93.rész-Jenny

Hye Na P.o.V.

            Mire leértünk az étkezőbe, apu már a teáját kortyolgatta az újsággal a kezében…Tekintete lassan végigfutott rajtunk, majd ismét visszatért a lapokra…

   -Nahát, Yunho-ssi. Nem is számítottam rá, hogy még itt lesz.

   -Az úgy volt…

   -Én kértem, hogy maradjon, mert féltem, hogy Carl megint visszajön problémázni.

   -Értem, de az feltétlenül azt jelenti, hogy együtt kell aludnotok?

   -T-tessék? Ezt honnan vetted?

   -Láttam.

   -Bent voltál a szobámban? Mikor?

   -1 vagy 2 órája.

   -De miért jöttél át?

   -Talán nem mehetek be a lányomhoz külön engedély nélkül?

   -De, csak…Most nagyon ki vagy akadva??

   -Nem, épp ellenkezőleg. Ez azt jelenti, hogy nem csak muszájból mész majd hozzá.

   -Ezt a következtetést meg honnan vontad le?

   -Ha másképp lenne, akkor nem hagytad volna, hogy egy ágyban aludjon veled.

   -Apukádnak igaza van, már én is mondom egy ideje, de nem hiszel nekem.

   -I-inkább siessünk, mert különben elkésünk. –felhörpintettem egy pohár narancslevet és már mentem is venni a cipőmet.

   -Később találkozunk, mert nekem még haza kell mennem átöltözni.

   -Nem viszed el az iskolába Hannat?

   -Apu, nem szükséges.

   -Hagyd csak, úgyis egy irányban van a két hely.

   -Ez esetben vigyázzatok magatokra, sziasztok!

Kimentünk a garázsokhoz, beszálltunk a kocsiba és egyenesen az egyetemhez mentünk…

   -Köszönöm a fuvart.- hajoltam hozzá vissza az ablaknál.

   -Nincs mit. Mikor végzel?

   -4, miért?

   -Eljöjjek érted?

   -Nem szükséges, utána még be kell mennem a műhelybe is. Van egy határidős munkám.

   -Akkor majd oda ugrok be érted.

   -Mondom, hogy nem kell.

   -Szia…Hanna…Ő meg ki?

   -Oh, Jenny, ő a…barátom.

   -Már mint a pasid? Az nem Maxie?

   -Tessék?

   -Már régóta nem, sőt, sosem volt az.

   -Pedig sokat találkozgattatok, ha itt voltak az Államokban.

Yunho P.o.V.

            Nem értem, miért tiltakozik még mindig, mikor már nem csak én, hanem az apja is ugyanazt állítja?! Igazán rájöhetne végre…

A kocsiban hozzám se szólt, csak mikor a suli előtt kiszállt…

   -Köszönöm a fuvart.

   -Nincs mit. Mikor végzel?

   -4, miért?

   -Eljöjjek érted?

   -Nem szükséges, utána még be kell mennem a műhelybe is. Van egy határidős munkám.

   -Akkor majd oda ugrok be érted.

   -Mondom, hogy nem kell.

   -Szia…Hanna…Ő meg ki?

   -Oh, Jenny, ő a…barátom.

   -Már mint a pasid? Az nem Maxie?

   -Tessék?- Mi az, hogy Maxie?? Meg hogy ő a barátja??

   -Már régóta nem, sőt, sosem volt az.

   -Pedig sokat találkozgattatok, ha itt voltak az Államokban.

   -Csak azért, mert a haverom, semmi több…

   -És egyébként is, van vőlegénye. –kipattantam a kocsiból és átkaroltam Hye Na vállát, hogy jól látható legyen a gyűrű.

   -Oh, szóval ti…együtt…

   -Amint látod. –igyekeztem mihamarabb lekoptatni.

   -Jenny, majd később beszélünk. Szia!

   -Ez meg mi volt?? Hogy te és Changmin együtt?? -egyből kérdőre vontam Hannat.

   -Jen félreértette a dolgokat. Igen, beismerem, amikor itt volt dolguk a fiúknak, akkor találkoztam velük, de mindketten ott voltak, nem csak Max. De várjunk csak egy kicsit…te féltékeny vagy?

   -Dehogy! Hova gondolsz? Csak meglepődtem.

   -Szerintem meg féltékeny vagy.

   -Nem!

   -De-de. Viszont most mennem kell az órára. Szia!

   -Hé, hova ilyen sietősen?! –visszahúztam és nyomtam egy puszit ajkaira.

   -Dinka! –kiszabadította magát, majd beszaladt az épületbe.

Beszálltam a kocsimba, hazamentem és átöltöztem. Sok munka várt rám az irodában, de megvolt a motivációm, hogy haladjak vele…

7 körül végeztem, és első utam egyből Hye Na műhelyéhez vezetett. Lábujjhegyen végigosontam a folyosón és bekukkantottam az aprócska ablakon…Az asztal fölé görnyedve munkálkodott, teljesen belefeledkezve a dolgába…

   -Zavarhatok?

   -Jesszus, a frászt hoztad rám!

   -Bocsi…Vacsit?

   -Nem érek rá, holnapra kész kell lennem ezzel a lánccal.

   -Csak 10 perc, utána folytathatod.

   -Nem érted, hogy most nem vagyok éhes?!

   -Ne hisztizz, inkább gyere és egyél! –megfogtam a csuklóját és elkezdtem kifelé húzni a kocsiba…

   -Hova viszel??

   -Az autóba, mert onnan nem tudod folytatni addig a munkát, amíg nem ettél legalább…5 falatot.

   -Ne szórakozz velem!

   -Nem is teszem, teljesen komoly vagyok. Talán nem úgy tűnik?

   -Yunho, kérlek! Kész kell lennem vele.

   -Megértem, és ha kell, segítek is, de előbb vacsorázunk.

   -Nem adod fel?

   -Nem sűrűn.

   -Legyen…

   -Remek. Szállj be! –kinyitottam neki az ajtót és megvártam, hogy bekászálódjon.

   -És mit eszünk?

   -Neked csirkés szendvicset hoztam.

   -És magadnak?

   -Marhahúsosat. Meg van melléjük ásványvíz és kóla. Nem a legegészségesebbek, de legalább lesz belőlük energiád folytatni.

   -Köszönöm.

   -Mit is?

   -Hogy törődsz velem, nagyon jól esik.

   -Ez a dolgom! Foglalkozni a leendő asszonykámmal.

   -Asszonyka? Honnan szeded ezeket?

   -Csak úgy jött. De inkább egyél. Jó étvágyat!

   -Köszi, neked is.

Miután végeztünk, Hye Na visszament a terembe, én pedig elindultam hazafelé…de félúton visszafordultam…

Ismét leparkoltam és felszaladtam a lépcsőn, egyenesen a műhelyhez…Már épp nyitottam volna be, mikor meghallottam, hogy telefonál…

   -Hogy mi? Ezt nem mondhatod komolyan?!