92.rész-Good morning~!

Jung úr P.o.V.

            Reggel első dolgom volt, hogy átmenjek a lányom szobájába, hogy megkérdezzem, minden rendben van-e? Azt sem akartam, hogy túlságosan aggódjon miattam, ezért mentem el én magam hozzá…

Óvatosan, a lehető legkevesebb nyikorgás kíséretében kinyitottam az ajtót, de amit bent láttam, arra nem számítottam… Azt hittem, hogy Yunho még az este hazament, de nem…Halkan visszacsuktam az ajtót és ismét a szobám felé indultam…

   -Jó reggelt, Uram! Mikor szolgálhatjuk fel a reggelit?

   -Egyelőre nem szükséges, köszönöm.

   -Értettem.

   -Elmehetsz.

   -Igenis.

Leültem a kedvenc fotelembe és egy könyv társaságában vártam lányomra…

Hye Na P.o.V.

            Talán még soha sem aludtam ilyen jót, mint most. Kezdem végre úgy érezni, hogy megbízhatok Yunhoban, hogy nem fog megint olyat tenni velem…Nem mondhatom azt, hogy szeretem, de tény, hogy sokkal közelebb kerültem hozzá.

   -Mmm…mennyi az idő? –ébredezett mellettem.

   -9 lesz nemsokára.

   -Máris?? Felkelthettél volna hamarabb is.

   -Én is csak pár perce ébredtem fel.

   -Oh, akkor bocsi.

   -Semmi gond, betudom annak, hogy még nyűgös vagy.

   -Van benne valami. Be kéne mennem a céghez.

   -Nekem meg órákra…Szóval tápászkodj fel végre!

   -Oké-oké, csak még 5 percet kérek.

   -Nincs 5 perc, most kelj fel!- elkezdtem letolni az ágyról a lábammal.

   -Ha lelöksz, magammal rántalak. –megfogta a jobb bokámat és erősen tartotta.

   -Naa~, engedj el!

   -Mert ha nem?

   -Akkor…hívom a biztonságiakat…

   -Aham…biztos.

   -Nem hiszel nekem?? Csak figyelj…-megpróbáltam elindulni, de még mindig fogta a bokámat.

   -Na mi van, nem hívod a fiúkat?

   -Kisebb akadályba ütköztem…-szugeráltam a lábamat.

   -Ja, bocs, észre se vettem. –felnevetett, miközben még mindig nem akart elereszteni.

   -Tudod mi a te bajod?

   -Nem, mi?

   -Az, hogy csak az egyik lábamat fogtad le…-bal lábammal ismét tolni kezdtem és végre meg is mozdult… Csakhogy valóban magával rántott, így az ágyam mellett kötöttünk ki… Ő a padlón, én pedig rajta…

   -Máris sokkal jobb.

   -Ne vigyorogj, nem vicces…-csapkodtam a mellkasát.

   -Jobb lenne, ha nem ficánkolnál annyira…

   -Miért?

   -Mert nem a legjobb helyen ülsz.

   -És?

   -Tudod nagyon jól, hogy mi lehet a következménye.

   -Tudom. Ezért is megyek el átöltözni.

   -Menj csak.

Átszaladtam a gardróbba, ahol kiválasztottam egy fehér shortot és egy türkizes árnyalatú felsőt. Megfésülködtem, készítettem egy nagyon halvány sminket és már mentem is kifelé…

   -Nos? –megfordultam előtte.

Yunho P.o.V.

            Egy újabb reggel, mikor Hye Na mellett ébredhettem. Olyan édesen szuszogott, mikor hajnalban egy pár percre felébredtem…később vissza is aludtam…

Mocorgásra lettem figyelmes az ágy másik oldalán, ezért ébredezni kezdtem…

   -Mmm…mennyi az idő? –nyöszörögtem kómásan.

   -9 lesz nemsokára.

   -Máris?? Felkelthettél volna hamarabb is.

   -Én is csak pár perce ébredtem fel.

   -Oh, akkor bocsi.

   -Semmi gond, betudom annak, hogy még nyűgös vagy.

   -Van benne valami. Be kéne mennem a céghez.

   -Nekem meg órákra…Szóval tápászkodj fel végre!

   -Oké-oké, csak még 5 percet kérek.

   -Nincs 5 perc, most kelj fel!- lábát az oldalamhoz rakta és úgy próbált legurítani.

   -Ha lelöksz, magammal rántalak. –megragadtam jobb bokáját.

   -Naa~, engedj el!

   -Mert ha nem?

   -Akkor…hívom a biztonságiakat…

   -Aham…biztos.

   -Nem hiszel nekem?? Csak figyelj…-megpróbált elindulni, de még mindig erősen tartottam a bokáját.

   -Na mi van, nem hívod a fiúkat?

   -Kisebb akadályba ütköztem…-nézte a lábát.

   -Ja, bocs, észre se vettem. –felnevetettem, de nem engedtem a szorításon.

   -Tudod mi a te bajod?

   -Nem, mi?

   -Az, hogy csak az egyik lábamat fogtad le…-bal talpát ismét nekem szegezte és sikeresen lelökött… A padlón landoltam, ő pedig rajtam…

   -Máris sokkal jobb. -húztam kaján vigyorra számat.

   -Ne vigyorogj, nem vicces…-csapkodta mellkasomat.

   -Jobb lenne, ha nem ficánkolnál annyira…

   -Miért?

   -Mert nem a legjobb helyen ülsz.

   -És?

   -Tudod nagyon jól, hogy mi lehet a következménye.

   -Tudom. Ezért is megyek el átöltözni.

   -Menj csak.

Míg ő az öltözőjében serénykedett, addig én igyekeztem lenyugtatni magam…nem volt egyszerű, de sikerült. Kijött elém és elkezdett forogni…

   -Nos?

   -Jó.

   -Ej, de bőbeszédű vagy…Menjünk le és keressünk valami reggelit, mert éhen halok.

   -Rendben, de nem lesz gond, ha apukád meglát engem?

   -Nem hiszem. De majd kiderül.

Lebattyogtunk az étkezőbe, ahol már terített asztal várt minket és Jung úr…

   -Nahát, Yunho-ssi. Nem is számítottam rá, hogy még itt lesz.

   -Az úgy volt…

   -Én kértem, hogy maradjon, mert féltem, hogy Carl megint visszajön problémázni.

   -Értem, de az feltétlenül azt jelenti, hogy együtt kell aludnotok?