácsorogni…

   -Mit képzelsz te rólam? Csak nem akartam egyedül jönni, Seohyun társasága pedig igazán kellemes.

   -Akkor egész eddig miért nem kerested? –csatlakoztam hozzájuk.

   -Yunho, baby, hát itt vagy?

   -Itt, de nem miattad és nem érdekelnek a kifogásaid.

   -Most miért vagy ilyen? Én tényleg csak azért jöttem el, hogy elmondjam…

   -Bele se kezdj! Nem vagyok kíváncsi rá, hogy miket és hogyan csináltatok a hátam mögött. Vége, ennyi! Már letettem rólad.

   -Tényleg? És ha elmondom, hogy min mentem keresztül miattad?

   -El tudom képzelni…biztos nagyon sokat szomorkodtál miközben röhögtél a markodba, hogy hülyét csináltál belőlem…

   -Elvetéltem…

   -Az akkor még legjobb bará…Hogy mi??